11.Fejezet

Leo szemszöge

-Biztos velem akarsz jönni Európába? Még nyugodtan meggondolhatod magad, ha szeretnéd..

- Ken, miért nem akarod hogy veled menjek? Félsz tőlem? Nagyon szívesen elkísérlek,már mondtam.

- De,de ez olyan furcsa..te nem ilyen szoktál lenni. Megváltoztál. Sokkal boldogabb vagy mostanában.

- Ezt hogy érted ? Én nem vettem észre semmit..Vagy szeretnéd, hogy visszatérjen a régi Leo?

- Ne-nem.  Nagyon szeretem a mostani éned..persze a régit is szerettem, ne értsd félre.

- Értem mire gondolsz – elmosolyodtam. – Kérdezhetek valamit?

-­ Persze, mondd csak- tekintetét a földre szegezte..Nem mert  szemeimbe nézni.

- Miért viselkedsz velem másképp mint a többiekkel? Velem nem mersz poénkodni, szégyenlős vagy..Én próbálok olvasni a jelekből, de sokszor összezavarsz. Tényleg nem értem mi jár a fejedben.

- É-én.-arcára kiült a pír.Hosszasan fürkésztem orcáját.Tökéletes szempárjai megtalálták lelkem tükrét

- Elmondom hogyan érzek..De kérlek ne legyél mérges rám.. A forróságtól lüktetve vágyom rád..A nyelvemmel akarom érezni minden porcikádat, magamnak akarlak. Sajnálom.

- Nem kell bocsánatod kérned – kezemmel megérintettem puha bőrét – Az az igazság, hogy én is ugyanígy érzek. .Ezt képtelenség szavakkal kifejezni, ezért remélem nem haragszol ha- gondolatomat nem tudtam befejezni. Egy mézédes csókkal hallgattatott el.

- Leo, lazíts. Nem kell mindenért engedélyt kérned..csak cselekedj.

- Rendben- elpirultam-..viszont most már engeded, hogy veled menjek Európába?

- Persze. Mindig is azt akartam, csak nem szerettem volna, hogy kényszerből gyere velem.

- Tudod jól, hogy megmondtam volna, ha nem akarnék  veled menni. Amúgy mikor indulunk?

- Nem tudom..csak azt, hogy minél  több időt akarok veled kettesben tölteni. Talán ma délután sikerül jegyet vennem az egyik repülőre .Első célpontként Párizsra gondoltam,mint a szerelem városára. Remélem neked is megfelel..Aztán mehetünk akárhova.

- Én is Párizsra gondoltam..Azután megnézhetnénk Rómát. És ott van egy meglepetésem számodra.

- Meglepetés? Milyen meglepetés? És miért Rómában van?

- Majd minden kiderül a maga idejében- ujjamat szájára tettem- Aki kíváncsi hamar megöregszik.

- De..- próbált ellenkezni.

- Semmi de. Inkább menj, és foglalj két helyet a repülőre..Kérlek

- Csak akkor, ha kiskutya szemekkel kérlelsz..

- Pontosan tudod, hogy az nem megy nekem. .Miattad viszont hajlandó vagyok rá..Kérlek-bevetettem kiskutya szemeim… Ilyent sem csinálok túl sűrűn. Nem ismerek magamra.

- Hehe. Ezt még ki fogom használni párszor. Furcsa, hogy engedelmeskedsz nekem.

- Ne szokj hozzá. Na, menj lefoglalni a jegyeket- kilöktem a szobámból. – Uh,- dőltem neki az ajtónak, és beletúrtam a hajamba. El sem hiszem hogy sikerült tisztáznunk a dolgokat. Most már lazíthatok egy kicsit. Az utóbbi időben alig aludtam.. Mindegy megérte, mert végül minden jól alakult. Ellentétben Ravival és N-el.. Remélem jól vannak.

- Héé! A francbaa! Hogy lehetek ennyire ügyetlen? Aish…- halottam Kent, ahogy üvöltözik.

- Mi történt?-rohantam ki a konyhába. Egy törött poharat pillantottam meg a földön,sok vérrel együtt.

- S-semmi – háta mögé rakta kezét, hogy elrejtse előlem.

- Aha, persze. Akkor meg tudod nekem magyarázni, hogy miért csupa vér a padló?

- Hát, az úgy volt, hogy..- elakadt és nem merte folytatni.

- Igen, folytasd..

- Éppen telefonáltam,hogy lefoglaljam a jegyeinket,  amikor megszomjaztam, ezért inni akartam, de a pohár kicsúszott a kezemből…megpróbáltam összeszedni a szilánkokat, de megvágtam magam..

Tényleg nem történt semmi különös. Most már engeded, hogy befejezzem a telefonálást?

-Hadd nézzem a tenyered..Ez egy nagyon mély vágás, be kéne kötözni – felálltam, és előkerestem az elsősegélydobozt. Kivettem belőle a fertőtlenítőt, és gondosan bekentem vele a sebet.

- Au, ez fáj- felszisszent.

-Tudom, de ez segít .Nem akarom, hogy elfertőződjön-elővettem egy ragtapaszt és befedtem vele a vágást. Elég csúnyán nézett ki, de nem hiszem, hogy komolyabb baja lenne tőle.

- Köszönöm..de tudod ha adnál rá egy puszit, az segítene- vigyorgott.

- Ne szórakozz velem..nem kapsz puszit.

- De akkor fájni fog a kezem.. azt te sem akarod, ugye? – cseles..Ken bármire rá tud venni..Ez nem jó..

- Na jó.. De ezt még megkeserülöd – megpusziltam tenyerét. – Így már jobb?- bólintott.

- A jó hír viszont az, hogy ma még van egy repülő ami Párizsba megy. Azonban nemsokára indul, úgyhogy sietnünk kéne…nagyjából 1 óránk van…

- 1 óraa?? 40 perc kijutni a reptérre..Szerencsére én már összepakoltam. Gondolom te nem.

- Ne-nem. – sütötte le szemeit. - Azt hittem, hogy csak holnap indulok.

- Semmi baj, segítek-  gyorsan előkereste bőröndjét, és elkezdte beledobálni ruháit. Ezután mérgesen próbálta összehúzni táskáját, de nem sikerült neki. Odamentem, kipakoltam, és ruháit szépen összehajtogattam. Bőröndjét így már rendesen össze lehetett csukni. - Így ni. Indulhatunk?- bólintott.

Mielőtt elhagytuk volna a házat, írtunk egy levelet N-nek.

„HakYeon ! Sajnálom hogy végül nem tudtál velünk jönni..Remélem jól vagy. Hagytam rament a hűtőbe, tudom ,hogy szereted. Persze rendelhetsz  magadnak kaját is ha szeretnél. Vizet találsz a hűtőben, de főztem teát is.. A ruháid nagy részét kimostam, és ki is vasaltam. Ott vannak a szekrényedben. Remélem jól megleszel nélkülünk és érezd jól magad!

Ui: tényleg sajnálom hogy nem tartottál velünk „

Irományom gondosan elhelyeztem a konyhapulton, majd  kiléptünk az ajtón. Az eső illata csapott meg, és hallottam ahogy leszakad az ég. Villámlott, dörgött, a szél is erősen fújt. Remek..

-Gyere, siessünk- intettem Ken-nek. Gyors léptekkel haladtam. A kocsi felé vettem az irányt. Szegénykém alig bírta velem tartani a lépést, de végül utolért. Fáradtan huppant le mellém az autóba

- Jól megáztunk… te nem fázol?- kérdeztem tőle aggódva.

- Nem- megrázta haját, hogy ne legyen olyan vizes…pont mint egy kutya. Nem zavartatta magát,lábait felrakta a műszerfalra, és úgy leste minden mozdulatomat.

- Ne bámulj már..így nem tudok koncentrálni a vezetésre. - abban a pillanatban ,ahogy ezt kimondtam egy kocsi vágott be elénk. A az utolsó percben sikerült a fékre taposnom, mire a mögöttünk lévő jármú jött majdnem belénk.. Szerencsére nem történt semmi baj,de közel volt..

- Uh, ez meleg helyzet volt- sóhajtott Ken.

- Ühm, sajnálom- hajtottam le fejem..majdnem balesetet okoztam..jobban kell figyelnem.

- Nem a te hibád, az a hülye vágott be elénk..Most már amúgy is mindegy- az út további részét végig beszélgettük..én nem vagyok egy dumálós típus, de Ken előtt meg tudtam nyílni, ő meghallgatott,és én is őt. Alig egy óra múlva már ott voltunk a reptéren, és felszálltunk a repülőre.

- Hány órás is az út? – tudakoltam.

- 10 órás…tudom elég hosszú, de egy 5 csillagos hotelben foglaltam szobát, úgyhogy  szerintem megéri.

- 5 csillagosban? Nem kellett volna.. elég lett volna egy egyszerű kis nyaraló is.

- Tudom, de mindenből a legjobbat akarom adni neked- válaszolta. - De ha nem haragszol én most alszom egy picit.-Fejét a vállamra hajtotta, és pár perc múlva már hallottam is horkolását. Adtam neki egy puszit,majd beraktam a fülhallgatót a fülembe.Én is elaludtam