6.Fejezet

Ravi szemszöge

Egy poros , sötét raktárhelyiségben ébredtem. Egy lámpa sem volt a szobában,ahogy ablakok sem. Semmit se láttam. Az utcáról a metró zaja szűrődött be. Fogalmam sem volt, hogy hol lehetek. Belélegeztem a  raktár dohos levegőjét, mire fulladozni kezdtem. Hosszas prüszkölésem után végre sikerült egy kis levegőhöz jutnom. Egy széken ültem, amihez lábaim hozzá voltak kötözve. Szám is le volt ragasztva, és kezeimet, akárcsak lábaimat szintén megkötözték. Nem értettem mi történt, és hogy hogyan lehetek még életben. Ekkor láttam, hogy a karomon ejtett sérülést gondosan ellátták. Úgy tűnik semmi bajom.. Ezek szerint kaptam egy második esélyt az élettől. Ezt már nem fogom elszúrni. Éppen ezért minél előbb ki kell jutnom innen. Ez a hely valahogy nagyon ijesztően fest. De hogy a francba tudnám kiszabadítani magam?Aissh, túl szoros ez a kötél. Próbáltam kiszabadulni és ide-oda rángatóztam, de az végeredmény az volt, hogy a szék felborult és én meg jól bevertem a fejemet. Teljesen úgy festhettem mint egy partra vetett hal,aki épp az életéért küzd.

-Heh. Felébredt a drágaság- lépett be egy nő az ajtón,lámpával a kezében. Hosszú,barna fürtjei lágyan hullottak kebleire. Egy sokat mutató nővérke ruha volt rajta, ami kiemelte idomait. Káprázatosan festett, de valahogy a hideg is kirázott tőle. Akaratlanul is vonzódtam hozzá, mégis tudtam , hogy veszélyes nőszeméllyel van dolgom. Lassan odasétált hozzám. Egy ideig farkasszemet néztünk egymással, majd számról letépte a ragasztót. Egy hangos üvöltéssel reagáltam rá,de így legalább már tudtam beszélni.

- Ki vagy te? És miért vagyok megkötözve?- tettem fel sorra kérdéseimet.

- Eh,Nem tudod ki vagyok?A megmentőd..tudod én mentettelek meg, amikor épp öngyilkos akartál lenni. Meg kéne köszönnöd nekem- egy gúnyos mosoly jelent meg arcán.

- De nem értem. Ha te mentettél meg engem, akkor most miért vagyok megkötözve?

- Oh, drágám azért, mert életben kellet tartsalak. Nem engedhettem hogy meghalj itt nekem.

- Mégis miért?

- Azért, mert a főnök a saját kezeivel akar végezni veled.

- Ki a főnök? És miért tenné ezt velem?

- Sok a kérdés Hyuk. Fogd be azt a pici szádat - mondta és újra leragasztotta ajkaim. Várjunk

azt mondta, hogy Hyuk? De,  én nem Hyuk vagyok. Úgy látszik összekevertek vele….Még mindig nem tudtam felfogni az egészet. Ki akarná Hyuk-ot bántani? Olyan kis aranyos, és senkinek nem tudna ártani..Ő még csak egy kisfiú .A nő ezalatt végig engem figyelt. Úgy tűnik valamin nagyon gondolkodhatott.

-Hm, mi lenne, ha eljátszadoznánk egy kicsit?- vetette fel ötletét - Ha már úgyis ilyen szépfiúval van dolgom.. Hevesen tiltakoztam ,de alakja egyre gyorsabban közeledett felém. Ujjaival nyakamon játszadozott,miközben vörös ajkait megnyalta. Kezei már férfiasságom felé közeledtek. Nadrágomat lassan kezdte el lehámozni rólam. Próbáltam tiltakozni de egyszerűen nem ment. A vágy engem is elfogott. Férfiasságom már teljesen megmerevedett, akaratom ellenére is. Mégis azt gondoltam, hogy valahogyan ki kell szabadulnom.

- Tetszik édes?- kérdezte nyájasan.

- Ühm- bólintottam.

- Gyere , leveszem szádról ezt a vackot- mondta, és óvatosan levette a ragasztót.

- Eh-engedj el kérlek. Már nem bírom tovább- harsogtam. Kérésemnek eleget tett, ezért lábaimról,és kezeimről is levette a kötelet. Én kaptam az alkalmon,gyorsan felpattantam a székről,és az ajtó felé vettem az irányt. Legalábbis azt hittem,mivel a lámpa fénye nem volt elég nagy ahhoz , hogy bevilágítsa az egész szobát.