7.Fejezet

HongBin szemszöge

- Hé te kis!- mondta Hyukkie miután magamra húztam.

- Bocsánat.Nem tehetek róla. Egyszerűen nem tudok neked ellenállni .- néztem rá ártatlanul.

- Jajj hagyd már. Nem tudom mi olyan vonzó bennem.

- Nem tudod? Te kis butus- simogattam meg buksiját .- Akkor felvilágosítalak. Például a gyönyörű szemeid. Amikor belenézek íriszeidbe mindig elönt a vágy. A csodálatos mosolyod is megbabonáz. Imádom amikor néha a semmin is mosolyogsz. Olyan kis aranyos vagy olyankor. És nem tudom mi bajod van a kis pisze orroddal .Annyira jól áll neked. Csakúgy mint a hidrogén szőke hajad,ami mindig gyönyörűen csillog. Az izmos, mégis kisfiús testet pedig már csak hab a tortán. Minden porcikádat imádom. - mosolyodtam el. Ő sokk alatt volt.

- E-ez mégis mit jelent?-pislogott értetlenül. Itt az idő. Ez a tökéletes alkalom, hogy elmondjam hogyan érzek iránta. Ki kell mondanom azt a szót. A gyomromban ezernyi pillangó repkedett, apró szívem a torkomban dobogott. Vettem egy mély levegőt- Szeretlek. - ahogy hangosan is kimondtam megkönnyebbültem . Mégis féltem, hogy mi lesz a  reakciója. - Már egy ideje csak te jársz az eszemben. De eddig magamnak sem mertem beismerni.  Féltem, sőt rettegtem. Azt hittem ha megtudod , hogyan érzek irántad kiakadsz és elveszítelek. Nem akartam kockáztatni,  de már nem bírtam tovább. Amikor megpillantottalak a zuhanyzóban nem akartam elhinni hogy tetszel nekem, és ezáltal meleg vagyok. Én mindig is a lányokat szerettem.. Azt hittem ha  a többiek is megtudják, egyből kiraknak a bandából. De aztán kiderült, hogy N is szereti Ravit. Ekkor már bátrabb lettem, és próbáltam éreztetni veled, hogy szeretlek. Bevallom,sokszor még a fanokra is féltékeny voltam. Sajnálom.

-Binnie! Végre kimondtad. Hetek óta erre a pillanatra vártam. Amúgy én is szeretlek-mondta és átölelte derekamat. Arcunk alig egy lehelletnyire volt egymástól. És végre megtörtént. Megcsókolt Most senki nem zavarhat meg. Amikor megérintette ajkaim, olyan volt, mintha tűk fúródnának testem mindegy egyes pórusába. De nem fájt, csak bizsergető érzés volt. A bizsergető érzés egyre jobban szétáradt a testemben, végig a karomban, a lábamban, míg végül már minden porcikámat elöntötte a forróság. Nem tudtam betelni csókjával, egyre jobban vágytam rá, hogy folytassa.  A külvilág megszűnt körülöttünk. Csak ő volt és én. Ez a csók teljesen különbözött az eddigiektől. Gyengéden ízlelte meg ajkaimat. Először csak párnácskáimat harapdálta,aztán bátrabb lett, és nyelvét enyémhez érintette. Óvatosan játszadoztunk egymással. Végül egy halk cuppanással váltunk el egymástól

- Úristen! Mi most akkor komolyan csókolóztunk?- kérdeztem, mivel nem bírtam felfogni a történtetek.

-  Igen. Ez nem álom. Az igazat megvallva én sokszor elképzeltem ezt a pillanatot. Pont annyira jól csókolsz mint álmomban - felelte és arcát a hátamba fúrta. – Hmm és még  finom illatod is van.

- Igen? Pedig nagyon büdös lehetek.

- Szerintem akkor is jó illatod van- mondta és még jobban magához szorított.

- Héé! Ne szoríts így. Azt akarod hogy megfulladjak?

- Jajj dehogy. Nagyon sajnálom- engedett szorításán.

- Rád nem tudnék haragudni.  De most már aludj, mert holnap hosszú napunk lesz. Be kell mennünk az árvaházba- könnyek csordultak ki szemeimből.

- Shh semmi baj. nyugtatott meg és letörölte könnyeim.

- Köszönöm. – motyogtam zavartan.

- Én mindig itt leszek veled. Szeretlek- suttogta és egy csókot lehelt ajkaimra. De nem olyant mint amilyen az előző volt. Sokkal szenvedélyesebbet.Csupán egy csók volt, érzékszerveim mégis megbolondultak.

- Én is szeretlek. Aludj jól- mondtam és gondosan betakargattam. Elaludtunk egymás karjaiban. Az

éjszaka folyamán néhányszor felébredtem, de mindig boldogan tudakoltam, hogy Hyukkie mellettem fekszik.

Reggel az orvos hangjára ébredtem. - Jó reggelt uraim- jött be a szobába. - Hogy van a kis betegünk?

-Remekül. Semmi bajom. Jól vagyok, önnek köszönhetően.

- Ezt örömmel hallom. Akkor ahogy megbeszéltük ma elhagyhatja  a kórházat.

- Rendben! Köszönök mindent doktor úr.

- Igazán nincs mit. Örülök, hogy én kezelhettem önt. Két hét múlva jöjjön vissza ellenőrzésre. Addig is viszlát. - köszönt el és távozott.

- Ki volt a szobában?- ásított Hyuk.

- Csak az orvos  volt. Mondta, hogy nyugodtan elhagyhatom a kórházat.

- Jujj az remek !- ugrott nyakamba- De hol van N? Este az ágyra fektettük le, most viszont nincs ott.

- Tényleg! Szegényről teljesen elfeledkezdtem. Remélem jól van.

- Jó reggelt! Lépett be az előbb említett személy az ajtón. Boldognak és vidámnak tűnt, de tudtam, hogy ez csak álarc. Belül teljesen össze van törve.

- Merre jártál? – tudakoltam.

- Csak hoztam egy kis reggelit. Köszönetképpen, hogy tegnap este megvigasztaltatok.

- Ugyan már! Ez a dolgunk. Ezért vagyunk egy csapat.

-Ezért imádlak titeket. Na gyertek ide, és öleljetek meg- mondta leaderünk és magához húzott minket

- Imádom az édes hármast. – mosolygott Hyukkie.

- Hé, akkor én már nem is kellek? –kérdeztem tőle sértődötten.

- Tudod, hogy téged szeretlek a legjobban!- nyomott egy puszit az arcomra.

- Eh, mi folyik itt? Végre összejöttetek?- tudakolta N.- A többiekkel már egy ideje erre a pillanatra vártunk..Nem bírtuk nézni, ahogy bénáztok.

- Várjunk .Ez most teljesen lesokkolt. Egész idő alatt tudtátok?

- Persze. Annyira észrevehetőek voltak a jelek. Legközelebb ügyesebben hazudj- egy kaján vigyor jelent meg arcán. - De ez már teljesen lényegtelen. Örülök nektek. Viszont most gyertek, együk meg a reggelit, mielőtt kihűl, és hiába dolgoztam vele.

Miután befejeztük a kajálást Ken és Leo is megérkeztek, hogy hazavigyenek minket.

-Áh, ez a pár nap a kórházban nagyon lefárasztott- sóhajtottam.

- Még te fáradtál el?- nézett rám mérgesen Ken. - Mi egész idő alatt aggódtunk érted, alig aludtunk és ettünk. Próbáltuk megnyugtatni a fanokat, hogy minden rendben van veled, amikor mi sem voltunk benne biztosak, hogy újra tudsz-e majd énekelni. Na meg a média is egyfolytában zaklatott minket.

- Értem. Sajnálom, ezt nem tudtam. Bocsánat , hogy ennyi gondot okoztam- sütöttem le szemeimet.

- Nyugi. Csak vicceltem. Nagyon  örülök, hogy jól vagy , és végre hazajöhetsz. Amúgy Ravi hol van?Azt hittük ő is itt van N-nel.

- Micsoda? Mi meg azt hittük, hogy otthon van veletek. !

- Nem . Nem jött haza. Mi va  ha valami baja esett?- kérdezte hisztérikusan Leo. Teljesen kikelt önmagából.

- Azonnal meg kell keresnünk!- üvöltötte N.

- Nyugalom ! Nyugodjatok meg. Mi van ha csak elment egy bárba és leitta magát? Aztán felvitt egy lányt egy hotelbe..- mondta Ken meggondolatlanul. Nem gondolt arra, hogy N még mindig szereti Ravi-t ..

6.Fejezet

Ravi szemszöge

Egy poros , sötét raktárhelyiségben ébredtem. Egy lámpa sem volt a szobában,ahogy ablakok sem. Semmit se láttam. Az utcáról a metró zaja szűrődött be. Fogalmam sem volt, hogy hol lehetek. Belélegeztem a  raktár dohos levegőjét, mire fulladozni kezdtem. Hosszas prüszkölésem után végre sikerült egy kis levegőhöz jutnom. Egy széken ültem, amihez lábaim hozzá voltak kötözve. Szám is le volt ragasztva, és kezeimet, akárcsak lábaimat szintén megkötözték. Nem értettem mi történt, és hogy hogyan lehetek még életben. Ekkor láttam, hogy a karomon ejtett sérülést gondosan ellátták. Úgy tűnik semmi bajom.. Ezek szerint kaptam egy második esélyt az élettől. Ezt már nem fogom elszúrni. Éppen ezért minél előbb ki kell jutnom innen. Ez a hely valahogy nagyon ijesztően fest. De hogy a francba tudnám kiszabadítani magam?Aissh, túl szoros ez a kötél. Próbáltam kiszabadulni és ide-oda rángatóztam, de az végeredmény az volt, hogy a szék felborult és én meg jól bevertem a fejemet. Teljesen úgy festhettem mint egy partra vetett hal,aki épp az életéért küzd.

-Heh. Felébredt a drágaság- lépett be egy nő az ajtón,lámpával a kezében. Hosszú,barna fürtjei lágyan hullottak kebleire. Egy sokat mutató nővérke ruha volt rajta, ami kiemelte idomait. Káprázatosan festett, de valahogy a hideg is kirázott tőle. Akaratlanul is vonzódtam hozzá, mégis tudtam , hogy veszélyes nőszeméllyel van dolgom. Lassan odasétált hozzám. Egy ideig farkasszemet néztünk egymással, majd számról letépte a ragasztót. Egy hangos üvöltéssel reagáltam rá,de így legalább már tudtam beszélni.

- Ki vagy te? És miért vagyok megkötözve?- tettem fel sorra kérdéseimet.

- Eh,Nem tudod ki vagyok?A megmentőd..tudod én mentettelek meg, amikor épp öngyilkos akartál lenni. Meg kéne köszönnöd nekem- egy gúnyos mosoly jelent meg arcán.

- De nem értem. Ha te mentettél meg engem, akkor most miért vagyok megkötözve?

- Oh, drágám azért, mert életben kellet tartsalak. Nem engedhettem hogy meghalj itt nekem.

- Mégis miért?

- Azért, mert a főnök a saját kezeivel akar végezni veled.

- Ki a főnök? És miért tenné ezt velem?

- Sok a kérdés Hyuk. Fogd be azt a pici szádat - mondta és újra leragasztotta ajkaim. Várjunk

azt mondta, hogy Hyuk? De,  én nem Hyuk vagyok. Úgy látszik összekevertek vele….Még mindig nem tudtam felfogni az egészet. Ki akarná Hyuk-ot bántani? Olyan kis aranyos, és senkinek nem tudna ártani..Ő még csak egy kisfiú .A nő ezalatt végig engem figyelt. Úgy tűnik valamin nagyon gondolkodhatott.

-Hm, mi lenne, ha eljátszadoznánk egy kicsit?- vetette fel ötletét - Ha már úgyis ilyen szépfiúval van dolgom.. Hevesen tiltakoztam ,de alakja egyre gyorsabban közeledett felém. Ujjaival nyakamon játszadozott,miközben vörös ajkait megnyalta. Kezei már férfiasságom felé közeledtek. Nadrágomat lassan kezdte el lehámozni rólam. Próbáltam tiltakozni de egyszerűen nem ment. A vágy engem is elfogott. Férfiasságom már teljesen megmerevedett, akaratom ellenére is. Mégis azt gondoltam, hogy valahogyan ki kell szabadulnom.

- Tetszik édes?- kérdezte nyájasan.

- Ühm- bólintottam.

- Gyere , leveszem szádról ezt a vackot- mondta, és óvatosan levette a ragasztót.

- Eh-engedj el kérlek. Már nem bírom tovább- harsogtam. Kérésemnek eleget tett, ezért lábaimról,és kezeimről is levette a kötelet. Én kaptam az alkalmon,gyorsan felpattantam a székről,és az ajtó felé vettem az irányt. Legalábbis azt hittem,mivel a lámpa fénye nem volt elég nagy ahhoz , hogy bevilágítsa az egész szobát.

5.Fejezet

Hyuk szemszöge

- Nah ,szerintem mára fejezzük be az üvegezést. Nem akarok több balhét. Inkább beszélgessünk valamiről. –mondta Leo.

- Hm..beszélgessünk a politika helyzetről? Szerintem eléggé borzalmasan állnak a dolgok -felelte Ken .

- Nem egészen erre gondoltam. Például beszélhetnénk a munkáról.2 hétig úgysem fogunk semmit csinálni.

- Jajj , ne már! Annyit dolgoztunk az utóbbi időben- nyafogtam- Minden nap 6 órát töltöttünk a táncteremben. Az a kis zöld színű szoba olyan mintha az otthonunk lenne.

- Jó,jó. Akkor szerintem mi hazamegyünk. Remélem N és Ravi is jól vannak, és már hazaértek. Hyuk, te itt maradsz HongBinnal éjszaka? Vagy jössz velünk? Ideje lenne pihenned egy kicsit. Az utóbbi időben alig aludtál. Nem akarom, hogy neked is valami bajod legyen. – mondta aggódva Leo.

- Nyugalom, jól vagyok. Eleve keveset alszom,mivel mindig nagyon sokáig dolgozunk. Már megszoktam. És igen,itt maradok éjszakára. Persze csak ha nem gond -néztem rá Binnie-re.

- Nem,nem semmi gond . Örülnék ha itt maradnál velem.

- Hát jó. Akkor aludjatok jól- suttogta TaekWoon, és egy-egy puszit nyomott mindkettőnk homlokáraTisztára olyan mintha az apukánk lenne. De nem baj, már megszoktuk, hogy ilyen.

- Jó éjt- köszönt el Ken is, majd mindketten elhagyták a szobát.

Azonban én egész idő alatt csak arra tudtam gondolni, hogy., Ravi szerelmes Binnie-be ? És ez  mégis hogy lehet?Én végig azt hittem ,hogy N-t szereti. Sőt, a látottak alapján úgy tűnt, hogy még N is azt hitte. Szegény HakYeon, most biztos nagyon szenved.

- Szerintem én megyek ,és megkeresem N-t .Nem hiszem hogy hazament–mondta HongBin,mintha csak a gondolataimban olvasna.

- Te nem mehetsz sehova!- fogtam meg kezét . -Nem emlékszel,hogy még mindig beteg vagy?

- Nincs semmi bajom, és a kórházon belül bárhova elmehetek-mancsát kiszabadította kezeim közül  és tovább ment. Egy ideig csak tétlenül néztem ahogy egyre távolodik az alakja,aztán úgy döntöttem, hogy utána megyek. Nem hagyhattam magára. Amikor utolértem  őt akkor hátulról megöleltem. Ekkor HongBin megtorpant az egyik szoba előtt. Volt egy kis rés, amin be lehetett látni a helyiségbe. Egy boldog anya tartotta kezeiben csecsemőjét, az apuka pedig a köldökzsinórt vágta el. Annyira boldognak tűntek. Mint egy igazi kis család. Binnienek ez sosem adatott meg. Ahogy ránéztem szemeiben láttam a szomorúságot. Átéreztem a helyzetét. Hisz ő sosem ismerhette meg a szüleit, egy árvaházban nőtt fel. Még pár pillanatig csak állt ott aztán tovább ment .Megfogtam kezeit, és szótlanul folytattuk utunkat. Lassan haladtunk végig a szűk, kórházi folyósokon. Testünk szinte egymáshoz simult. Leheletét éreztem az arcomon. Amikor felnéztem rá egy tökéletes férfi arccal találtam szembe magam. Binnien alig volt egy leheletnyi smink, mégis tökéletesen festett. Szemei gyönyörűen csillogtak a kórházi lámpák fényében.. Telt, csókolni való ajkait halvány  ajakírral tette még csábítóbbá. Dús, barnás haja fel volt zselézve. Egy sima sötétkék ujjatlant viselt,amit egy  fehér nadrághoz húzott fel. Egyszerűen eszméletlenül nézett ki. Teljesen elvarázsolt. De egyszer csak rám nézett.

- Van valami az arcomon?.Azért bámulsz ennyire?- kérdezte .

- Ne-nem, csak, öhm….gyönyörű szemeid vannak-mondtam . Kisfiús zavaromban  lesütöttem szemeim,és elkezdtem rugdosni a földet.

- Oh, köszönöm-mosolygott és megvakarta fejemet,mintha egy aranyos kiskutya lennék. Tudta,hogy imádom ha ezt csinálják. – De ez hazugság. Neked sokkal szebb íriszeid vannak-mondta, és érzékien végighúzta kezét arcomon,majd beleharapott a fülembe. A hideg is kirázott tőle. Sikerült eltalálnia az erogén zónámat. Hihetetlen, hogy ennyire tudja, hol van a gyenge pontom. De azért ő végig csak a reakciómat figyelte. Látta ,hogy tetszik nekem, ezért tovább folytatta. Kezével már a nyakamat cirógatta, miközben végig tartottuk a szemkontaktust. Éreztem ahogy őt is egyre jobban elönti a vágy. Ezután nyakamat apró puszikkal halmozta el. Lassan, gyengéden csinálta,mintha csak egy törékeny baba lennék, aki bármelyik pillanatban összetörhet. Végül már nem tudott uralkodni magán. Átölelte derekamat .Felém fordította az arcát. Mosolygott,szája szélesre nyílt,fogsora megcsillant,rám függesztette kerekre nyílt szemeit. Ajkaink alig pár milliméterre voltak egymástól. Lehunytam  a szemem, a lámpafény átragyogott a szemhéjamon. Ez volt az a  pillanat,amikor ha megcsókolsz valakit, körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egyszerre tudnál sírni és nevetni,mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled. Én most pontosan ezt éreztem. De mielőtt elcsattanhatott volna az első csókunk valaki megzavart minket .

- Öhm elnézést, hogy megzavarom önöket uraim,de ez egy kórház. Kérem ne a folyóson éljék magánéletüket – közölte, majd távozott.. Egyszerűen annyira hihetetlen volt az egész. Binnie majdnem megcsókolt,de megint megakadályozta valaki .Teljesen összezavarodtam.

- Sajnálom. Elvesztettem a fejem. - mondta, és kiskutya szemekkel nézett rám.

- Semmi baj. Igazából nagyon is élveztem a dolgot  - vigyorogtam. Eszméletlenül boldog voltam.

- Jujj, nagyon örülök neki ,hogy nem haragszol-ölelt át. – Viszont  nagyon elszaladt az idő. Ideje lenne tovább keresni N-t. Bólintottam. Egy kis séta után a kórház egy elég lepusztul részében kötöttünk ki, ahol nagyon sötét volt. Nagyon féltem,ezért teljesen hozzá simultam.

- Nincs mitől félned, itt vagyok veled -mondta, és átölelt.-De nekem sem tetszik ez a hely. Inkább forduljunk vissza. -így elindultunk a másik irányba. Ekkor megpillantottuk leaderünket az egyik sarokban. Szomorúan, és magányosan sírdogált. Teljesen maga alatt volt.

-N, hogy vagy? Mi történt?-  kérdezte aggódva szerelmem.

- Hagyjatok békén! Borzalmasan vagyok- üvöltötte .- Most tudtam meg, hogy Ravi sosem szeretett engem. Minden csak hazugság volt. Végig téged szeretett. - mutatott rá Binniere.

- Kérlek nyugodj meg. Nem szabadna így kiborulnod. - csitítgattam.

- Igazad van. Emiatt nem szabad ennyire felkapnom a  vizet, hisz én vagyok a leader. Nekem kéne mindig észnél maradnom. Annyira szánalmas vagyok- sírt tovább.

- Ez nem igaz! Remek vezető vagy! Mind büszkék vagyunk rád. Na gyere, menjünk vissza HongBin szobájába. Egy aprót bólintott. Amint visszaértünk, N-t belefektettük Binnie ágyába,aki rögtön el is aludt. Gondosan betakargattuk, majd mi is fáradtan dőltünk le.

- Fárasztó napunk volt-sóhajtottam.

- Ühüm. De remélem majd legközelebb befejezzük,amit ma nem tudtunk- egy perverz mosoly jelent meg száján.

- Binnie! Én ehhez még pici vagyok ehhez-nyafogtam.

- Hát,kettőn közül nem tudom ki a perverzebb.

- Te!-mondtam és megdobtam egy párnával.

- Auu! Ez nagyon fájt!Eltaláltad a szememet.

- Hadd nézzem.- siettem oda hozzá. -De hát itt nincs is semmi!

-Ha-ha . Bevetted. Olyan kis aranyos vagy amikor aggódsz értem-vigyorgott majd magára húzott.

4.Fejezet

HongBin szemszöge

- Csókoljak meg valakit? Sajnálom azt nem tehetem. Nem vagyok meleg –mondta. Ezt nem hiszem el. Kijelentette , hogy nem meleg. Pedig már úgy éreztem, hogy nagyon közel kerültünk egymáshoz. Minden vágyam az volt, hogy Hyukkie megcsókoljon engem. Mégsem tette. Amikor az ágyon ültünk, és egymás szemeibe néztünk, már épp meg akartam csókolni,csak Ravi megzavart minket. A sors nagyon ellenünk van. Talán le kéne mondanom róla . De egyszerűen nem tudom megtenni. Túlságosan is szeretem őt.

- Hát jó,akkor ne csókolj meg senkit.. Mivel nem teljesítetted a feladatot vetkőznöd kell- vigyorgott Ken,és ráugrott Hyuk-ra. Le akarta szedni róla a pólóját, de szerelmem végül megadta magát

- Jó, jó nyugi vetkőzök. –mondta és levette lábáról zokniját.

- Hmm. Okos húzás – közölte Leo. - Pedig szívesen megnéztem volna az izmos kis hasad. -mindenki teljesen ledöbbent. Már Leo is ennyire perverz lenne?

- Na de mindegy. Te pörgetsz HongBin . – Pörgettem. Az üveg  megint Hyukra mutatott.

- Felelsz vagy mersz?- kérdeztem.

- Merek- válaszolta idegesen .- Úgy tűnik mindenképp csinálnom kell valamit,hisz az üveg már kétszer is engem sorsolt ki. Na, mi lesz a feladatom?

- Mondd neki, hogy harapja meg valakinek a fülét - tanácsolta Ken.

- Nem,nem inkább nyalja meg valaki nyakát!- mondta N. Istenem,ezek mennyire perverzek..

- Csókolj meg. - Mondtam gondolkodás nélkül. De nem érdekelt. Tudnom kell, hogy megteszi-e …

 - Látod Hyuk? Mindenképp meg kell csókolnod valakit- röhögött N.

- Csókot!Csókot! – üvöltötték a  többiek is. Hyukkie még egy pillanatig habozott, aztán megtette amire vágytam. Annyira váratlanul ért ez az egész, hogy még   szemeimet sem tudtam lecsukni.De felesleges is lett volna. Egy rövid szájra puszi volt az egész .Éreztem, hogy nem szívesen csinálja ezt az egészet, csak túl akar lenni a  feladaton.  Ezek szerint nem szeret. Arcomon kiült a csalódottság, hiába próbáltam  leplezni. Ezt ő is észrevette.

- Sajnálom-suttogta nekem alig hallhatóan.

- Mit sajnálsz?- dadogtam. Nem értettem mire gondol.

- Azt, hogy nem csókolhattalak meg rendesen. Ha megtettem volna, biztos elveszítettem volna a fejemet. Remélem nem gond, hogy ezt elmondtam-közölte. Én szóhoz sem jutottam. Mégis mit jelentsen ez? Komolyan meg akart csókolni, csak nem merte megtenni, nehogy baj legyen belőle? Ezt nem hiszem el..Ez biztos csak valami átverés. A szívem hevesebben vert, és a gyomromban pillangók voltak. Hyukkie sze-szeret? Nem. Ezt még nem mondta ki biztosan. Ha kettesben leszek vele mindenképp rá kell kérdeznem.

- Szép volt Hyuk! - veregette meg vállát Ken. - Most te pörgetsz.

. Az üveg Ravira mutatott,aki izgatottan várta, hogy milyen feladatot kap.

- Kit vinnél el a bandából egy randira? És mit csinálnátok?- kérdezte maknaenk.

- Csak egy kérdésre válaszolok. Őt vinném el-mutatott rám, mire én teljesen lefagytam

- Micsoda? Miért engem? Én azt hittem N-t kedveled a legjobban a bandából.

- Hát igazából..- mondta,de nem tudta befejezni mondatát mivel N kiviharzott a szobából. Won Shik utána rohant.

- Szerintetek mi történt ?- tudakolta Hyuk,miközben végig engem figyelt.

- Hát nem egyértelmű? Leaderünk féltékeny HongBin-ra- magyarázta Leo.

-N féltékeny rám? Ugyan már ez nevetséges- válaszoltam

- Hidd el nem az .N nagyon szereti Ravit .Túlságosan is..

Ravi szemszöge ( zene az olvasáshoz ^^https://www.youtube.com/watch?v=Ygt9UXkKZ3k)

-Francnba,ezt jól elszúrtam-mondtam és fejemre csaptam.-N, ne haragudj, nem úgy gondoltam. Nem akartam hogy ez legyen a vége.Csak mostanában annyi minden jár a fejembe. Nem tudok tisztán gondolkodni..Egyszerűen nem megy. Sajnálom-sütöttem le szemeimet.

- Azt hittem szeretsz!- ordította és könnyek csordultak ki szemeiből.

- Sssss semmi baj - simogattam meg buksiját, és megöleltem.

- De igenis baj! –tolt el magától. - Én végig szerettelek, te meg hazudtál nekem!

- Figyelj rám. Én tényleg kedvellek, de úgy látszik félreérthető jeleket adtam. Én sosem voltam szerelmes beléd ,csak nem akartalak megbántani. Én HongBin-t szeretem. – asszem ezt nem így kellett volna közölnöm vele. Nagyon durván a  fejéhez vágtam a  dolgokat.

 - Nem akartál megbántani? Na ne röhögtess. Akkor miért mondtad , hogy HongBinnal mennél randizni, és nem velem? Finomabban is közölhetted volna, hogy nem érdekellek.

- Próbáltam ,csak sosem figyeltél rám!

- Aha,persze. Természetesen megint én vagyok a hibás. Tudod mit?Akkor ne is beszéljünk többet- mondta majd  sértődötten távozott. Egy ideig filóztam, hogy utána menjek-e ,de aztán jobbnak láttam ha nem követem. Most egy kis magányra van szüksége.Tényleg sajnáltam ő,de tudnia kellet az igazságot .Már nem bírtam tovább hazudni. Végiggondoltam az életem mindegy egyes részét,és rájöttem, hogy eddig mindenkinek csak fájdalmat okoztam. Milyen borzalmas személyiségem van már. A többieknek mindig csak a vidám, hülye énemet mutattam, de én valójában nagyon könnyen depresszióba esek .A rossz  dolgokon gondolkodtam,de előtörtek a szép emlékeim is. Eszembe jutott amikor  Binnievel az egyik koncerten mélyen egymás szemeibe néztünk,és érzékien egymás hajába túrtunk. Persze minden csak a show kedvéért volt,és ő ezt biztos nem is élvezte. De én igen.  Aztán eszembe jutott  az is amikor Binnie maga alatt volt. Én próbáltam megvigasztalni,  de ő mindig elutasított  Most már értem miért. Azért, mert ő végig Hyuk-ot szerette.Amikor rájuk nyitottama  fürdőben, azt hittem elájulok. Nagyon rosszul éreztem magam. Readásul ma is majdnem csókolóztak,csak én megzavartam őket. Hihetetlen, hogy milyen szerelmi háromszög alakult ki. Sőt, N-t is figyelembe véve,szerelmi négyszög. Egyszerűen nevetséges. HakYeon-t is  sikerült megbántanom, de azt végképp nem akarom, hogy Hyuk meg Binnie miattam veszekedjenek. Így jobb lesz mindenkinek. Legalábbis azt hiszem.

 - mondtam miközben egy éles eszközt keresgéltem. Ez egy kórház. Csak van itt valahogy egy szike vagy hasonló. Mérgesen rugdostam a földet,amikor a távolban láttam valamit megcsillanni a földön. Gyorsan odafutottam, de szomorúan vettem tudomásul, hogy az csak egy tompa kés. Nekem valami élesebb kellet, ezért tovább jártam a  folyosókat. Végül az egyik kórteremben megpillantottam egy éles szikét. Szerencsére nem volt senki a szobában ,így észrevétlenül el tudtam csenni a tárgyat. Újra végigsétáltam a hosszú folyosókon,amíg a kórház bejáratához nem értem. Kiléptem az ajtón, és elindultam észak felé. Legalábbis azt hiszem. A földrajz sosem volt az erősségem. Egy elhagyatott sikátort kerestem ,ahol senki sem találhat meg. Már egy órája sétáltam ,és az eső is zuhogni kezdett ,amikor megtaláltam a legtökéletesebb  helyet. Tele volt nagy  szemetesekkel,és mindenféle olyan dologgal,ami egy sikátorban megtalálható. Messze volt a főúttól, és emberek sem voltak a  közelben. Itt senki sem keresne.. Leültem az egyik kuka tetejére és pár percig csak meredten néztem magam elé. A vihart figyeltem. Mindig is nagyon szerettem bámulni a vihart,mivel nagyon szépnek tartottam,és mindig megnyugtatott…. Végül erőt vettem magamon. Megfogtam az éles szikét és rákarcoltam egy „S” betűt a kezemre. Sikerült eltalálnom az artériámat. Erősen véreztem. Azt gondoltam itt a vég,de még láttam ahogy egy alak közeledik felém. Ezután elájultam.

3.Fejezet

Hyuk szemszöge

Ravi hangjára ébredtem fel,mire rémülten nyitottam ki szemeimet. Alig kaptam levegőt,és nagyon melegem volt. A víz is patakokban folyt rólam. Értetlenül néztem körbe,és rájöttem hogy még mindig a mosdóban vagyok.  - Mi történt?- kérdeztem .

- Elindultál szendvicseket venni aztán valamiért bejöttél a mosdóba,és elaludtál..Már aggódtunk érted,ezért a keresésedre indultunk. - hadarta Ravi.

-  Én hülye. Sajnálom,hogy gondot okoztam nektek.-mondtam.-Amúgy HongBin hogy van?Még mindig eszméletlen?Esetleg már felébredt?Ha magához tért,és én nem voltam ott ,akkor azt nem bocsátom meg magamnak!

- Nyugalom - fogta meg kezeimet.- Még mindig a szobájában fekszik eszméletlenül .De a doktor azt mondta, hogy a műtét teljes mértékben sikeres volt. Semmi baja. –Úristen ! Akkor valószínűleg csak álmodtam..Álmodtam hogy Binnie nem tud beszélni.. Ez az egész csak egy rossz álom volt..Annyira megkönnyebültem .

- Gyere Hyuk, menjünk vissza  a többiekhez – Bólintottam. Amint visszaértünk a szobájába,láttam hogy Hongbin már az ágyán ül, és mosolyog. Odasiettem hozzá és megöleltem. Nem akartam elengedni. Annyira hiányzott az ölelése. Majdnem elveszítettem a fejem és megcsókoltam,de szerencsére időben észhez tértem. - Hogy érzed magad?- kérdeztem izgatottan. - Ugye nem fáj semmid? Szükséged van valamire? 

- Minden rendben jól vagyok. Nincs szükségem semmire. Köszönöm-mondta kicsit nehézkesen. 

- És mikor jöhetsz haza?

- Egy-két napon belül hazamehetek. Két hét múlva pedig már újra énekelhetek.

- Az remek - ordítottuk egyszerre a többiekkel, és fel-alá ugráltunk örömünkben. Ravi még egy szaltót is csinált,de ügyetlen volt,és hátraesett.

- Au,ez bazira fájt.-mondta,de azért tovább nevetett.

 - Hoztam neked valamit. – Fordultam oda HongBinhoz és egy plüss állatott vettem elő.

-Köszönööm . Ez az állatka nagyon aranyos –közölte és megölelt. Még ezer Wattos mosolyát is megvillantotta,ami engem teljesen lenyűgözött. Hihetetlen, hogy még ilyen helyzetben is képes mosolyogni . - Hyuk szeretnélek megkérni valamire, ha nem gond. - váltott témát,miközben a kis szőrmókkal játszadozott.

- Mondd csak nyugodtan. Mi a baj?

- Szeretném megkeresni a szüleimet. Tudom, hogy eddig mindig azt mondtam, hogy sosem akarom látni őket, de a történtek után már másképp gondolom. A lényeg az, hogy két hétig még úgysem tudok énekelni,ezért lesz egy kis szabadidőm .Sőt ,az egész bandának,mivel N azt mondta, nélkülem nem fogtok fellépni. Tehát örülnék,ha velem jönnél,hogy felkeressük a szüleim.

- Rendben . Örömmel veled tartok Binnie .-Binnie?Hogy mondhattam ki ezt hangosan?Úgy tűnik teljesen megőrültem. Végem van. HongBin valószínűleg most teljesen hülyének néz.

 - Hm..Binnie?Tetszik ez a becenév. Nagyon aranyos..Ha te Binnie-nek hívsz ,akkor én téged Hyukkie-nak  foglak nevezni–egy puszival ajándékozott meg. Teljesen ledöbbentem. Persze tudtam, hogy ő csak barátként tekint rám, de akkor is  elvarázsolt. A többiek szerencsére figyelembe sem vettek minket mert lázasan beszélgettek valamiről.

- Amúgy mikor indulunk?- kérdeztem tőle.Már nagyon várom, hogy kettesben tölthessek  vele egy kis időt.

-3 nap múlva. De fogalmam sincs hol kezdjük. Talán vissza kéne mennem az árvaházba. Lehet,hogy ott tudnak valami hasznos információval szolgálni. Bár nincs túl sok kedvem oda menni – könnyek csordultak ki szemeiből.

- Semmi baj ,nem kell oda menned. Majd én elmegyek helyetted. - megöleltem.

- Nem!Nem akarom hogy egyedül menj oda. Akkor inkább elkísérlek. - visszaölelt.Pár percig némán figyeltük egymást,majd egyszer csak megszólalt.- Nagyon nagy hülyeség de.. lehet egy kérdésem ?- sütötte le szemeit. Teljesen zavarba jött.

- Mi lenne az?- nagyon remélem ,hogy nem azt akarja kérdezni amire gondolok..

- Tudod amikor az orvosoka műtő felé  toltak,utoljára  a te arcodat láttam,és úgy hallottam, hogy a szeretlek szót suttogod valakinek. Kinek mondtad?

-Hát öhm izé..Én nem mondtam ilyent. Szerintem csak hallucináltál. Sajnálom- hazudtam.- Amúgy miért érdekel ez téged?

- Semmiért, nem fontos- mondta, de szemeiben tükröződött csalódottsága. Szótlanul ültünk tovább egymás mellett. Egy idő után megtörtem a csendet.

- Nem vagy éhes? Hozzak neked valamit enni?

-Hm.. egy kis kaja jól esne, de már elegem van a kórházi kosztból. Egy finom ramenért mindent megadnék.

- Rendben.Kívánságod számomra parancs - mondtam majd kisiettem a szobából.A többiek is velem tartottak, de ők hazamentek pihenni egy kicsit. Gyorsan elrohantam a  boltba és vettem pár dolgot,hogy el tudjam készíteni a rament. Már épp fizettem volna,amikor rájöttem, hogy nem hoztam magammal a pénztárcámat. Gondolom HongBin szobájában maradt. Gyorsan visszamentem a kórházba,de amikor elmentem szerelmem szobája mellett nyögéseket hallottam. Nem mertem bemenni,így pár percig  dermedten álltam az ajtó előtt. Egyszer csak egy csinos nővér jött ki a helyiségből.  Gyorsan megpróbáltam elrejtőzni, de  béna voltam és észrevett.

- Mit keres itt ilyenkor egy ilyen csinos fiatalember? - kérdezte nyájasan .A hideg is kirázott tőle. Undorító nőszemély. Nem elég, hogy (valószínűleg) lefeküdt HongBinnal ,most még engem is próbál elcsábítani?

- Csak a barátomhoz jöttem- válaszoltam és beléptem a szobába. Legszívesebben megütöttem volna,de uralkodnom kellet magamon.

- Szia Hyukkie már vissza is értél?- nézett rám Binnie csillogó szemekkel.

- Csak a pénztárcámat hagytam itt. Amúgy mit keresett itt az a csinos nővér?

- Hogy- hogy mit keresett itt?Jött leellenőrizni a vérnyomásomat. Miért?

-  Csak nyögéseket hallottam a szobából ,és aggódtam- mondtam zavartan.

- Oh,hogy az?Csak tv-t néztem….

- Értem. Akkor bocsánat- hadartam.Megint túlreagáltam a dolgokat. Nem szabadna ennyire féltékenynek lennem. - Én megyek is vissza a boltba.

- Hagyd csak. Szerintem a többiek ha visszajönnek,úgyis hoznak valami ennivalót. Jobban szeretném ha velem maradnál. Most úgyis csak ketten vagyunk - közelebb húzott magához. Megölelt,majd mélyen egymás szemeibe néztünk. Már épp meg akartam csókolni őt, amikor Ravi ránk nyitott. Ismét. Hihetetlen, hogy mindig sikerül a legrosszabbkor megtalálnia minket.

- Ti meg mit csináltok már megint?- döbbent le.

- Öhm semmit - hazudtam.

- Aha persze. Ezt nem veszem be.

- Mi a baj Ravi?- Tudakolta N. Már a többiek is megjöttek. Remek..

- Semmi. Csak érdeklődtem, hogy Hyuk végül vett-e rament.- válaszolta rapperünk. Uh, ezt megúsztuk. Ravi most fedezett minket,de ha még egyszer meglátja hogy mit csinálunk,tuti beköp  N-nek.

- Amúgy nem,nem vettem rament. Itt hagytam a pénztárcám ezért nem tudtam vásárolni. De HongBin  már biztos nagyon éhes. Ti ugye hoztatok ennit?

-Persze. Hoztunk egy kis kimchi-t. Azt mindenki szereti. Na,de mivel úgyis unatkozunk,mi lenne ha játszanánk valamit?

- Mit?Üvegezzünk?Az egy nagyon vicces és perverz játék- húzta mosolyra száját Ken.

- Rendben - egyeztek bele a többiek is.

- Én pörgetek-jelentette ki vörös hajú barátunk. Az üveg felém mutatott. - Felelsz vagy mersz?-kérdezte.De bármelyiket is választod ,ha nem teljesíted a feladatot akkor vetkőzöl-vigyorgott.

- Hm..merek-mondtam magabiztosan.

- Ha már ennyire magabiztos vagy,csókolj meg valakit a bandából. –mondta N és egy kaján mosoly jelent meg arcán.

2.Fejezet

Hyuk szemszöge 

- Nem az lehetetlen! Ha Hongbin többé tudna énekelni ,teljesen összeroppana. Nem engedem,hogy megműtsék!- ordítottam.

- Uram kérem nyugodjon le .A műtét nélkül még valószínűbb, hogy elveszíti a hangját 

- De mégis hogy lehet,hogy ennyire elfajultak a dolgok?-kérdezte N.

- A páciens  már hetek óta rosszul lehetett. Ha időben kezelik akkor ez egy ártalmatlan betegség. Azonban ha a beteg nem kap megfelelő kezelést,akkor súlyos szövődményei lehetnek egy egyszerű mandulagyulladásnak is.

- Ezt nem értem,hiszen semmit nem vettünk észre. Ő mindig erősnek mutatta magát…Bár ha jobban belegondolok az utóbbi napokban furcsán viselkedett és rossz kedvű volt. 

- Én vagyok a hibás...Én vagyok a szobatársa mégsem vettem észre semmit. – mondtam.

- Ugyan már Hyuk!Ha te hibás vagy akkor mi is..mind együtt élünk vele ,mégse jöttünk rá,hogy rosszul van. Nem a mi hibánk,ne gyötörd magad ezzel. Már csak az kéne, hogy te is rosszul legyél.. –ezután arra lettem figyelmes,hogy Hongbin -t sietve tolják a műtő felé.- Mi történt?- kérdeztem aggódva a főorvostól.

-A fiú állapota rosszabbodott,rögtön meg kell műteni. - mondta. Én teljesen leblokkoltam. Nem tudtam hogy mit mondjak. Ez biztos csak valami vicc…egy mandulagyulladás nem fajulhat el ennyire. De mégis…Miért?Miért pont ő?És miért nem vettem észre semmit?Egyszerűen nem értem . Ha bármi baja lesz én azt nem élem túl…Nem,nem lehet, hogy abba hagyja az éneklést. Számára ez jelenti a világot. A zene mentette meg őt attól,hogy raboljon és verekedjen az árvaházban. Ha nem énekelhetne többé,akkor teljesen összetörne .. És még én sem segíthetnék rajta,pedig már nagyon rég óta ismerjük egymást, és ő mindig mellettem állt. Először csak úgy tekintettem rá mintha a bátyám lenne, de egyik pillanatról a másikra beleszerettem. Nem értem hogyan, de egyszerűen szeretem. Nekem mindig is a lányok tetszettek ,de most … Mindent megosztunk egymással,és én is látom rajta,ha valami nyomja a lelkét. Gondolataimból egy nővér hangja zökkentett ki. 

–Míg a műtét zajlik kérem várakozzanak a páciens kórtermében - közölte majd bekísért minket egy kis szobába. A terem nagyon pici, és elég lepukkant volt .A szoba egyik sarkában az ágy helyezkedett el,mellette volt egy kis szekrény,a másik sarokban pedig egy kis tv foglalt helyet.. Egyszer csak Ken hangjára lettem figyelmes.

- Figyelj rám! Minden rendben lesz, tudod, hogy Hongbin nagyon erős,és nem hagyna minket cserben. Most menj haza, nyugodj le szépen,és holnap reggel gyere vissza,mi addig itt maradunk mellette. Jó?

- Nem! Mégis hogy mehetnék haza ? Nem hagyhatom őt csak úgy itt- mondtam hisztérikusan. Ők ezt nem érthetik...Nem tudják,hogy szeretem Hongbint. Ha valaki megtudná óriási gond lenne belőle. A VIXX-et mindenki lenézné emiatt, és a bandának annyi lenne. Én meg nem tehetem ezt a többiekkel. Inkább szenvedek én,egyedül,minthogy egyszerre 5 embernek okozzak fájdalmat .

- De Hongbin-nak szüksége lesz váltóruhákra stb. Valakinek mindenképp haza kell mennie. -mondta komolyan N.- Na jó , megyek én. Ha bármi hírrel tudtok szolgálni azonnal hívjatok!Sietek vissza-majd kiviharzott a kórházból. Ezután még egy kis ideig ébren voltunk,és próbáltuk jobb kedvre deríteni egymást..Hát nem sikerült. Mindenki tudta, hogyha „elveszítjük” Hongbint akkor a bandának is vége..A beszélgetés után többiek hamarosan elaludtak, hisz nagyon fárasztó napunk volt. Nekem viszont nem jött álom a szememre. Fel –alá sétáltam a folyóson, mindaddig amíg meg nem pillantottam Őt. Őt, akit annyira szerettem… borzalmas volt így látni. Csomó gépre volt kötve, és nem annak az eleven Hongbinnak tűnt akit megismertem. Most tehetetlenül feküdt az ágyon, és nem volt eszméleténél .- Mi történt, sikerült a műtét? - kérdeztem az orvostól.

- Nem léptek fel komplikációk, de minden holnap reggel derül ki, amikor a beteg magához tér. Addig csak reménykedni tudunk.

- Rendben . Nagyon Kköszönöm doktor úr. Ha maga nem lenne..

- Ugyan már, ez a dolgom. Viszont most mennem kell. Szóljanak ha bármi gond adódna-mondta,majd tovább sietett. Tekintetem vissza helyeztem Hongbin-ra aki még mindig békésen feküdt azon az ágyon. Óvatosan megfogtam a mancsát , hogy ő is érezze,  itt vagyok vele. Abban reménykedtem,hogy talán ő is megszorítja a kezemet ,hogy jelezze jól van..De nem így történt. Mozdulatlanul feküdt továbbra is. Erre én már nem bírtam tovább végiggördült egy könnycsepp az arcomon. Sírtam. Nem tudom miért tettem ezt, hisz én sosem szoktam sírni…Ezután elaludtam.

Másnap reggel fáradtan ébredtem, hisz alig aludtam 1-2 órát. A nővér a szobában volt ,és ellenőrizte Hongbin pulzusát. Szomorúan döbbentem rá,hogy még mindig nem tért magához. Körbenéztem . A többiek már ébren voltak, N is visszajött. Mindenki nagyon fáradtnak és gondterheltnek tűnt. Ebben a kórházi szobában teljesen olyanok voltunk mint egy kis család.

- Megyek,hozok valamit enni-közöltem és kifutottam a helyiségből. A mosdó felé vettem az irányt, hogy rendbe szedjem magam. Amikor a tükörbe néztem,egy fáradt zombi tekintett vissza rám. A mosdó nem volt túl nagy,de nekem tökéletesen megfelelt arra a célra,hogy egy kis ideig ott maradjak és gondolkodjak .Még mindig nem tudtam felfogni a történteket. Milyen nevetséges már, hogy ez az egész egy ártatlan mandulagyulladás miatt van. Úgy érzem magam mintha egy filmben szerepelnék,hisz minden olyan abszurd…1 óra múlva kisétáltam a mosdóból és a büfék felé vettem az irányt. Ha már nem is alszom rendesen,legalább ennem kéne valamit. De egyszerűen nem voltam éhes. Mindegy,azért a többieknek vettem egy –egy szendvicset. Miután végig sétáltam a hosszú folyóson Hongbin kórterme felé vettem az irányt… de természetesen sikerült eltévednem.Ezt nem hiszem el.Hogy lehetek ennyire béna,hogy eltévedjek? Ráadásul pont most..Francba.Eszembe jutott,hogy talán útbaigazítást kéne kérnem egy nővértől. 30 perc múlva sikerült visszatalálnom. 

- Mi tartott ennyi ideig?Már azt hittük hogy valami baj történt. - kérdezte aggódva Leo.

- Semmi komoly,csak rossz a memóriám,ezért eltévedtem..tessék itt vannak a szendvicsek. – mondtam. Miután mindenkinek átadtam az ételét, Hongbin részét letettem a szekrényre. Ekkor egyszer csak megmozdult. Én gyorsan megragadtam a kezeit, hogy érreze,ott vagyok mellette. A szemeit is kinyitotta és értetlenül nézett körül. Gondolom nem emlékszik semmire..remélem arra sem, hogy azt suttogtam neki, hogy szeretem..

- Mi történt? –szerette volna kérdezni,de nem jött ki hang a torkán..Teljesen megrémültem,hogy talán  Binnie nem tud többé beszélni.

Hongbin szemszöge

Csak a rengeteg orvosra emlékszem,akik gyorsan toltak a műtő felé,és Hyukkie aggódó arcára . Úgy láttam hogy a „szeretlek „ szót suttogja valakinek. Reménykedtem ,hogy nekem,de ez lehetetlen lett volna……A gyógyszerek miatt nem voltam teljesen az eszemnél,így lehet hogy csak képzelődtem. Mégis örültem volna ha igazából kimondja ezt a rövid, de gyönyörű szót.

1.Fejezet

Az árvaházban szörnyű körülmények között nőttem fel. Minden napos volt a rablás, ,a verekedés. Én azonban nem akartam olyan szörnyeteggé válni mint a többi gyerek. Csak normális életet szerettem volna. Éppen ezért kiközösítettek, és gyakran megvertek. Mindig én voltam az áldozat. Ezek a gyerekek azt hitték, hogy mindennél és mindenkinél jobbak, ezért bántalmazták a gyengéket.

Ennyivel azonban nem tudtak tönkre tenni. Lehet, hogy fizikai fájdalmat okoztak, de lelkemben nem tudtak sebet ejteni, mert már rég megtanultam, hogy milyen igazságtalan a világ. Egyik nap úgy döntöttem elszököm, ami sikerült is. Mindez lassan már öt éve történt. Azóta belekerültem egy bandába. Nagyon szeretem csapattársaim. Bennük meg tudok bízni, és mindent elmondok nekik.

Most épp egy próba közepén tartunk. Gondolatmenetemből Hyuk zökkent ki.

- Hahóóóó! Figyelsz te rám  Lee Hong Bin?- mondja. - Nézd milyen izmos vagyok!

- Hm,látom- válaszolom,megsimogatom buksiját, majd én is megfeszítem izmaimat. Na igen, gyúrtam egy keveset.  Hyuk szája tátva marad. Ő a csapat makknae-ja aki szereti azt hinni, hogy férfias.  

- Jól szórakoztok fiúk? Az izmaitokat inkább  a táncolásra használjátok. - jön oda hozzánk leaderünk ,de azért ő is megmutatja bicepszét.

- Imádom  ,amikor a leader is gyerekként viselkedik…- mormolja Leo az orra alatt.

-Na, Taek Woon ne durcizz - mondja N és Leo nyakába ugrik. Persze ő rögtön lerázza magáról, de azért elmosolyodik.

- Mellesleg ti  mit csináltok?- teszem fel a kérdést Ravinak és Kennek.

- Nem látszik?- kérdez vissza Ravi sértődötten. - Én éppen bunny stylet táncolok, Ken pedig megpróbál rappelni, bár nagyon nem megy neki.

- Oké, eleget láttam. Mára végeztünk, sokat gyakoroltunk ma,és mindenki agyi szintje egyenlő a nullával... Ideje haza menni. - adja ki a parancsot vezetőnk.

Ahogy hazaérünk rögtön a fürdő felé veszem az irányt. Gyorsan benyitok a helyiségbe, de ekkor veszem csak észre, hogy Hyuk megelőzött, és most ő zuhanyzik. A megdöbbenéstől megszólalni sem tudok, és ő sem vesz észre engem. Pár percig néma csendben figyelem őt. Ámulva nézem ahogy izmos testén végig gördülnek a vízcseppek, ahogy izmai megfeszülnek. Meztelen alakja egyre jobban kirajzolódik körülöttem. Háttal áll nekem Gyönyörű látvány. Nem értem, miért lep meg ez a helyzet..hisz már máskor is láttuk egymást meztelenül. De ez az alkalom most valahogy más. A bandából Hyuk az, akinek mindent elmondok, és szeretek vele kettesben maradni, de mind csak barát.  Az árvaházban történtek után gyakran vagyok magam alatt, persze ezt nem mutatom ki. Ő azonban mindig átlát rajtam, és ott van mellettem. Egyszer csak hangos kuncogást hallok a hátam mögül. Ravi a hang forrása.

-Mi történt Hongbin ,ingyen pornót nézel?-nevetett majd ránk csapta az ajtót. Erre már Hyukkie is felfigyelt és észre vett engem. Tekintetünk találkozott, de én gyorsan lesütöttem a szemem .A szüleim  árvaházba adtak,de nem tudom miért tették ezt. Mégis hogy tehet egy anya olyant,hogy lemond saját gyermekéről,akit 9 hónapig hordott a szíve alatt? Az emberi  lények nagyon szánalmasak. Az árvaházban szörnyű körülmények között nőttem fel. Minden napos volt a rablás,vagy  a verekedés. De én nem akartam olyan lenni mint a többi gyerek,normális életet szerettem volna . Éppen ezért kiközösítettek,és gyakran  megvertek. Komolyan nem értem az embereket. Azt hiszik mindennél,és mindenkinél jobbak,ezért bántalmazzák a gyengéket. Ennyivel  azonban nem tudtak tönkre tenni. Lehet,hogy fizikai fájdalmat okoztak,de a lelkemben nem tudtak sebet ejteni ,mert már rég megtanultam,hogy milyen kegyetlen a világ .Egyik nap úgy döntöttem,hogy elszököm,ami sikerült is. Mindez lassan már 5  éve történt. Azóta bekerültem egy bandába . Nagyon szerettem csapattársaim,bennük meg tudtam bízni….Most épp egy  próba közepén tartottunk. Gondolatmenetemből Hyuk zökkentett ki.

-  Hahóóóó! Figyelsz te rám  Lee Hong Bin?- mondta. - Nézd milyen izmos vagyok!

- Hm,látom- válaszoltam,majd én is megfeszítettem izmaimat. Na igen, gyúrtam egy keveset.  Hyuk szája tátva maradt. Ő a csapat makknae-ja aki szereti azt hinni, hogy férfias.  

- Jól szórakoztok fiúk? Az izmaitokat inkább  a táncolásra használjátok. - jött oda hozzánk leaderünk ,de azért ő is megmutatta bicepszét.

- Imádom  ,amikor a leader is gyerekként viselkedik…- mormolta Leo az orra alatt.

- Na,Taek Woon ne durcizz - mondta N és Leo nyakába ugrott,aki  rögtön lerázta őt magáról,de azért  elmosolyodott .- Mellesleg ti  mit csináltok?- kérdezte Ravitól és Kentől . Ravi éppen bunny stylet táncolt,Ken pedig megpróbált rappelni ,ami nagyon nem ment neki .-Na,Szerintem mára végeztünk, sokat gyakoroltunk ma,és mindenki agyi szintje egyenlő a nullával... Ideje haza menni.

Ahogy hazaértünk,rögtön a fürdő felé vettem az irányt,de Hyuk megelőzött,és sikerült pont rajta kapnom,ahogy zuhanyozik . Pár percig néma csendben figyeltem őt. Néztem,ahogy izmos testén végig gördülnek a vízcseppek,ahogy izmai megfeszülnek. Gyönyörű látvány volt…Hyuk volt az akinek mindent elmondtam, és szerettem vele kettesbe maradni.  Az árvaházban történtek után gyakran voltam magam alatt,persze ezt nem mutattam ki. Ő volt az aki átlátott rajtam és mindig ott volt mellettem. …..Egyszer csak hangos kuncogást hallottam a hátam mögött. Ravi ránk nyitott.

-Mi történt Hongbin ,ingyen pornót nézel?-nevetett majd ránk csapta az ajtót. Erre már Hyukkie is felfigyelt és észre vett engem. Tekintetünk találkozott, de én gyorsan lesütöttem a szemem .

Bocsánat,hogy rád nyitottam-mondtam .Először nagyot nézett,majd meg kérdezte nem akarok-e vele zuhanyozni .Gondolom ő nem vette komolyan ezt az egészet, már máskor is láttuk egymást ruhák nélkül.  Elgondolkodtam az ajánlatán ,de aztán leesett,hogy mit csinálok. Hiszen én hetero vagyok,nem szabadna így megbámulnom a férfiakat. - Nem,köszi,majd utánad lezuhanyzom –válaszoltam majd kisiettem a fürdőből. A szívem hevesen vert és alig kaptam levegőt. Nem értettem a dolgot .Miért mondta azt hogy fürödjek vele,ahelyett,hogy egyből kirakott volna a fürdőszobából? Lehet,hogy csak kedves akart lenni. Nem szabadna így túlreagálnom a dolgokat.

Miután én is végeztem a fürdéssel,elindultam a  Hyukkal  megosztott szobám felé,hogy megbeszélhessük a történteket. Ken és Leo, nagyon jóba voltak,szinte úgy viselkedtek mint egy házaspár,ezért ők is egy szobában aludtak,csakúgy mint N és Ravi . Amint benyitottam a helyiségbe ,láttam,hogy mind az öten komoly fejjel tanácskoznak valamiről. - Mi a gond?- kérdeztem és leültem az ágyamra. Ennyit arról,hogy szobatársammal kettesben tudjak beszélni..

- Egy nagyon fontos dologról beszélgettünk.

- Miről?

- Arról hogy milyen meleg van.

- És? - értetlenkedtem. Sejthettem volna hogy nincs komoly gond,csak szórakoznak velem.

- El kéne mennünk a strandra,és ott fagyizhatnánk is- mondta fapofával Ken.

-Szerintem remek ötlet-csillantak fel Hyuk szemei. - Imádom a fagyit. Olyan lágy, puha(?) , hideg és jó érzés nyalni..Nyami.

Én és a csapat többi tagja egyszerre nevettük ki szegény pici maknaenkat. Mégis milyen perverz már ez a gyerek… de még csak nem is veszi észre, hogy ilyeneket mond. Ezután végre elindultunk a közeli strand felé. Az egész utat végig röhögtük. N elkezdte énekelni a Bar Bar Bar-t, sőt még táncolt is hozzá. Nagyon remélem,hogy ezt nem látták a lesifotósok,mert ha igen,egy egész világ  nevethet rajta. Mikor megérkeztünk gyorsan átöltöztünk,majd  mind belefutottunk a hullám medencébe. Nagyon vicces volt,főleg úgy ,hogy Ravi utálja a vizet,ezért mindig felugrott valakinek  a hátára. Amikor N hátára ugrott akkor a leaderünk kedves ember módjára lelökte őt ,és Ravi beleesett a vízbe.

- Héé ezért még megfizetsz!- mondta és lenyomta N-t a víz alá.

- Komolyan rosszabbak mint az 5 évesek - közölte Leo.

- Nyugi Leo,megszokhatnád hogy ilyenek vagyunk. De elegem van a vízből,nem mehetnénk végre fagyit enni?-kérdezte Ravi. Elindultunk a fagyit keresni,de menet közben én elszédültem,és a torkom is nagyon fájni kezdett. Már napok óta rosszul voltam,  ezt nem mutattam ki. Ha most beteg leszek akkor cserben hagyom a csapatomat..Nem tehetem ezt velük.

- Milyen fagylaltot szeretnétek?- szólított meg minket egy hölgy.

- N barackosat,Ken almásat, Hyuk rágósat, Leo vaníliásat, Ravi epreset, én pedig diósat. Mogyorót ugye nem tartalmaz?Allergiás vagyok rá.

- Nem,nincs benne mogyoró. –mondta. Miután fizettünk,elindultunk haza ,de ahogy belenyaltam a fagyiba,éreztem,hogy nem kapok levegőt,és elkezdtem fulladozni. A többiek azt hitték hogy csak szórakozom,de amikor már látták,hogy konkrétan lila a fejem akkor gyorsan hívták a mentőket.

A mentőautó hamar beért a kórházba,és egyből kezelésbe vettek. Kaptam infúziót,és rengeteg gyógyszert,amitől elkábultam és nem egészen voltam az eszemnél.

-Hogy van Hongbin?- kérdezte  Ravi a doktortól.

- Az allergiája elmúlt, de akadtak más problémák is.  Súlyos mandula gyulladás van kialakulóban. Mivel a betegünk egy énekes,érdemesebb lenne megakadályozni azt,hogy ez a betegség újra  kialakuljon.

-Ez pontosan mit jelent?- tudakolta Ken.

- Ha nem akarjuk,hogy komolyabb baja legyen, meg kéne műteni. Ez egy rutin műtét, 1% esély van rá, hogy komplikáció lépjen fel. Ha ez mégis bekövetkezik a beteg nem tud többé énekelni.