4.Fejezet

HongBin szemszöge

- Csókoljak meg valakit? Sajnálom azt nem tehetem. Nem vagyok meleg –mondta. Ezt nem hiszem el. Kijelentette , hogy nem meleg. Pedig már úgy éreztem, hogy nagyon közel kerültünk egymáshoz. Minden vágyam az volt, hogy Hyukkie megcsókoljon engem. Mégsem tette. Amikor az ágyon ültünk, és egymás szemeibe néztünk, már épp meg akartam csókolni,csak Ravi megzavart minket. A sors nagyon ellenünk van. Talán le kéne mondanom róla . De egyszerűen nem tudom megtenni. Túlságosan is szeretem őt.

- Hát jó,akkor ne csókolj meg senkit.. Mivel nem teljesítetted a feladatot vetkőznöd kell- vigyorgott Ken,és ráugrott Hyuk-ra. Le akarta szedni róla a pólóját, de szerelmem végül megadta magát

- Jó, jó nyugi vetkőzök. –mondta és levette lábáról zokniját.

- Hmm. Okos húzás – közölte Leo. - Pedig szívesen megnéztem volna az izmos kis hasad. -mindenki teljesen ledöbbent. Már Leo is ennyire perverz lenne?

- Na de mindegy. Te pörgetsz HongBin . – Pörgettem. Az üveg  megint Hyukra mutatott.

- Felelsz vagy mersz?- kérdeztem.

- Merek- válaszolta idegesen .- Úgy tűnik mindenképp csinálnom kell valamit,hisz az üveg már kétszer is engem sorsolt ki. Na, mi lesz a feladatom?

- Mondd neki, hogy harapja meg valakinek a fülét - tanácsolta Ken.

- Nem,nem inkább nyalja meg valaki nyakát!- mondta N. Istenem,ezek mennyire perverzek..

- Csókolj meg. - Mondtam gondolkodás nélkül. De nem érdekelt. Tudnom kell, hogy megteszi-e …

 - Látod Hyuk? Mindenképp meg kell csókolnod valakit- röhögött N.

- Csókot!Csókot! – üvöltötték a  többiek is. Hyukkie még egy pillanatig habozott, aztán megtette amire vágytam. Annyira váratlanul ért ez az egész, hogy még   szemeimet sem tudtam lecsukni.De felesleges is lett volna. Egy rövid szájra puszi volt az egész .Éreztem, hogy nem szívesen csinálja ezt az egészet, csak túl akar lenni a  feladaton.  Ezek szerint nem szeret. Arcomon kiült a csalódottság, hiába próbáltam  leplezni. Ezt ő is észrevette.

- Sajnálom-suttogta nekem alig hallhatóan.

- Mit sajnálsz?- dadogtam. Nem értettem mire gondol.

- Azt, hogy nem csókolhattalak meg rendesen. Ha megtettem volna, biztos elveszítettem volna a fejemet. Remélem nem gond, hogy ezt elmondtam-közölte. Én szóhoz sem jutottam. Mégis mit jelentsen ez? Komolyan meg akart csókolni, csak nem merte megtenni, nehogy baj legyen belőle? Ezt nem hiszem el..Ez biztos csak valami átverés. A szívem hevesebben vert, és a gyomromban pillangók voltak. Hyukkie sze-szeret? Nem. Ezt még nem mondta ki biztosan. Ha kettesben leszek vele mindenképp rá kell kérdeznem.

- Szép volt Hyuk! - veregette meg vállát Ken. - Most te pörgetsz.

. Az üveg Ravira mutatott,aki izgatottan várta, hogy milyen feladatot kap.

- Kit vinnél el a bandából egy randira? És mit csinálnátok?- kérdezte maknaenk.

- Csak egy kérdésre válaszolok. Őt vinném el-mutatott rám, mire én teljesen lefagytam

- Micsoda? Miért engem? Én azt hittem N-t kedveled a legjobban a bandából.

- Hát igazából..- mondta,de nem tudta befejezni mondatát mivel N kiviharzott a szobából. Won Shik utána rohant.

- Szerintetek mi történt ?- tudakolta Hyuk,miközben végig engem figyelt.

- Hát nem egyértelmű? Leaderünk féltékeny HongBin-ra- magyarázta Leo.

-N féltékeny rám? Ugyan már ez nevetséges- válaszoltam

- Hidd el nem az .N nagyon szereti Ravit .Túlságosan is..

Ravi szemszöge ( zene az olvasáshoz ^^https://www.youtube.com/watch?v=Ygt9UXkKZ3k)

-Francnba,ezt jól elszúrtam-mondtam és fejemre csaptam.-N, ne haragudj, nem úgy gondoltam. Nem akartam hogy ez legyen a vége.Csak mostanában annyi minden jár a fejembe. Nem tudok tisztán gondolkodni..Egyszerűen nem megy. Sajnálom-sütöttem le szemeimet.

- Azt hittem szeretsz!- ordította és könnyek csordultak ki szemeiből.

- Sssss semmi baj - simogattam meg buksiját, és megöleltem.

- De igenis baj! –tolt el magától. - Én végig szerettelek, te meg hazudtál nekem!

- Figyelj rám. Én tényleg kedvellek, de úgy látszik félreérthető jeleket adtam. Én sosem voltam szerelmes beléd ,csak nem akartalak megbántani. Én HongBin-t szeretem. – asszem ezt nem így kellett volna közölnöm vele. Nagyon durván a  fejéhez vágtam a  dolgokat.

 - Nem akartál megbántani? Na ne röhögtess. Akkor miért mondtad , hogy HongBinnal mennél randizni, és nem velem? Finomabban is közölhetted volna, hogy nem érdekellek.

- Próbáltam ,csak sosem figyeltél rám!

- Aha,persze. Természetesen megint én vagyok a hibás. Tudod mit?Akkor ne is beszéljünk többet- mondta majd  sértődötten távozott. Egy ideig filóztam, hogy utána menjek-e ,de aztán jobbnak láttam ha nem követem. Most egy kis magányra van szüksége.Tényleg sajnáltam ő,de tudnia kellet az igazságot .Már nem bírtam tovább hazudni. Végiggondoltam az életem mindegy egyes részét,és rájöttem, hogy eddig mindenkinek csak fájdalmat okoztam. Milyen borzalmas személyiségem van már. A többieknek mindig csak a vidám, hülye énemet mutattam, de én valójában nagyon könnyen depresszióba esek .A rossz  dolgokon gondolkodtam,de előtörtek a szép emlékeim is. Eszembe jutott amikor  Binnievel az egyik koncerten mélyen egymás szemeibe néztünk,és érzékien egymás hajába túrtunk. Persze minden csak a show kedvéért volt,és ő ezt biztos nem is élvezte. De én igen.  Aztán eszembe jutott  az is amikor Binnie maga alatt volt. Én próbáltam megvigasztalni,  de ő mindig elutasított  Most már értem miért. Azért, mert ő végig Hyuk-ot szerette.Amikor rájuk nyitottama  fürdőben, azt hittem elájulok. Nagyon rosszul éreztem magam. Readásul ma is majdnem csókolóztak,csak én megzavartam őket. Hihetetlen, hogy milyen szerelmi háromszög alakult ki. Sőt, N-t is figyelembe véve,szerelmi négyszög. Egyszerűen nevetséges. HakYeon-t is  sikerült megbántanom, de azt végképp nem akarom, hogy Hyuk meg Binnie miattam veszekedjenek. Így jobb lesz mindenkinek. Legalábbis azt hiszem.

 - mondtam miközben egy éles eszközt keresgéltem. Ez egy kórház. Csak van itt valahogy egy szike vagy hasonló. Mérgesen rugdostam a földet,amikor a távolban láttam valamit megcsillanni a földön. Gyorsan odafutottam, de szomorúan vettem tudomásul, hogy az csak egy tompa kés. Nekem valami élesebb kellet, ezért tovább jártam a  folyosókat. Végül az egyik kórteremben megpillantottam egy éles szikét. Szerencsére nem volt senki a szobában ,így észrevétlenül el tudtam csenni a tárgyat. Újra végigsétáltam a hosszú folyosókon,amíg a kórház bejáratához nem értem. Kiléptem az ajtón, és elindultam észak felé. Legalábbis azt hiszem. A földrajz sosem volt az erősségem. Egy elhagyatott sikátort kerestem ,ahol senki sem találhat meg. Már egy órája sétáltam ,és az eső is zuhogni kezdett ,amikor megtaláltam a legtökéletesebb  helyet. Tele volt nagy  szemetesekkel,és mindenféle olyan dologgal,ami egy sikátorban megtalálható. Messze volt a főúttól, és emberek sem voltak a  közelben. Itt senki sem keresne.. Leültem az egyik kuka tetejére és pár percig csak meredten néztem magam elé. A vihart figyeltem. Mindig is nagyon szerettem bámulni a vihart,mivel nagyon szépnek tartottam,és mindig megnyugtatott…. Végül erőt vettem magamon. Megfogtam az éles szikét és rákarcoltam egy „S” betűt a kezemre. Sikerült eltalálnom az artériámat. Erősen véreztem. Azt gondoltam itt a vég,de még láttam ahogy egy alak közeledik felém. Ezután elájultam.