8.Fejezet

8.Fejezet

Ravi szemszöge

 Gyorsan rohantam az ajtó felé,miközben szívem hevesen vert. A nő a nyomomban volt,és már majdnem sikerült meglógnom,amikor nekiütköztem egy testnek. Egy nagy, hatalmas termetű ember volt. Szemei sötétek voltak,és kopasz volt.  Tekintete villámokat szórt felém. Teljesen olyan volt, mint a filmekben a maffia vezér,aki embereket öl.. Ijedten hátrálni kezdtem,mire a nőbe ütköztem bele. Egy gúnyos „megvagy”-ot suttogott,  kapott az alkalmon, és gyorsan lefogott,majd a nagy darab kopasz férfi a segítségére sietett..ketten együtt túl erősek voltak, meg kellett adnom magam. Testem elernyedt,pilláimat lecsuktam. Újra megkötöztek, és megint védtelen voltam. Basszus ezt jól elszúrtam…lehetett volna egy okosabb menekülési tervem is. Nem biztos, hogy lesz még egy ilyen remek alkalmam a szökésre. De reménykedem..nem adom fel! Csak a többiekre tudtam gondolni.. Nagyon hiányoznak már. Nem is értem , hogy lehetettem majdnem öngyilkos..Komolyan,nem ismerek magamra.. Bár most sem sok választ el a haláltól..de ha ez az ára hogy Hyuk-ot megvédjem, bármit megteszek. Ha Hyukkienak bármi baja esne akkor HongBin is teljesen összetörne. Azt végképp nem akarom… Remélem ők legalább jól vannak.

- Szép kis szökés volt – hallottam a nő hangját. - De sajnos korábban kell felkelned ahhoz, hogy átverj engem. - gúnyos mosoly rajzolódott ki arcára.

-A többiek meg fognak menteni engem! – ordítottam.

- Azt nem hiszem.. Megzsaroltuk az egyik barátod, hogy azt mondja nála vagy..így a többiek nem fognak téged keresni..

- Ne-nem, az nem lehet..- de ha azt hiszik, hogy Hyuk vagyok ,akkor az ő barátját hívták fel..mondjuk nagyon sok közös barátunk van. Francba.

- Sajnos ez az igazság. Ja,mellesleg gondolom eddig az őröket sem vetted észre. 3 őr őrzi az ajtót,és kamerák is vannak.  Ha bármi gyanúsat csinálsz, akkor bünti jár. Szerintem azt te sem akarod. Majd később még visszajövök.Légy jófiú - kacsintott és kiment az ajtón. Hihetetlen ez a nőszemély. Borzalmas személyisége van , de valahogy mégis csábító..Nem hiszem el.. Mik járnak a fejembe? Nem szabad ilyenekre gondolnom..é-én Binnie-t szeretem..érte megtennék bármit. Lehunytam pilláim, és gondolkoztam.. Alig pár éve ismerem a többieket, de mégis annyi élményünk volt együtt.. Emlékszem arra, amikor N bevette Hyukkiet is a csapatba..akkor még annyira picik voltunk. És annyira más volt minden. Nem voltak gondjaink, csak poénkodtunk meg próbáltunk, próbáltunk ,és próbáltunk..Egy apró könnycsepp csordult végig az arcomon. Tudom, hogy szégyen ha egy férfi sír, de már nem bírtam tovább. Ott ültem a sötét szobában megkötözve, és csak zokogtam.

- Hé,szerinted mi baja a gyereknek?- kérdezte az egyik őr  a másiktól.

- Nem tudom Bill. De ha nem hagyja abba hamarosan, akkor tennünk kell valamit.

- Mégis mit akarsz vele csinálni?- tudakolta  a harmadik. Bár alig láttam valamit, próbáltam kivenni a harmadik őr arcát. Annyira ismerős volt, de nem tudom honnan. Talán….nem , az nem lehet-ráztam meg a fejem. Biztos csak képzelődök..Nagyon fáradt vagyok,alig ettem ,ittam és a sírás is kimerített. Biztos ez az oka.

- Még nem tudom. De elég szép kis fiú. Sok mindent lehetne vele tenni..

- Ugye nem akarod megerőszakolni vagy hasonlók?- röhögött a Bill nevezetű férfi.

- Miért ne? Csak mi hárman vagyunk itt, meg ő. A kamerákat majd kikapcsoljuk.Ha ti nem mondjátok el, senki nem fogja megtudni. Főleg nem a főnök, mert ha ez a tudomására jut megöl minket.

- Nem is tudom…én még sosem csináltam férfival- vonakodott Bill.

- Gyere már, jó lesz! Higgy nekem..nekem nem ez lesz az első.

- Heh? Te már csináltad pasival? Mégis kivel? És közben megcsaltad  a feleséged?

- Igen, már csináltam. De ez most lényegtelen- mondta és alakja felém közeledett. – Na, nem jöttök?- buzdította a többieket is. Végül mindhárman vészesen közeledtek felém. Én eszeveszetten próbáltam szabadulni, de esélyem sem volt. A kötél túlságosan is leszorította  a kezem,annyira hogy éreztem ahogy a húsomba vágódik..ez majd csúnya foltot hagy  maga után.

- Szerintetek mit csináljunk vele először? – érdeklődött a nagy kopasz.

- Először is szerezz óvszert, ha nem akarsz mindenféle betegséget összeszedni.

- Basszus. Tényleg. Rob hozz egyet. De gyorsan! Már nem bírom sokáig türtőztetni magam .- mondta  a harmadiknak és kiküldte a az őrt a szobából .Én becsuktam a szemem,és imádkoztam. Egy napon belül kétszer akarnak megerőszakolni..Remek…

N szemszöge

- Nem! Biztos nem vitt fel senkit egy hotelbe. Érzem, hogy bajban van. És sajnos a megérzéseim sosem csalnak. - ordítottam.

- Gondolkodjunk..merre mehetett? –töprengett Ken.

- Kérdezzük meg az embereket. Egy-két fan biztos látta valamerre- vetette fel az ötletét  Leo. - Ti viszont nyugodtan menjetek csak az árvaházba..fontos hogy megtaláld a szüleid-nézett rá HongBinra. Hihetetlen, hogy Leo még ilyen helyzetben is képes nyugodt maradni..

- De-de nem hagyhatunk itt titeket. Ravi eltűnt, mi meg tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna?- kérdezte Hyuk.

- Nem azt mondom..de azt akarom, hogy menjetek. Tényleg, nyugodtan. Ha bármi hírt megtudunk Raviról majd hívunk titeket. Sok szerencsét,és remélem megtalálod a szüleid- mondta Leo. Mi elindultunk az egyik irányba, HongBin-ék pedig a másikba. Én lázasan fürkésztem  az utcákat, de sehol nem láttam szerelmemet. Megint úrrá lett rajtam a pánik.

- Nyugi HakYeon. Nincs semmi baj. Meg fogjuk találni-bíztatott Leo..lehet hogy én vagyok a leader, de ő sokkal felelősségteljesebben viselkedik,és érettebb is. Mindig számíthatok rá.

- Hát nem tudom. Nagyon rossz előérzetem van.

- Emlékszel amikor én is rosszul éreztem magam, mert veszekedtem Ken-el?- kérdezte Leo.

- Ühüm-bólintottam.

- Na, akkor nekem is rossz előérzetem volt..úgy éreztem, hogy valami baja lesz. De szerencsére nem történt semmi. Úgyhogy neked sincs mitől tartanod. A  megérzéseink  néha csalnak..Remélem, hogy nálad is ez a helyzet.

- Igen. Én is remélem-megöleltem.

- Elnézést - szólított le Ken egy embert- Nem látta a barátunkat?- mutatott fel egy képet Raviról. A férfi csak megrázta a fejét, és tovább sietett.

- Francba..ez el fog tartani egy darabig. – panaszkodott Ken, amikor megcsörrent a telefonja.-Halló-szólt bele a készülékbe- Taemin, szia. Miért hívtál? Várj,kihangosítalak, hogy a többiek is halljanak. Na, most már mondhatod. – Sziasztok.- szólt bele Taemin   a telefonba.-Csak gondoltam szólok,mielőtt elkezdtek aggódni. Hyuk nálam van.

- Hyuk?De Hyukkie épp előbb ment el HongBinnal. Nem lehet nálad.

-ŐŐ Hyuk –ot mondtam?- kérdezte zavartan.- Ravit akartam mondani. Bocsánat teljesen szét vagyok esve..A lényeg hogy nálam van.

- És hogy van? Ugye nem esett baja?- kérdeztem hisztérikusan.

- Ne-nem. Semmi baja. Épp eszik, aztán meg aludni akar..

- Teljesen rá vall. Biztos jól van- mondta Leo.

- Nem tudom. Én még mindig nem vagyok biztos benne- hisztiztem. -És mikor jön haza?

- Azt még nem tudom..szerintem egy pár napig itt fog maradni. Ti legyetek jók! Sziasztok-lecsapta a telefont. Mi értetlenül pislogtunk egymásra.

- Na, gyertek menjünk haza – „parancsolta” Leo és haza fele vettük az irányt..