7.Fejezet

HongBin szemszöge

- Hé te kis!- mondta Hyukkie miután magamra húztam.

- Bocsánat.Nem tehetek róla. Egyszerűen nem tudok neked ellenállni .- néztem rá ártatlanul.

- Jajj hagyd már. Nem tudom mi olyan vonzó bennem.

- Nem tudod? Te kis butus- simogattam meg buksiját .- Akkor felvilágosítalak. Például a gyönyörű szemeid. Amikor belenézek íriszeidbe mindig elönt a vágy. A csodálatos mosolyod is megbabonáz. Imádom amikor néha a semmin is mosolyogsz. Olyan kis aranyos vagy olyankor. És nem tudom mi bajod van a kis pisze orroddal .Annyira jól áll neked. Csakúgy mint a hidrogén szőke hajad,ami mindig gyönyörűen csillog. Az izmos, mégis kisfiús testet pedig már csak hab a tortán. Minden porcikádat imádom. - mosolyodtam el. Ő sokk alatt volt.

- E-ez mégis mit jelent?-pislogott értetlenül. Itt az idő. Ez a tökéletes alkalom, hogy elmondjam hogyan érzek iránta. Ki kell mondanom azt a szót. A gyomromban ezernyi pillangó repkedett, apró szívem a torkomban dobogott. Vettem egy mély levegőt- Szeretlek. - ahogy hangosan is kimondtam megkönnyebbültem . Mégis féltem, hogy mi lesz a  reakciója. - Már egy ideje csak te jársz az eszemben. De eddig magamnak sem mertem beismerni.  Féltem, sőt rettegtem. Azt hittem ha megtudod , hogyan érzek irántad kiakadsz és elveszítelek. Nem akartam kockáztatni,  de már nem bírtam tovább. Amikor megpillantottalak a zuhanyzóban nem akartam elhinni hogy tetszel nekem, és ezáltal meleg vagyok. Én mindig is a lányokat szerettem.. Azt hittem ha  a többiek is megtudják, egyből kiraknak a bandából. De aztán kiderült, hogy N is szereti Ravit. Ekkor már bátrabb lettem, és próbáltam éreztetni veled, hogy szeretlek. Bevallom,sokszor még a fanokra is féltékeny voltam. Sajnálom.

-Binnie! Végre kimondtad. Hetek óta erre a pillanatra vártam. Amúgy én is szeretlek-mondta és átölelte derekamat. Arcunk alig egy lehelletnyire volt egymástól. És végre megtörtént. Megcsókolt Most senki nem zavarhat meg. Amikor megérintette ajkaim, olyan volt, mintha tűk fúródnának testem mindegy egyes pórusába. De nem fájt, csak bizsergető érzés volt. A bizsergető érzés egyre jobban szétáradt a testemben, végig a karomban, a lábamban, míg végül már minden porcikámat elöntötte a forróság. Nem tudtam betelni csókjával, egyre jobban vágytam rá, hogy folytassa.  A külvilág megszűnt körülöttünk. Csak ő volt és én. Ez a csók teljesen különbözött az eddigiektől. Gyengéden ízlelte meg ajkaimat. Először csak párnácskáimat harapdálta,aztán bátrabb lett, és nyelvét enyémhez érintette. Óvatosan játszadoztunk egymással. Végül egy halk cuppanással váltunk el egymástól

- Úristen! Mi most akkor komolyan csókolóztunk?- kérdeztem, mivel nem bírtam felfogni a történtetek.

-  Igen. Ez nem álom. Az igazat megvallva én sokszor elképzeltem ezt a pillanatot. Pont annyira jól csókolsz mint álmomban - felelte és arcát a hátamba fúrta. – Hmm és még  finom illatod is van.

- Igen? Pedig nagyon büdös lehetek.

- Szerintem akkor is jó illatod van- mondta és még jobban magához szorított.

- Héé! Ne szoríts így. Azt akarod hogy megfulladjak?

- Jajj dehogy. Nagyon sajnálom- engedett szorításán.

- Rád nem tudnék haragudni.  De most már aludj, mert holnap hosszú napunk lesz. Be kell mennünk az árvaházba- könnyek csordultak ki szemeimből.

- Shh semmi baj. nyugtatott meg és letörölte könnyeim.

- Köszönöm. – motyogtam zavartan.

- Én mindig itt leszek veled. Szeretlek- suttogta és egy csókot lehelt ajkaimra. De nem olyant mint amilyen az előző volt. Sokkal szenvedélyesebbet.Csupán egy csók volt, érzékszerveim mégis megbolondultak.

- Én is szeretlek. Aludj jól- mondtam és gondosan betakargattam. Elaludtunk egymás karjaiban. Az

éjszaka folyamán néhányszor felébredtem, de mindig boldogan tudakoltam, hogy Hyukkie mellettem fekszik.

Reggel az orvos hangjára ébredtem. - Jó reggelt uraim- jött be a szobába. - Hogy van a kis betegünk?

-Remekül. Semmi bajom. Jól vagyok, önnek köszönhetően.

- Ezt örömmel hallom. Akkor ahogy megbeszéltük ma elhagyhatja  a kórházat.

- Rendben! Köszönök mindent doktor úr.

- Igazán nincs mit. Örülök, hogy én kezelhettem önt. Két hét múlva jöjjön vissza ellenőrzésre. Addig is viszlát. - köszönt el és távozott.

- Ki volt a szobában?- ásított Hyuk.

- Csak az orvos  volt. Mondta, hogy nyugodtan elhagyhatom a kórházat.

- Jujj az remek !- ugrott nyakamba- De hol van N? Este az ágyra fektettük le, most viszont nincs ott.

- Tényleg! Szegényről teljesen elfeledkezdtem. Remélem jól van.

- Jó reggelt! Lépett be az előbb említett személy az ajtón. Boldognak és vidámnak tűnt, de tudtam, hogy ez csak álarc. Belül teljesen össze van törve.

- Merre jártál? – tudakoltam.

- Csak hoztam egy kis reggelit. Köszönetképpen, hogy tegnap este megvigasztaltatok.

- Ugyan már! Ez a dolgunk. Ezért vagyunk egy csapat.

-Ezért imádlak titeket. Na gyertek ide, és öleljetek meg- mondta leaderünk és magához húzott minket

- Imádom az édes hármast. – mosolygott Hyukkie.

- Hé, akkor én már nem is kellek? –kérdeztem tőle sértődötten.

- Tudod, hogy téged szeretlek a legjobban!- nyomott egy puszit az arcomra.

- Eh, mi folyik itt? Végre összejöttetek?- tudakolta N.- A többiekkel már egy ideje erre a pillanatra vártunk..Nem bírtuk nézni, ahogy bénáztok.

- Várjunk .Ez most teljesen lesokkolt. Egész idő alatt tudtátok?

- Persze. Annyira észrevehetőek voltak a jelek. Legközelebb ügyesebben hazudj- egy kaján vigyor jelent meg arcán. - De ez már teljesen lényegtelen. Örülök nektek. Viszont most gyertek, együk meg a reggelit, mielőtt kihűl, és hiába dolgoztam vele.

Miután befejeztük a kajálást Ken és Leo is megérkeztek, hogy hazavigyenek minket.

-Áh, ez a pár nap a kórházban nagyon lefárasztott- sóhajtottam.

- Még te fáradtál el?- nézett rám mérgesen Ken. - Mi egész idő alatt aggódtunk érted, alig aludtunk és ettünk. Próbáltuk megnyugtatni a fanokat, hogy minden rendben van veled, amikor mi sem voltunk benne biztosak, hogy újra tudsz-e majd énekelni. Na meg a média is egyfolytában zaklatott minket.

- Értem. Sajnálom, ezt nem tudtam. Bocsánat , hogy ennyi gondot okoztam- sütöttem le szemeimet.

- Nyugi. Csak vicceltem. Nagyon  örülök, hogy jól vagy , és végre hazajöhetsz. Amúgy Ravi hol van?Azt hittük ő is itt van N-nel.

- Micsoda? Mi meg azt hittük, hogy otthon van veletek. !

- Nem . Nem jött haza. Mi va  ha valami baja esett?- kérdezte hisztérikusan Leo. Teljesen kikelt önmagából.

- Azonnal meg kell keresnünk!- üvöltötte N.

- Nyugalom ! Nyugodjatok meg. Mi van ha csak elment egy bárba és leitta magát? Aztán felvitt egy lányt egy hotelbe..- mondta Ken meggondolatlanul. Nem gondolt arra, hogy N még mindig szereti Ravi-t ..