Leo szemszöge
Reggel ahogy kinyitottam pilláimat, Kennel találtam szembe magam. Lázasan fürkészte arcomat.
- Te mit csinálsz? – kérdeztem tőle, mire ő ijedten elfordította fejét.
- Csak vártam , hogy felébredj. Néézd, rendeltem magunknak reggelit. – elém tolta az ételt.-Mellesleg 20 perc múlva leszállunk. Az egész utat átaludtad.
- A-z egészet? Máskor nem alszom ilyen sokat..Sajnálom. Te mikor ébredtél fel?
- Pár órája . De nem baj. Zenét hallgattam , és próbáltam dalszöveget írni. Ha szeretnéd majd megmutatom. De csak neked. Senki másnak- kacsintott.
- Rendben. Majd a hotelszobában elénekelheted nekem. Már alig várom- elmosolyodtam.
- Én is. De nézd csak! Épp most kezdtük meg a leszállást. – kinézett az ablakon. – Jujj , ott van az Eiffel- torony! – visítozott mint egy kisgyerek- Ugye megnézzük majd közelebbről is?
- Persze - nyugtattam meg. Én is kinéztem az ablakon. – Tényleg gyönyörű. A jó hír viszont az, hogy megérkeztünk. - Megpróbáltam felállni a székből, de hirtelen megszédültem, így visszaestem.
- Jól vagy? – nézett rám Ken – Gyere. Le kell szállnunk a repülőről- próbált felállítani.
- Ne-nem megy. Nem tudok felállni. Gyenge vagyok. Olyan szánalmas lehetek most..
- Dehogy…Viszont ha nem bírsz lábra állni akkor sajnos csak egy megoldás maradt. Fel kell vennem téged a hátamra. Nyugodtan ugorj fel rám. Elbírlak..nem tűnök erősnek, de az vagyok..bár szerintem ezt te is tudod.
- Nem kell felvenned. Megoldom – újra megpróbáltam megmozdulni, de nem ment. A lábaim nem úgy reagáltak, ahogy szerettem volna. Nem értettem mi történt. 5 perce még semmi bajom nem volt. Lehet hogy csak fáradt vagyok, és a repülés sincs rám jó hatással. Biztos semmiség az egész.
- Nincs kifogás – a hátára emelt. Lábam dereka köré kulcsoltam, és erősen kapaszkodtam izmos vállaiba–Így jó lesz? Kényelmes?- kérdezte tőlem zavartan.
- Igen. Neked viszont kétlem, hogy az. – bűntudatom volt amiért a hátán kellett cipelnie.
- Semmi gond, nem is vagy nehéz. És már hívtam egy taxit a repülőtérre, úgyhogy nem kell sokáig vinnem téged. ..Pedig igazán élvezem a dolgot- vigyorgott. Én is elmosolyodtam. Nagyon vicces, hogy ő még ilyen helyzetben is fel tud vidítani. Másnak ez nem menne. Nem véletlenül szerettem belé..
- Köszönöm – suttogtam fülébe. Úgy tűnt szavaim hallatára egy pillanat erejéig elgyengült.
- Ugyan már, ez a dolgom…de remélem nincs komolyabb bajod a fáradságon kívül.
- Én is – leszálltam hátárról. - Már jobban vagyok- elindultam,de dülöngélve mentem, akár egy részeg. Ő ijedten karom után nyúlt, és megállított. Óvatosan beültetett a taxiba.
-A Persing Hallhoz legyen szíves- fordult Ken a taxishoz,és elmondta neki a hotel nevét. A sofőr szerencsére tudott angolul, így gond nélkül zajlott közöttük a kommunikáció.
20 perc múlva a Hotelhez értünk. Elképesztő látvány fogadott. Egy 30 emeletes épület tárult a szemem elé, ami mindenféle színben csillogott. Nem találtam szavakat.
- E-ez gyönyörű. Tényleg itt fogunk lakni 7 napig? Én nem szeretem a drága dolgokat..de ez..
- Gondoltam, hogy tetszeni fog, azért választottam ezt a helyet.
- Igazad volt. Tényleg tetszik, és megérte 10 órát utazni ezért. – kiszálltam a kocsiból.
- Hé, várj meg- gyorsan kifizette a sofőrt, és utánam szaladt. Megálltam, mire ő kezét derekamra helyezte. Megölelt, és egyre közelebb húzott magához.
- Ne itt-toltam el magamtól. - Nem szeretném, ha meglátnának..még túl korai lenne, hogy az emberek pletykáljanak rólunk.- De ez itt Párizs! A szerelem városa..senkinek sem tűnne fel..mellesleg alig ismernek minket Európában. Nem kell attól tartanod , hogy valaki lefotóz minket, vagy hasonló.
- Jó – mondtam mire megcsókolt. Sokkal vadabb csók volt ez, mint az első. Végül én is elgyengültem. Átadtam magam a pillanat hevének. És mit ne mondjak, igazán tetszett a dolog. Visszacsókoltam és beletúrtam selymes hajába. Éreztem , hogy meglepődött , de azért csak folytattam. Nyelvem lassan átdugtam szájába. Hosszas nyelvcsatába kezdtünk. Ekkor ráeszméltem arra, hogy mit csinálok. Ajkaim gyorsan elszakadtak az övétől. Arcomra kiült a pír.
- Valami rosszat tettem? – kérdezte félénken. Teljesen értetlenül nézett rám.
- Nem, csak valami rossz érzés fogott el – hazudtam.
- Oh, értem. Szeretnél felmenni a hotelszobánkba, és lepihenni egy kicsit?
- Az jó lenne - bólintottam. Beléptünk az épület ajtaján. Belül még csodálatosabb volt mint kívül. Egyszerű, tiszta, mégis káprázatos. Rengeteg növény volt az aulában, ami nekem különösen tetszett.
- Bonjour!- köszönt Ken a recepciósnak. A férfi egy széles mosollyal válaszolt, majd odaadta a szobakulcsokat. Felmentünk az emeletre elfoglalni szobánkat. Ken izgatottan nyitotta ki az ajtót. Még szebb és gyönyörűbb látvány fogadott, mint az aulában. A hatalmas nappaliban hatalmas üvegablakok voltak, ahonnan tökéletesen rá lehetett látni az Eiffel- toronyra, a Notre Dame-ra,PárizsPárizs egyéb nevezetességeire. A nappali mellett egy óriási fürdő volt, aminek közepén egy jacuzzi foglalt helyet. Odamentem az egyik ablak elé, és a kilátást néztem. Ken mögém állt, kezeit átkulcsolta derekam körül. Orromat megcsapta finom vanília parfümjének illata.
- M-mit csinálsz? –kérdeztem tőle zavartan…de igazából tetszett amit csinált.
- Semmit – arcát a vállamba fúrta. – Nincs kedved elmenni sétálni? Van egy meglepetésem.
- Meglepetés? Nekem? – néztem rá izgatottan…máskor biztos nem lettem volna izgatott..de most..
- Ühüm, meglepetés.. csak neked – kacsintott, és kihúzott a szobából. Gyorsan előkeresett egy térképet, aztán el is indultunk a kis városnézésünkre…. Ámulattal néztem a szebbnél szebb épületeket, és a csodás tájat. Most először járok Párizsban és máris elvarázsolt ez a hely.
- Látom tetszik a látvány..mi lenne ha most elmennénk az Eiffel- toronyhoz?
- Rendben – biccentettem és némán követtem. Kéz a kézben sétáltunk végig a főúton, mire megérkeztünk a toronyhoz. Közelről hatalmasabbnak és ijesztőbbnek tűnt. - Te biztos fel akarsz menni a legtetejére? – kérdeztem kedvesemtől. – Elég magasnak néz ki…
- Ne aggódj,nem megyünk fel a tetejére. Úgy tudom a harmadik emeletről már nem olyan jó a kilátás,mert túl magasan van. Csak a második szintig kell eljutnunk...Nyugalom – átölelt.
- Én nem félek – löktem el magamtól. – Vagyis sajnálom..nem úgy értettem .Csak hozzá kell szoknom, hogy valaki szeret engem , és mindig mellettem van. Én a magányt szoktam meg..
- Értem. Akkor jobb lesz , ha most magadra hagylak – elindult.
- Ne! – utána futottam. –Szeretném ha velem maradnál. Gyere, menjünk fel a toronyba.- megöleltem
- Te? Megöleltél engem? De édes vagy..Jó..menjünk – nevetett..- Lépcsőzni szeretnél vagy liftezzünk?
- Hm..lépcsőzhetünk is akár. Az sokkal érdekesebb szerintem.
- Legyen az amit te akarsz- helyeselt. Megvettük a jegyeket, odaadtuk az ellenőrnek, majd elkezdtük felfedezni az építményt. Egyesével szedtük a lépcsőfokokat, miközben a káprázatos tájat figyeltük.
Pár óra lépcsőzés után elértük a második szintet.
-Fuh, ez fárasztó volt – kapaszkodott belém Ken. – Visszafele ugye már mehetünk lifttel?
- Persze..de szerintem megérte. Miközben lépcsőztünk jó sokat tudtunk beszélgetni..
- Egyetértek. Ráadásul beesteledett, így sokkal szebb a kilátás. Így olyan romantikus ez az egész.
- Úgy gondolod? – elvörösödtem. Tényleg romantikus volt..sikerült kizárnom a külvilágot, és elfelejteni a gondjaimat. Most csak Ő létezett számomra. Pár percig némán figyeltük egymást, amikor valaki odajött hozzánk,és megtörte rendkívüli pillanatunkat.
- Elnézést uraim-szólított meg minket az illető.–Magukat sorsolta ki a gép.Kérem csókolják meg egymást.
- Tessék? Ezt hogy érti? Miért csókolózzunk maga előtt?– kérdeztem. Nem értettem mit akar tőlünk..
- Ez itt az Eiffel- torony. A világ legromantikusabb helye. Párokat sorsolunk ki, akiknek meg kell csókolniuk egymást. Amikor ez megtörténik, bekerülnek a csók tv-be – mutatott egy nagy képernyőre, amit eddig észre sem vettem.
- Tehát csókolózzunk ..és mindezt több száz ember látni fogja, egy tv-n keresztül?Sajnálom ,de nem lehet- válaszoltam. Nem akarom, hogy mindenki minket nézzen..az olyan ijesztő..
- Miért nem? Olyan viccesnek tűnik ez az egész! Légyszii- nyaggatott Ken.
- Aish..Rendben – mondtam mire ő megcsókolt. Annyira váratlanul ért a dolog, hogy nem volt időm lehunyni szemeimet. Pont az óriás tv-vel szemben álltam, ezért láttam magunkat a képernyőn. Hallottam ahogy a többi pár fütyül, és tapsol. Furcsa érzés volt, de valahogy mégis megnyugtató. Most már nem érdekelt, hogy mindenki minket nézett. Visszacsókoltam.
- Köszönöhm-lihegte Ken.–Nagyon jól csókolsz..Csak az a gond,hogy egyre többet és többet akarok belőled.
- Ígérem , valamikor teljesülni fog ez a kívánságod. Lehet hogy pont ma este-mosolyogtam.
- Hm.. gyere. Elviszlek a kedvenc helyemre. Hidd el, varázslatos dologban lesz részed.
- Rendben- bólogattam. Megfogta a kezem, megnyomta a lift hívó gombot. Berángatott a liftbe. Alig pár perc múlva megérkeztünk a földszintre, majd magunk mögött hagytuk az Eiffel- tornyot.
- Hova megyünk? – tudakoltam. Izgultam, és féltem is egyszerre. Kíváncsi vagyok, mit talált ki már megint.
- Mondom, meglepetés..Szerintem legjobb lesz ha bekötöm a szemed, hogy ne tudj leskelődni.
- Bekötöd? De akkor semmit sem fogok látni..Teljesen rád leszek utalva.
- Tudod, pont az a lényeg – nevetett, majd elővett egy kendőt, és eltakarta szemem világát. Mancsát ráhelyezte enyémbe, és úgy vezetett tovább. Valószínűleg egy erdőn mehettünk keresztül, mert éreztem ahogy a sok faág testemhez csapódik. Halottam a falevelek zörgését is,mikor rájuk léptem. Ken egyszer csak meg állt, mire én nekiütköztem alakjának.
- Miért álltál meg? Most már levehetem a szemfedőt?
- Igen- bólintott. Én egész idő alatt erre a szóra vártam. Izgatottan vettem le a kendőt. Körülnéztem. Egy tisztáson voltunk. A távolban egy pislákoló fényt pillantottam meg. Közelebb mentem hozzá. A fény forrása egy gyertya volt, amit a gondosan megterített asztalon helyeztek el. Az asztal pedig tele volt finomabbnál finomabb ételekkel..
- Ezt mind te csináltad? Hol,hogyan, és mikor? Ez egyszerűen..lenyűgöző.
- Hát elég nehéz volt összehozni,de örülök hogy tetszik. Mellesleg az ételt én magam csináltam.
- Te tudsz főzni?- meglepődtem. – Úgy tudtam, hogy közölünk te vagy a legrosszabb szakács.
- Úgy is volt..de egy ideje tervezgetem ezt az estét, úgyhogy jelentkeztem egy főző tanfolyamra.
- Miattam tanultál meg főzni? Köszönöm..
- Hát az azért túlzás hogy tudok rendesen főzni..de már nem vagyok olyan béna mint régen. Mi lenne ha megkóstolnád? Kíváncsi vagyok hogy ízlik.
- Rendben- válaszoltam. Leültem a hangulatos kis asztalkához. Ken velem szemben foglalt helyet. – Nos, mi a mai menü?- nevettem.
- Egy kis kimchi és kimbap. Remélem ízleni fog. Jó étvágyat!
- Jó étvágyat!- mondtam én is, és hozzáfogtam az evéshez. Ahogy megkóstoltam az ételeket, a mennyországban éreztem magamat. - Minden nagyon finom volt. Köszönöm- megpusziltam.
- Szívesen –elvörösödött. – Esetleg szeretnél egy kis bort inni?
- Nem kéne..de köszönöm, kérek. – mindkettőnk poharába töltött egy kis italt. Ahogy megittam, máris sokkal felszabadultabbnak éreztem magamat.
- Szeretnék még mutatni neked valamit – mondta,és a kezembe nyomott egy üres befőttes üveget.
- Ez mire kell?- Így is elég dolgot tett már értem..még mindig tartogat valamit a számomra?
- Szentjánosbogarakat fogunk fogni – szája mosolyra húzódott.
- Szentjánosbogarakat? Ilyenkor? És hogyan?- tudakoltam.
- Így – mondta és kezével elkapott egy bogarat, azután pedig bele rakta az üvegbe. – Nézd, milyen szépen világít! Érted már hogy kell csinálni? – kérdezte kedvesen.
- Azt hiszem..- mondtam és felugrottam, hogy elkapjak egy bogarat. Ugrás közben viszont kibillentem az egyensúlyomból,és ráestem Ken-re. Arcunk leheletnyire volt egymástól. Kezeimmel tartottam magam fölötte, de karom megremegett, így teljesen Ken-en feküdtem. Fejem mellkasán helyezkedett el, és éreztem ahogy szíve egyre hevesebben vert. A legjobb mégis az volt, hogy ezt a reakciót én váltottam ki belőle. Ez lett volna a tökéletes alkalom, hogy végre én kezdeményezzek, és megcsókoljam. Ekkor azonban ő óvatosan letolt magáról, és felállt majd engem is felsegített.
- Tudom mit szerettél volna csinálni..szerintem erre van egy tökéletesebb hely- vigyorgott. Elindult az egyik erdei ösvényen. Csendben követtem. Ahogy távolodtunk a tisztástól, egy vízesés zaja csapta meg a fülemet.
- Vízesés? Képes voltál elhozni egy vízeséshez? Ez annyira..aranyos .Köszönöm– elpirultam.
- Ez nem csak egy vízesés..mögötte van egy csodás barlang..gondoltam ott tölthetnénk az éjszakát.
- Egy barlangban? Komolyan? Ez remek ötlet..- ugrottam a nyakába. Teljesen úgy viselkedtem mint egy kisgyerek.
- De mielőtt elmennénk aludni, nem szeretnél egy picit fürdeni? – meg sem várta a válaszomat, már is elkezdett vetkőzni, és belesétált a vízbe.
- Nem hideg? – kérdeztem tőle. - Meg fogsz fázni..
- Egyáltalán nem hideg! Sőt..Gyere már be..- unszolt, majd lefröcskölt. Gyilkos tekintettel néztem rá, mire ő bevágta kiskutya szemeit. . Végül feladtam, és én is levetkőztem. Csak az alsómat hagytam magamon. Gyorsan befutottam a vízbe, és rávetettem magam Ken-re.
- Szerinted nem hideg a víz? Akkor tessék- mondtam, és lenyomtam a víz alá.
- Héé! Gonosz vagy – durcizott, majd hirtelen rám ugrott és letepert.
- Most miattad tiszta víz lettem.. fárasztó vagy – panaszkodtam.
- Nem is! Te kezdted..
- Rendben. Fogj csak mindent rám. Én vagyok a rossz fiú.
- Hát tudod – mosolygott- a rossz fiúknak büntetés jár..És te nagyon-nagyon rosszul viselkedtél.
- Szórakozol velem? Úgy érzem magam, mintha valami 18+ os filmet forgatnánk..Ott szoktak ilyent jelenetek lenni.
- Nocsak.. Milyen jártas valaki a 18+ - os dolgokban..eh..még hogy te ártatlan vagy.
- Sosem mondtam , hogy az vagyok – vigyorogtam és rátapadtam ajkaira. – Látod? Én tudok merész is lenni ha kell..- Úgy látszik a bor megtette a hatását. Nem tudtam uralkodni magamon.
- Mi lenne ha kimennénk a vízből, és ott folytatnánk ?- bólintottam. Felvettem a ruháimat a földről, és követtem Ken-t a barlangba. A helyiség tele volt illatos gyertyákkal, és a földön rózsaszirmok helyezkedtek el Az ágyat két hálózsák helyettesítette.
- Remélem megfelel- mondta, és felkapott a karjaiba. Óvatosan lefektetett a hálózsákra, a rózsaszirmok közé. Én már olyan vörös voltam, mint a vadalma..Egy szál alsógatyában feküdtem előtte, tehetetlenül. Gyakorlatilag azt csinálhatott velem amit akart. És én élveztem..
- Mit akarsz csinálni velem? – érdeklődtem .
- Sok mindent szeretnék..de jelenleg ezt akarom – apró puszikkal halmozott el. Nyakamat szívogatta..Ah, ennek biztos megmarad a helye. De nem érdekelt. Elkezdte simogatni combon belső felét, amitől kirázott a hideg, és bizsergető, meleg érzés fogott el. Ajkai nyakamról mellbimbóimra tapadtak, és elkezdett játszadozni velük..Ő irányított, én csak a játékszere voltam. A legszebb az volt ebben az egészben, hogy végig tartottuk a szemkontaktust. Gyönyörű íriszei mindig engem figyeltek. Izgatottan leste minden egyes reakciómat. Amikor látta a gyönyört az arcomon, ő is elégedetten mosolygott.
- Ne,ne ..hagyd abba kérlek – ellenkeztem ,de igazából testem minden porcikája kívánta őt. Úgy tett mintha szavaimat meg sem hallotta volna. Kezét végighúzta hasamon , amitől kirázott a hideg. Testem megfeszült, hátam ívbe vágtam. Ekkor azonban abba hagyta amit eddig csinált.
- Miért álltál le? – kérdeztem meglepetten.
- Tudod, rossz fú voltál. Eljött az ideje, hogy kirójam a büntetésed. - valamit elővett a táskájából és meglóbálta előttem Egy bilincs volt az.
- Te ezt ugye most nem akarod rám rakni? – pislogtam ártatlanul.
- Dehogynem – mosolygott ellenállhatatlanul. Lassan közeledett felém, mire én felpattantam és elfutottam. Ahogy beljebb mentem a barlangban, egyre sötétebb lett, és alig láttam valamit. Egy árnyat láttam vészesen közeledni felém. Ijedten hátrálni kezdtem. Nekiütköztem a barlang hűvös falának. Kész itt a végem.. Ég veled VIXX! Viszlát világ…Ahogy egyre közeledett felém a lény, alakja jobban kitisztult. Amikor arca már csak pár centire volt az enyémtől rájöttem hogy ki az.
- Nah megijedtél?- kérdezte tőlem Ken..sikerült teljesen átvernie.
- Te hogy kerülsz ide?
- A barlangnak két járata van, és én a rövidebb úton jöttem..így megelőztelek, és csapdába csaltalak. Ez volt az egyik büntetésed – nevetett. A másik pedig ez. – amikor nem figyeltem, csuklómra ráhelyezett egy bilincset.
- Komolyan, nyakörvet és pórázt nem kapok? – kérdeztem felháborodottan.
- Ha nagyon szeretnél kaphatsz..De a lényeg, hogy engedelmeskedj nekem..kérlek.
- Na jó, legyen ahogy te akarod. – kezeim feltartottam, ezzel jeleztem, hogy megadtam magam. Csöndben követtem őt, amíg vissza nem értünk a barlang előterébe. Óvatosan lefektetett a rózsaszirmok közé.. Újra rám feküdt, és ott folytattuk ahol az előbb abbahagytuk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése