5.Fejezet

Hyuk szemszöge

- Nah ,szerintem mára fejezzük be az üvegezést. Nem akarok több balhét. Inkább beszélgessünk valamiről. –mondta Leo.

- Hm..beszélgessünk a politika helyzetről? Szerintem eléggé borzalmasan állnak a dolgok -felelte Ken .

- Nem egészen erre gondoltam. Például beszélhetnénk a munkáról.2 hétig úgysem fogunk semmit csinálni.

- Jajj , ne már! Annyit dolgoztunk az utóbbi időben- nyafogtam- Minden nap 6 órát töltöttünk a táncteremben. Az a kis zöld színű szoba olyan mintha az otthonunk lenne.

- Jó,jó. Akkor szerintem mi hazamegyünk. Remélem N és Ravi is jól vannak, és már hazaértek. Hyuk, te itt maradsz HongBinnal éjszaka? Vagy jössz velünk? Ideje lenne pihenned egy kicsit. Az utóbbi időben alig aludtál. Nem akarom, hogy neked is valami bajod legyen. – mondta aggódva Leo.

- Nyugalom, jól vagyok. Eleve keveset alszom,mivel mindig nagyon sokáig dolgozunk. Már megszoktam. És igen,itt maradok éjszakára. Persze csak ha nem gond -néztem rá Binnie-re.

- Nem,nem semmi gond . Örülnék ha itt maradnál velem.

- Hát jó. Akkor aludjatok jól- suttogta TaekWoon, és egy-egy puszit nyomott mindkettőnk homlokáraTisztára olyan mintha az apukánk lenne. De nem baj, már megszoktuk, hogy ilyen.

- Jó éjt- köszönt el Ken is, majd mindketten elhagyták a szobát.

Azonban én egész idő alatt csak arra tudtam gondolni, hogy., Ravi szerelmes Binnie-be ? És ez  mégis hogy lehet?Én végig azt hittem ,hogy N-t szereti. Sőt, a látottak alapján úgy tűnt, hogy még N is azt hitte. Szegény HakYeon, most biztos nagyon szenved.

- Szerintem én megyek ,és megkeresem N-t .Nem hiszem hogy hazament–mondta HongBin,mintha csak a gondolataimban olvasna.

- Te nem mehetsz sehova!- fogtam meg kezét . -Nem emlékszel,hogy még mindig beteg vagy?

- Nincs semmi bajom, és a kórházon belül bárhova elmehetek-mancsát kiszabadította kezeim közül  és tovább ment. Egy ideig csak tétlenül néztem ahogy egyre távolodik az alakja,aztán úgy döntöttem, hogy utána megyek. Nem hagyhattam magára. Amikor utolértem  őt akkor hátulról megöleltem. Ekkor HongBin megtorpant az egyik szoba előtt. Volt egy kis rés, amin be lehetett látni a helyiségbe. Egy boldog anya tartotta kezeiben csecsemőjét, az apuka pedig a köldökzsinórt vágta el. Annyira boldognak tűntek. Mint egy igazi kis család. Binnienek ez sosem adatott meg. Ahogy ránéztem szemeiben láttam a szomorúságot. Átéreztem a helyzetét. Hisz ő sosem ismerhette meg a szüleit, egy árvaházban nőtt fel. Még pár pillanatig csak állt ott aztán tovább ment .Megfogtam kezeit, és szótlanul folytattuk utunkat. Lassan haladtunk végig a szűk, kórházi folyósokon. Testünk szinte egymáshoz simult. Leheletét éreztem az arcomon. Amikor felnéztem rá egy tökéletes férfi arccal találtam szembe magam. Binnien alig volt egy leheletnyi smink, mégis tökéletesen festett. Szemei gyönyörűen csillogtak a kórházi lámpák fényében.. Telt, csókolni való ajkait halvány  ajakírral tette még csábítóbbá. Dús, barnás haja fel volt zselézve. Egy sima sötétkék ujjatlant viselt,amit egy  fehér nadrághoz húzott fel. Egyszerűen eszméletlenül nézett ki. Teljesen elvarázsolt. De egyszer csak rám nézett.

- Van valami az arcomon?.Azért bámulsz ennyire?- kérdezte .

- Ne-nem, csak, öhm….gyönyörű szemeid vannak-mondtam . Kisfiús zavaromban  lesütöttem szemeim,és elkezdtem rugdosni a földet.

- Oh, köszönöm-mosolygott és megvakarta fejemet,mintha egy aranyos kiskutya lennék. Tudta,hogy imádom ha ezt csinálják. – De ez hazugság. Neked sokkal szebb íriszeid vannak-mondta, és érzékien végighúzta kezét arcomon,majd beleharapott a fülembe. A hideg is kirázott tőle. Sikerült eltalálnia az erogén zónámat. Hihetetlen, hogy ennyire tudja, hol van a gyenge pontom. De azért ő végig csak a reakciómat figyelte. Látta ,hogy tetszik nekem, ezért tovább folytatta. Kezével már a nyakamat cirógatta, miközben végig tartottuk a szemkontaktust. Éreztem ahogy őt is egyre jobban elönti a vágy. Ezután nyakamat apró puszikkal halmozta el. Lassan, gyengéden csinálta,mintha csak egy törékeny baba lennék, aki bármelyik pillanatban összetörhet. Végül már nem tudott uralkodni magán. Átölelte derekamat .Felém fordította az arcát. Mosolygott,szája szélesre nyílt,fogsora megcsillant,rám függesztette kerekre nyílt szemeit. Ajkaink alig pár milliméterre voltak egymástól. Lehunytam  a szemem, a lámpafény átragyogott a szemhéjamon. Ez volt az a  pillanat,amikor ha megcsókolsz valakit, körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egyszerre tudnál sírni és nevetni,mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled. Én most pontosan ezt éreztem. De mielőtt elcsattanhatott volna az első csókunk valaki megzavart minket .

- Öhm elnézést, hogy megzavarom önöket uraim,de ez egy kórház. Kérem ne a folyóson éljék magánéletüket – közölte, majd távozott.. Egyszerűen annyira hihetetlen volt az egész. Binnie majdnem megcsókolt,de megint megakadályozta valaki .Teljesen összezavarodtam.

- Sajnálom. Elvesztettem a fejem. - mondta, és kiskutya szemekkel nézett rám.

- Semmi baj. Igazából nagyon is élveztem a dolgot  - vigyorogtam. Eszméletlenül boldog voltam.

- Jujj, nagyon örülök neki ,hogy nem haragszol-ölelt át. – Viszont  nagyon elszaladt az idő. Ideje lenne tovább keresni N-t. Bólintottam. Egy kis séta után a kórház egy elég lepusztul részében kötöttünk ki, ahol nagyon sötét volt. Nagyon féltem,ezért teljesen hozzá simultam.

- Nincs mitől félned, itt vagyok veled -mondta, és átölelt.-De nekem sem tetszik ez a hely. Inkább forduljunk vissza. -így elindultunk a másik irányba. Ekkor megpillantottuk leaderünket az egyik sarokban. Szomorúan, és magányosan sírdogált. Teljesen maga alatt volt.

-N, hogy vagy? Mi történt?-  kérdezte aggódva szerelmem.

- Hagyjatok békén! Borzalmasan vagyok- üvöltötte .- Most tudtam meg, hogy Ravi sosem szeretett engem. Minden csak hazugság volt. Végig téged szeretett. - mutatott rá Binniere.

- Kérlek nyugodj meg. Nem szabadna így kiborulnod. - csitítgattam.

- Igazad van. Emiatt nem szabad ennyire felkapnom a  vizet, hisz én vagyok a leader. Nekem kéne mindig észnél maradnom. Annyira szánalmas vagyok- sírt tovább.

- Ez nem igaz! Remek vezető vagy! Mind büszkék vagyunk rád. Na gyere, menjünk vissza HongBin szobájába. Egy aprót bólintott. Amint visszaértünk, N-t belefektettük Binnie ágyába,aki rögtön el is aludt. Gondosan betakargattuk, majd mi is fáradtan dőltünk le.

- Fárasztó napunk volt-sóhajtottam.

- Ühüm. De remélem majd legközelebb befejezzük,amit ma nem tudtunk- egy perverz mosoly jelent meg száján.

- Binnie! Én ehhez még pici vagyok ehhez-nyafogtam.

- Hát,kettőn közül nem tudom ki a perverzebb.

- Te!-mondtam és megdobtam egy párnával.

- Auu! Ez nagyon fájt!Eltaláltad a szememet.

- Hadd nézzem.- siettem oda hozzá. -De hát itt nincs is semmi!

-Ha-ha . Bevetted. Olyan kis aranyos vagy amikor aggódsz értem-vigyorgott majd magára húzott.