Jekyll or Hyde?- Oneshot

HongBin szemszöge

Minden olyan csendes. Már nem hallom a folyosón a lépteket. Ezek szerint elmentek, itt hagytak engem teljesen egyedül ebben a nagy épületben. Sóhajtva pakolom össze a cuccaimat és a haza útra készülök. Sajnos nekem is haza kell mennem, bármennyire is fájdalmas a tény, hogy egyedül leszek… Hogy senki nem vár otthon. Minden nap ugyanaz történik. Az életem akár csak egy elkopott lemezjátszó újra és újra ugyanazt játssza le, semmi újdonság benne. Volt idő amikor még csodálatos volt..Minden úgy volt ahogy én akartam. Mert akkor ott volt Ő. Nagyon hiányzik nekem, egyszerűen nem tudom túltenni magam rajta. Pedig már olyan sok idő telt el mióta kilépett az életemből..És itt hagyott engem egyedül. Ebben a veszélyes, és gonosz világban.

Ma újra elmegyek a kedvenc helyemre. Azóta amióta nincs Ő, minden estémet itt töltöm, kivéve ha épp turné vagy egyéb munkálatok szólnak közbe. De most nincs semmi ami közbejönne, így megszokott utamon indulok a bár felé.

- Hello Jin – köszönök a kedvenc csaposomnak.

- Estét HongBin..a szokásosat? – bólintok. – Máris hozom – mosolyog és már hozza is a megszokott italomat, amit mindig rendelek. 

- Mesélj. Milyen napod volt ?- kérdi miközben leteszi elém a poharat. 

- Csak a szokásos mint mindig munka munka munka. – sóhajtok és egyben lehúzom a piát.

- Figyelj..Nem kéne ezt mondanom hisz állandó vendégünk vagy ami jót tesz a profitunknak, de miért nem kezdesz új életet végre ?Meddig akarod még ezt csinálni? – kérdi tőlem kedvesen. Tudom hogy csak jót akar, de ő ezt nem értheti. Nekem el kell felejtenem Őt és ezt csak így tehetem .

- Sajnálom de nekem ez így jó.. nem tehetek mást és ezt már elmondtam párszor. Kérlek ne hozd fel mindig. - kérem kedvesen, hisz eszem ágában sincs megbántani őt. Ő nagyon jó ember.

- Rendben van. Bocsánat, legközelebb nem hozom fel. Hozhatom a következő kört?- kérdi, mivel látja, hogy máris üres a poharam. Én csak egy bólintással válaszolok.Kicsit körbenézek a helyiségben hátha találok mára új áldozatot kit másnap reggel újra kidobhatok. Igen tudom szívtelenség ez amit teszek, de nem érdekel. Nekem csak egy éjszakás kalandok férnek bele az életembe, senki de senki nem pótolhatja ŐT, senki nem veheti át az Ő helyét. Mivel bisex vagyok így semmi gondom, bőven tudok válogatni. Mivel tegnap nő volt ma jöjjön egy pasi. Kell a változatosság. Körbenézek a teremben de semmi jót nem látok, akivel szívesen megosztanám az ágyam egy éjjelre. Sóhajtva iszom tovább piámat, amik egyre gyorsabban fogynak el.

Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy valaki helyet foglal mellettem. Nem nézek rá..nem akarok. Biztos csak egy fan aki újabb aláírást szeretne.. Ez mindennapos dolog elég unalmas és már kezd idegesíteni is. Félreértés ne essék szeretem a rajongóimat, de néha nekem is kell egy kis nyugalom, amikor senki és semmi nem zavar meg.

- Elnézést hyung – szólít meg egy bátortalan hang. Ráemelem tekintetem és ekkor látom honnan jön hang forrása.

- Szia Hyukkie. Te mit keresel itt? Neked nem szabadna itt lenned – szidom csapattársam.

- Sokszor láttam hogy itt üldögélsz egyedül.. -magyarázkodik. Én csak értetlenül nézek rá. Ez a srác most komolyan figyelt engem? - Mármint nem úgy értem ..Nem akarok zavarni. Csak gondoltam veled ihatnék.- válaszol halkan és beleharap alsó ajkába. Gyönyörű szemeivel zavartan néz rám.

- Semmi baj , nem kell magyarázkodnod. – mosolygok rá kedvesen.

- Tudod elég sokan pletykálnak rólad mostanában. És mi is aggódunk érted. 

- Mégis miket pletykálnak rólam? – kérdem tőle kíváncsian. 

- Nem is tudom hogy mondjam ..arról, hogy sokat iszol és mindennap más-más embert viszel haza magaddal – mondja ki őszintént és zavartan. Én csak elmosolyodom és iszom az italomból.Szóval csak erről van szó. Az embereket ne érdekelje az én életem..olyan ostobák néha. Hadd legyen az én gondom, hogy kit viszek haza este. 

- Ahogy elnézem nem lepett meg . De mi tényleg aggódunk érted Binnie! Nem akarunk elveszíteni még egyszer..

- Sajnálom. Valószínűleg most azt kéne válaszolnom hogy abbahagyom ezt az egészet. - ránézek mire bólint egyet.- De nem tehetem..én tényleg mindig ezt teszem . Már hozzászoktam. - válaszolom mire tágra nyílt szemekkel néz rám. Gondolom nem erre számított. Nagyon nem. 

- Miért jó ez neked? – kérdi végül. Nem akarom megbántani szegény pici maknaet, de ehhez abszolút semmi köze. Mindent tud rólam , kivéve ezt az egy dolgot. Ezt még neki sem mondhatom el. - Ez nem rád tartozik picikém- mondom ki nyersen a szavakat.

- Igazad van sajnálom. Nem az én dolgom. - kér elnézést, mire leintem a kezemmel. 

- Nem kell ,felejtsük el. És te miért követtél engem?- terelem a témát. 

- Csak úgy iszogatni- süti le a szemeit. 

- Te, iszogatni? Ugyan már még kiskorú vagy! Nem is értem hogy jutottál be ide.

- Most nem ez a lényeg. Ugye ma is felviszel magadhoz valakit? Mert akkor én nem is zavarok..- Hyukkie nagyon nyíltan beszélt velem. Korához képest elég pimasz, de még sem idegesítő. Sőt, tetszik amit csinál. Önmagát adja, amit a sztárok egymással szemben soha nem tesznek meg.

- Hehe , merész vagy – kuncogok. – Amúgy meg nem zavarsz. Ma inkább a beszélgetést választom.- mosolygok rá kedvesen, mert szeretném ha velem maradna. Eddig fel sem tűnt de..Hyuk mindig nagyon megértő és kedves velem. Kezd fontossá válni számomra ez a srác.

- Ohh rendben – lepődik meg, majd vigyorogva el kezd beszélni..úgy mindenről. Elmeséli , hogy neki is volt egy ilyen korszaka mint nekem. Mégpedig azért mert elveszített egy számára nagyon fontos személyt…és ezt sokáig ő sem mondta el senkinek, de már nem bírta tovább. Én vagyok az első, akinek képes beszélni erről. Emiatt megtisztelve érezem magam, de sajnálom is őt. Ugyanazon kellett keresztülmennie, amin most nekem is. Teljesen félreismertem Hyukkiet. Annak ellenére, hogy nem egy beszédes srác, most teljesen megnyílt előttem. ..Nagyon sokáig csak iszogattunk és beszélgettünk. Pontosabban iszogatok, mert ő még kicsi az ilyen dolgokhoz. 

- Figyelj, kezd unalmassá válni az, hogy csak én iszom. Mi lenne ha átjönnél hozzám? Ott nyugodtan ihatnál te is… és akár tovább beszélgethetnénk, ha szeretnéd. 

- Nem is tudom..nem biztos hogy ennek örülnének a többiek..de mindegy. Most nem érdekel a többiek véleménye. Persze, veled megyek- szája mosolyra húzódik.

- Akkor mehetünk is, csak hívok egy taxit- mondom neki,hisz én sokat piáltam, neki meg nincs jogosítványa. Bólint. Csendben figyeli ahogy bepötyögöm a telefonszámot, és hívom a taxit.

- Kerülj beljebb – mondom neki már otthon ,mire szája tátva marad hatalmas lakásom láttán. 

- Köszönöm .Nagyon szép házad van. Tudom, már voltam itt párszor, de nem tudom megszokni, hogy ilyen nagy és gyönyörű– válaszol és leveszi cipőjét ,majd belépdel a nappaliba.

- Igyekszem otthonossá tenni. - mosolygok rá, majd előveszek egy boros üveget. Meg sem kérdezem kér-e , kitöltöm a vörös nedűt. - Tessék – adom kezébe a poharat, mire ő csak elmosolyodik , és már mohón iszik is belőle.

- Egész este erre a pillanatra vártam – nevet huncutan. - Amúgy mióta van meg ez a ház? Még sosem meséltél róla. Igazán érdekes története lehet. – Elgondolkodom hogy vajon mennyi ideje is van meg.

- Hmm már nagyon régóta – válaszolom szomorúan. Szomorú emlékek jutnak eszembe. Ezt a lakást Vele együtt vettem még meg. Ő mondta, hogy ez a lakás pont megfelel kettőnknek. És igaza is volt. Az épület minden egyes helyisége tökéletes, pont mint amilyen Ő volt..

- Binnie baj van? Sajnálom, nem tudtam hogy érzékenyen érint ez a téma. Biztos nem akarsz róla beszélni?- kérdi tőlem félénken. Én azonban csak gyönyörű szemeibe nézek. Végül eltörik a mécses ,elmondok neki mindent. Elmondom neki ,hogy az igaz szerelmem Jin elhagyott engem, mert úgy érezte így tesz jót nekem. De én nem akartam, hogy elhagyjon . Végül egyszer miattam balesetet szenvedett és örökre itt hagyott. Elmentünk sétálni, hogy megbeszéljük a dolgokat. Amikor át akartam kelni az úton figyelmetlen voltam, és majdnem elütött egy autó. Ő a jármű elé futott, és onnantól kezdve vége lett mindennek. Ennek már 6 éve. Ez azelőtt történt, mielőtt bekerültem volna a VIXX-be. 6 éve nem tudom őt elengedni, és nem tudom felfogni, hogy minden az én hibám volt. Az egész miattam történt. Jártam kezelésekre és mindent kipróbáltam, de semmi sem segített. 4 év után pedig inni kezdtem minden este. Igen 4 éve járok el itthonról és töltöm minden estémet más és más emberekkel, kiket soha de soha nem ismertem, és soha nem is fogom megismerni őket. Nekem ők csak játékok ,bábuk akiket kihasználok és eldobok. Ez lett belőlem, egy érzéketlen ember. Persze a világ csak a boldogabb énem ismeri. Nem tudják, hogy csak megjátszom magam, és próbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Pedig semmi sincs rendben. Nagyon szánalmas vagyok. – panaszkodok. Hyukkie figyelmesen hallgat engem. Amikor befejezem a történetem mélyen íriszeimbe néz, és ajkainkat összeérinti. Lágyan csókol ,úgy ,hogy éreztesse szeret engem. Egész idő alatt szeretett. Ez a csók mindent elmondott nekem. Mindent megértettem. Miután elvált ajkaimtól szemeiből kiolvastam azt ,amit még nem láttam. Ő nem egy egy éjszakás kaland akar lenni az életemben. Hanem annál sokkal több… Habozok. Nem tudom hogyan kéne reagálnom.

- Csak egy esélyt adj. Kérlek- mondja miközben közelebb húz magához

- Nem tehetem – halkan mondom, szinte suttogok. Meredten nézek magam elé.

- De már eleget szenvedtél. Ideje túllépned. Tudom , nehéz de meg kell tenned .Csak egy esélyt kérek. Már nem veszíthetsz semmit.-Nem válaszolok .Ajkaira tapadok és újra birtokba veszem őket. Érzem hogy tényleg ezt akarja. Érzem hogy szeret, és érzem hogy én is kedvelem őt. Akarok tőle valamit, mégis félek, hogy mi lesz ha megszeretem őt,ő pedig elhagy engem. Mintha csak gondolataimban olvasna , szemeimbe néz és komolyan válaszol.

- Nem foglak elhagyni- mondja aranyosan, mert tudja milyen nehéz az életem. Hisz ő ugyanazt átélte amit én. Talán tényleg adok neki egy esélyt. Ideje tovább lépnem. Hyuk lesz az, aki újra vissza hozza a régi énem.

- Adok egy esélyt…bízom benned. - megcsókolom.

- Köszönöm- visszacsókol. - Amúgy, holnap lesz a szülinapod. Mi lenne ha már most odaadnám az ajándékod?

-Tényleg..teljesen elfelejtettem. És.. még soha nem kaptam senkitől ajándékot..

- Komolyan? Senkitől? Sajnálom- szája mosolyra húzódik és megölel. – Mi lenne ha elmennél fürdeni , amíg én előkészülök? – kacsint és belök a fürdőszobába. Nem tudok mit csinálni, ezért úgy döntök lezuhanyzom. Belépek a zuhanykabinba . Megengedem a forró vizet, és hagyom hogy a vízcseppek legördüljenek testemen.  Egy idő után megunom a zuhanyzást, de Hyukkie még mindig nincs kész. Úgy döntök veszek egy forró habfürdőt.  Megnyitom a csapot, és beszállok a kádba.  Elmerülök a habok között, és lehunyom szemeim. Közben Hyuk benyit  a helyiségbe, de nem veszem észre. Ijedten nyitom ki szemeim.

- Fürödhetnék veled? – kérdi kedvesen. Válaszomat meg sem várja, vetkőzni kezd. Először ingjét gombolja ki, majd a földre dobja. Azután a sliccét húzza le, nadrágja szintén a földön. Csak egy alsónadrág van rajta, amit lassan levesz magáról. Ahogy ruháit felveszi a földről, és a szekrényre helyezi őket kirajzolódik előttem  testének alakja. Izmos, kerek fenék, erős comb, kidolgozott hát. Ámulattal nézem végig tevékenykedését. Végül ráveszi magát, és beszáll mellém a kádba. Közelebb jön hozzám, és megcsókol. Boldogan ízlelem meg ajkait. Érzem ahogy nyelve elkezdi keresni az enyémet. Megcsókolja az arcom, majd áttér a nyakamra. Megfogja fenekem, végül keze férfiasságomra téved. Kezével húzogatni kezdi merevedésem. Alig várom, hogy erősebben csinálja.

Elérek arra a  szintre, ahonnan már nincs visszaút. A fellegekben járok. Egyszer csak abbahagyja, és áttér mellbimbóimra. Megfogja az egyiket, és csókolgatni kezdi. Figyeli, hogyan keményedik meg. Másik bimbóm a szájába veszi, szívogatni kezdi. Felnyögök. Nagyon élvezem az egészet. Egész testem remeg a gyönyörtől. Hyukkie előveszi a szappant, és óvatosan megmossa merevedésem. Széttárja lábaim. Testét a testemhez nyomja és vastag férfiasságát a fenekemhez illeszti. Hyuk azonban újra felkapja a a szappant, és végighúzza nedves testemen,végig a hátamon, a fenekemig. Lábamnál lassan köröz, míg combom belső oldalára nem ér. Ujjai alig érnek testemhez, szinte máris megőrülök.

Teljesen fel vagyok izgulva, alig várom hogy kedvesem magáévá tegyen..furcsa ..a kedvesem szót azóta nem használtam, mióta Ő meghalt. A kezét a csípőmre teszi, és tovább szappanozza. Áttér hasamra. Felkúszott melleimig. A merev, kemény bimbóimra kiemelt figyelmet fordít. Aztán visszacsúsztatja a szappant érzékenységemhez.  Ujjai visszatérnek péniszemre, amit újra simogatni kezd. Addig játszadozik  velem, amíg már nem bírom tovább. Megfogom kezét, és előrehúzom, így ujja épp behatol a meleg, szűk bejáratomon. Egy ideig mozdulatlanul tartja ott, aztán ujját egyre beljebb nyomja. Felkiáltok, mire forgatni kezdi kezét, simogatja testem. Nyögéseim egyre hangosabbak. Kihúzza ujját. Ő is nagyon beindult. Férfiassága ott meredezik szemem előtt. Magához húz és újra megcsókol. Lassan belém hatol. Érezem ahogy merevedése szétfeszít. Kezem hátába vájom. Ahogy egyre mélyebbre hatol szűk résembe, lökései egyre keményebbek és keményebbek lesznek. Én csak úgy zihálzok az egész testemet rázó gyönyörtől. Az orgazmus hullámai egymás után öntenek el. Érezem ahogy Hyukkiet is végigjárja  a gyönyör.

-Boldog Szülinapot..Holnap átadom az igazi ajándékod. És köszönö-hm, hogy adsz egy esélyt.- nyögi és ráomlik testemre. Remélem sok ilyen estében lesz még részem..vele. Neki köszönhetően megváltzotam, és úgy tűnik  Hyde győzött.Nem kell tovább folytatnom az életem Jekyllként.

12.Fejezet

Leo szemszöge

Reggel ahogy kinyitottam pilláimat, Kennel találtam szembe magam. Lázasan fürkészte arcomat.

- Te mit csinálsz? – kérdeztem tőle, mire ő ijedten elfordította fejét.

- Csak vártam , hogy felébredj. Néézd, rendeltem magunknak reggelit. – elém tolta az ételt.-Mellesleg 20 perc múlva leszállunk. Az egész utat átaludtad.

- A-z egészet? Máskor nem alszom ilyen sokat..Sajnálom. Te mikor ébredtél fel?

- Pár órája . De nem baj. Zenét hallgattam , és próbáltam dalszöveget írni. Ha szeretnéd majd megmutatom. De csak neked. Senki másnak- kacsintott.

- Rendben. Majd a hotelszobában elénekelheted nekem. Már alig várom- elmosolyodtam.

- Én is. De nézd csak! Épp most kezdtük meg a leszállást. – kinézett az ablakon. – Jujj , ott van az Eiffel- torony! – visítozott mint egy kisgyerek- Ugye megnézzük majd közelebbről is?

- Persze - nyugtattam meg. Én is kinéztem az ablakon. – Tényleg gyönyörű. A jó hír viszont az, hogy megérkeztünk. - Megpróbáltam felállni a székből, de hirtelen megszédültem, így visszaestem.

- Jól vagy? – nézett rám Ken – Gyere. Le kell szállnunk a repülőről- próbált felállítani.

- Ne-nem megy. Nem tudok felállni. Gyenge vagyok. Olyan szánalmas lehetek most..

- Dehogy…Viszont ha nem bírsz lábra állni akkor sajnos csak egy megoldás maradt. Fel kell vennem téged a hátamra. Nyugodtan ugorj fel rám. Elbírlak..nem tűnök erősnek, de az vagyok..bár szerintem ezt te is tudod.

- Nem kell felvenned. Megoldom – újra megpróbáltam megmozdulni, de nem ment. A lábaim nem úgy reagáltak, ahogy szerettem volna. Nem értettem mi történt. 5 perce még semmi bajom nem volt. Lehet hogy csak fáradt vagyok, és a repülés sincs rám jó hatással. Biztos semmiség az egész.

- Nincs kifogás – a hátára emelt. Lábam dereka köré kulcsoltam, és erősen kapaszkodtam izmos vállaiba–Így jó lesz? Kényelmes?- kérdezte tőlem zavartan.

- Igen. Neked viszont kétlem, hogy az. – bűntudatom volt amiért a hátán kellett cipelnie.

- Semmi gond, nem is vagy nehéz. És már hívtam egy taxit a repülőtérre, úgyhogy nem kell sokáig vinnem téged. ..Pedig igazán élvezem a dolgot- vigyorgott. Én is elmosolyodtam. Nagyon vicces, hogy ő még ilyen helyzetben is fel tud vidítani. Másnak ez nem menne. Nem véletlenül szerettem belé..

- Köszönöm – suttogtam fülébe. Úgy tűnt szavaim hallatára egy pillanat erejéig elgyengült.

- Ugyan már, ez a dolgom…de remélem nincs komolyabb bajod a fáradságon kívül.

- Én is – leszálltam hátárról. - Már jobban vagyok- elindultam,de dülöngélve mentem, akár egy részeg. Ő ijedten karom után nyúlt, és megállított. Óvatosan beültetett a taxiba.

-A Persing Hallhoz legyen szíves- fordult Ken a taxishoz,és elmondta neki a hotel nevét. A sofőr szerencsére tudott angolul, így gond nélkül zajlott közöttük a kommunikáció.

20 perc múlva a Hotelhez értünk. Elképesztő látvány fogadott. Egy 30 emeletes épület tárult a szemem elé, ami mindenféle színben csillogott. Nem találtam szavakat.

- E-ez gyönyörű. Tényleg itt fogunk lakni 7 napig? Én nem szeretem a drága dolgokat..de ez..

- Gondoltam, hogy tetszeni fog, azért választottam ezt a helyet.

- Igazad volt. Tényleg tetszik, és megérte 10 órát utazni ezért. – kiszálltam a kocsiból.

- Hé, várj meg- gyorsan kifizette a sofőrt, és utánam szaladt. Megálltam, mire ő kezét derekamra helyezte. Megölelt, és egyre közelebb húzott magához.

- Ne itt-toltam el magamtól. - Nem szeretném, ha meglátnának..még túl korai lenne, hogy az emberek pletykáljanak rólunk.- De ez itt Párizs! A szerelem városa..senkinek sem tűnne fel..mellesleg alig ismernek minket Európában. Nem kell attól tartanod , hogy valaki lefotóz minket, vagy hasonló.

- Jó – mondtam mire megcsókolt. Sokkal vadabb csók volt ez, mint az első. Végül én is elgyengültem. Átadtam magam a pillanat hevének. És mit ne mondjak, igazán tetszett a dolog. Visszacsókoltam és beletúrtam selymes hajába. Éreztem , hogy meglepődött , de azért csak folytattam. Nyelvem lassan átdugtam szájába. Hosszas nyelvcsatába kezdtünk. Ekkor ráeszméltem arra, hogy mit csinálok. Ajkaim gyorsan elszakadtak az övétől. Arcomra kiült a pír.

- Valami rosszat tettem? – kérdezte félénken. Teljesen értetlenül nézett rám.

- Nem, csak valami rossz érzés fogott el – hazudtam.

- Oh, értem. Szeretnél felmenni a hotelszobánkba, és lepihenni egy kicsit?

- Az jó lenne - bólintottam. Beléptünk az épület ajtaján. Belül még csodálatosabb volt mint kívül. Egyszerű, tiszta, mégis káprázatos. Rengeteg növény volt az aulában, ami nekem különösen tetszett.

- Bonjour!- köszönt Ken a recepciósnak. A férfi egy széles mosollyal válaszolt, majd odaadta a szobakulcsokat. Felmentünk az emeletre elfoglalni szobánkat. Ken izgatottan nyitotta ki az ajtót. Még szebb és gyönyörűbb látvány fogadott, mint az aulában. A hatalmas nappaliban hatalmas üvegablakok voltak, ahonnan tökéletesen rá lehetett látni az Eiffel- toronyra, a Notre Dame-ra,PárizsPárizs egyéb nevezetességeire. A nappali mellett egy óriási fürdő volt, aminek közepén egy jacuzzi foglalt helyet. Odamentem az egyik ablak elé, és a kilátást néztem. Ken mögém állt, kezeit átkulcsolta derekam körül. Orromat megcsapta finom vanília parfümjének illata.

- M-mit csinálsz? –kérdeztem tőle zavartan…de igazából tetszett amit csinált.

- Semmit – arcát a vállamba fúrta. – Nincs kedved elmenni sétálni? Van egy meglepetésem.

- Meglepetés? Nekem? – néztem rá izgatottan…máskor biztos nem lettem volna izgatott..de most..

- Ühüm, meglepetés.. csak neked – kacsintott, és kihúzott a szobából. Gyorsan előkeresett egy térképet, aztán el is indultunk a kis városnézésünkre…. Ámulattal néztem a szebbnél szebb épületeket, és a csodás tájat. Most először járok Párizsban és máris elvarázsolt ez a hely.

- Látom tetszik a látvány..mi lenne ha most elmennénk az Eiffel- toronyhoz?

- Rendben – biccentettem és némán követtem. Kéz a kézben sétáltunk végig a főúton, mire megérkeztünk a toronyhoz. Közelről hatalmasabbnak és ijesztőbbnek tűnt. - Te biztos fel akarsz menni a legtetejére? – kérdeztem kedvesemtől. – Elég magasnak néz ki…

- Ne aggódj,nem megyünk fel a tetejére. Úgy tudom a harmadik emeletről már nem olyan jó a kilátás,mert túl magasan van. Csak a második szintig kell eljutnunk...Nyugalom – átölelt.

- Én nem félek – löktem el magamtól. – Vagyis sajnálom..nem úgy értettem .Csak hozzá kell szoknom, hogy valaki szeret engem , és mindig mellettem van. Én a magányt szoktam meg..

- Értem. Akkor jobb lesz , ha most magadra hagylak – elindult.

- Ne! – utána futottam. –Szeretném ha velem maradnál. Gyere, menjünk fel a toronyba.- megöleltem

- Te? Megöleltél engem? De édes vagy..Jó..menjünk – nevetett..- Lépcsőzni szeretnél vagy liftezzünk?

- Hm..lépcsőzhetünk is akár. Az sokkal érdekesebb szerintem.

- Legyen az amit te akarsz- helyeselt. Megvettük a jegyeket, odaadtuk az ellenőrnek, majd elkezdtük felfedezni az építményt. Egyesével szedtük a lépcsőfokokat, miközben a káprázatos tájat figyeltük.

Pár óra lépcsőzés után elértük a második szintet.

-Fuh, ez fárasztó volt – kapaszkodott belém Ken. – Visszafele ugye már mehetünk lifttel?

- Persze..de szerintem megérte. Miközben lépcsőztünk jó sokat tudtunk beszélgetni..

- Egyetértek. Ráadásul beesteledett, így sokkal szebb a kilátás. Így olyan romantikus ez az egész.

- Úgy gondolod? – elvörösödtem. Tényleg romantikus volt..sikerült kizárnom a külvilágot, és elfelejteni a gondjaimat. Most csak Ő létezett számomra. Pár percig némán figyeltük egymást, amikor valaki odajött hozzánk,és megtörte rendkívüli pillanatunkat.

- Elnézést uraim-szólított meg minket az illető.–Magukat sorsolta ki a gép.Kérem csókolják meg egymást.

- Tessék? Ezt hogy érti? Miért csókolózzunk maga előtt?– kérdeztem. Nem értettem mit akar tőlünk..

- Ez itt az Eiffel- torony. A világ legromantikusabb helye. Párokat sorsolunk ki, akiknek meg kell csókolniuk egymást. Amikor ez megtörténik, bekerülnek a csók tv-be – mutatott egy nagy képernyőre, amit eddig észre sem vettem.

- Tehát csókolózzunk ..és mindezt több száz ember látni fogja, egy tv-n keresztül?Sajnálom ,de nem lehet- válaszoltam. Nem akarom, hogy mindenki minket nézzen..az olyan ijesztő..

- Miért nem? Olyan viccesnek tűnik ez az egész! Légyszii- nyaggatott Ken.

- Aish..Rendben – mondtam mire ő megcsókolt. Annyira váratlanul ért a dolog, hogy nem volt időm lehunyni szemeimet. Pont az óriás tv-vel szemben álltam, ezért láttam magunkat a képernyőn. Hallottam ahogy a többi pár fütyül, és tapsol. Furcsa érzés volt, de valahogy mégis megnyugtató. Most már nem érdekelt, hogy mindenki minket nézett. Visszacsókoltam.

- Köszönöhm-lihegte Ken.–Nagyon jól csókolsz..Csak az a gond,hogy egyre többet és többet akarok belőled.

- Ígérem , valamikor teljesülni fog ez a kívánságod. Lehet hogy pont ma este-mosolyogtam.

- Hm.. gyere. Elviszlek a kedvenc helyemre. Hidd el, varázslatos dologban lesz részed.

- Rendben- bólogattam. Megfogta a kezem, megnyomta a lift hívó gombot. Berángatott a liftbe. Alig pár perc múlva megérkeztünk a földszintre, majd magunk mögött hagytuk az Eiffel- tornyot.

- Hova megyünk? – tudakoltam. Izgultam, és féltem is egyszerre. Kíváncsi vagyok, mit talált ki már megint.

- Mondom, meglepetés..Szerintem legjobb lesz ha bekötöm a szemed, hogy ne tudj leskelődni.

- Bekötöd? De akkor semmit sem fogok látni..Teljesen rád leszek utalva.

- Tudod, pont az a lényeg – nevetett, majd elővett egy kendőt, és eltakarta szemem világát. Mancsát ráhelyezte enyémbe, és úgy vezetett tovább. Valószínűleg egy erdőn mehettünk keresztül, mert éreztem ahogy a sok faág testemhez csapódik. Halottam a falevelek zörgését is,mikor rájuk léptem. Ken egyszer csak meg állt, mire én nekiütköztem alakjának.

- Miért álltál meg? Most már levehetem a szemfedőt?

- Igen- bólintott. Én egész idő alatt erre a szóra vártam. Izgatottan vettem le a kendőt. Körülnéztem. Egy tisztáson voltunk. A távolban egy pislákoló fényt pillantottam meg. Közelebb mentem hozzá. A fény forrása egy gyertya volt, amit a gondosan megterített asztalon helyeztek el. Az asztal pedig tele volt finomabbnál finomabb ételekkel..

- Ezt mind te csináltad? Hol,hogyan, és mikor? Ez egyszerűen..lenyűgöző.

- Hát elég nehéz volt összehozni,de örülök hogy tetszik. Mellesleg az ételt én magam csináltam.

- Te tudsz főzni?- meglepődtem. – Úgy tudtam, hogy közölünk te vagy a legrosszabb szakács.

- Úgy is volt..de egy ideje tervezgetem ezt az estét, úgyhogy jelentkeztem egy főző tanfolyamra.

- Miattam tanultál meg főzni? Köszönöm..

- Hát az azért túlzás hogy tudok rendesen főzni..de már nem vagyok olyan béna mint régen. Mi lenne ha megkóstolnád? Kíváncsi vagyok hogy ízlik.

- Rendben- válaszoltam. Leültem a hangulatos kis asztalkához. Ken velem szemben foglalt helyet. – Nos, mi a mai menü?- nevettem.

- Egy kis kimchi és kimbap. Remélem ízleni fog. Jó étvágyat!

- Jó étvágyat!- mondtam én is, és hozzáfogtam az evéshez. Ahogy megkóstoltam az ételeket, a mennyországban éreztem magamat. - Minden nagyon finom volt. Köszönöm- megpusziltam.

- Szívesen –elvörösödött. – Esetleg szeretnél egy kis bort inni?

- Nem kéne..de köszönöm, kérek. – mindkettőnk poharába töltött egy kis italt. Ahogy megittam, máris sokkal felszabadultabbnak éreztem magamat.

- Szeretnék még mutatni neked valamit – mondta,és a kezembe nyomott egy üres befőttes üveget.

- Ez mire kell?- Így is elég dolgot tett már értem..még mindig tartogat valamit a számomra?

- Szentjánosbogarakat fogunk fogni – szája mosolyra húzódott.

- Szentjánosbogarakat? Ilyenkor? És hogyan?- tudakoltam.

- Így – mondta és kezével elkapott egy bogarat, azután pedig bele rakta az üvegbe. – Nézd, milyen szépen világít! Érted már hogy kell csinálni? – kérdezte kedvesen.

- Azt hiszem..- mondtam és felugrottam, hogy elkapjak egy bogarat. Ugrás közben viszont kibillentem az egyensúlyomból,és ráestem Ken-re. Arcunk leheletnyire volt egymástól. Kezeimmel tartottam magam fölötte, de karom megremegett, így teljesen Ken-en feküdtem. Fejem mellkasán helyezkedett el, és éreztem ahogy szíve egyre hevesebben vert. A legjobb mégis az volt, hogy ezt a reakciót én váltottam ki belőle. Ez lett volna a tökéletes alkalom, hogy végre én kezdeményezzek, és megcsókoljam. Ekkor azonban ő óvatosan letolt magáról, és felállt majd engem is felsegített.

- Tudom mit szerettél volna csinálni..szerintem erre van egy tökéletesebb hely- vigyorgott. Elindult az egyik erdei ösvényen. Csendben követtem. Ahogy távolodtunk a tisztástól, egy vízesés zaja csapta meg a fülemet.

- Vízesés? Képes voltál elhozni egy vízeséshez? Ez annyira..aranyos .Köszönöm– elpirultam.

- Ez nem csak egy vízesés..mögötte van egy csodás barlang..gondoltam ott tölthetnénk az éjszakát.

- Egy barlangban? Komolyan? Ez remek ötlet..- ugrottam a nyakába. Teljesen úgy viselkedtem mint egy kisgyerek.

- De mielőtt elmennénk aludni, nem szeretnél egy picit fürdeni? – meg sem várta a válaszomat, már is elkezdett vetkőzni, és  belesétált a vízbe.

- Nem hideg? – kérdeztem tőle. - Meg fogsz fázni..

- Egyáltalán nem hideg! Sőt..Gyere már be..- unszolt, majd lefröcskölt. Gyilkos tekintettel néztem rá, mire ő bevágta kiskutya szemeit. . Végül feladtam, és én is levetkőztem. Csak az alsómat hagytam magamon. Gyorsan befutottam a vízbe, és rávetettem magam Ken-re.

- Szerinted nem hideg a víz? Akkor tessék- mondtam, és lenyomtam a víz alá.

- Héé! Gonosz vagy – durcizott, majd hirtelen rám ugrott és letepert.

- Most miattad tiszta víz lettem.. fárasztó vagy – panaszkodtam.

- Nem is! Te kezdted..

- Rendben. Fogj csak mindent rám. Én vagyok a rossz fiú.

- Hát tudod – mosolygott- a rossz fiúknak büntetés jár..És te nagyon-nagyon rosszul viselkedtél.

- Szórakozol velem? Úgy érzem magam, mintha valami 18+ os filmet forgatnánk..Ott szoktak ilyent jelenetek lenni.

- Nocsak.. Milyen jártas valaki a 18+ - os dolgokban..eh..még hogy te ártatlan vagy.

- Sosem mondtam , hogy az vagyok – vigyorogtam és rátapadtam ajkaira. – Látod? Én tudok merész is lenni ha kell..- Úgy látszik a bor megtette a hatását. Nem tudtam uralkodni magamon.

- Mi lenne ha kimennénk a vízből, és ott folytatnánk ?- bólintottam. Felvettem a ruháimat a földről, és követtem Ken-t a barlangba. A helyiség tele volt illatos gyertyákkal, és a földön rózsaszirmok helyezkedtek el Az ágyat két hálózsák helyettesítette.

- Remélem megfelel- mondta, és felkapott a karjaiba. Óvatosan lefektetett a hálózsákra, a rózsaszirmok közé. Én már olyan vörös voltam, mint a vadalma..Egy szál alsógatyában feküdtem előtte, tehetetlenül. Gyakorlatilag azt csinálhatott velem amit akart. És én élveztem..

- Mit akarsz csinálni velem? – érdeklődtem .

- Sok mindent szeretnék..de jelenleg ezt akarom – apró puszikkal halmozott el. Nyakamat szívogatta..Ah, ennek biztos megmarad a helye. De nem érdekelt. Elkezdte simogatni combon belső felét, amitől kirázott a hideg, és bizsergető, meleg érzés fogott el. Ajkai nyakamról mellbimbóimra tapadtak, és elkezdett játszadozni velük..Ő irányított, én csak a játékszere voltam. A legszebb az volt ebben az egészben, hogy végig tartottuk a szemkontaktust. Gyönyörű íriszei mindig engem figyeltek. Izgatottan leste minden egyes reakciómat. Amikor látta a gyönyört az arcomon, ő is elégedetten mosolygott.

- Ne,ne ..hagyd abba kérlek – ellenkeztem ,de igazából testem minden porcikája kívánta őt. Úgy tett mintha szavaimat meg sem hallotta volna. Kezét végighúzta hasamon , amitől kirázott a hideg. Testem megfeszült, hátam ívbe vágtam. Ekkor azonban abba hagyta amit eddig csinált.

- Miért álltál le? – kérdeztem meglepetten.

- Tudod, rossz fú voltál. Eljött az ideje, hogy kirójam a büntetésed. - valamit elővett a táskájából és meglóbálta előttem Egy bilincs volt az.

- Te ezt ugye most nem akarod rám rakni? – pislogtam ártatlanul.

- Dehogynem – mosolygott ellenállhatatlanul. Lassan közeledett felém, mire én felpattantam és elfutottam. Ahogy beljebb mentem a barlangban, egyre sötétebb lett, és alig láttam valamit. Egy árnyat láttam vészesen közeledni felém. Ijedten hátrálni kezdtem. Nekiütköztem a barlang hűvös falának. Kész itt a végem.. Ég veled VIXX! Viszlát világ…Ahogy egyre közeledett felém a lény, alakja jobban kitisztult. Amikor arca már csak pár centire volt az enyémtől rájöttem hogy ki az.

- Nah megijedtél?- kérdezte tőlem Ken..sikerült teljesen átvernie.

- Te hogy kerülsz ide?

- A barlangnak két járata van, és én a rövidebb úton jöttem..így megelőztelek, és csapdába csaltalak. Ez volt az egyik büntetésed – nevetett. A másik pedig ez. – amikor nem figyeltem, csuklómra ráhelyezett egy bilincset.

- Komolyan, nyakörvet és pórázt nem kapok? – kérdeztem felháborodottan.

- Ha nagyon szeretnél kaphatsz..De a lényeg, hogy engedelmeskedj nekem..kérlek.

- Na jó, legyen ahogy te akarod. – kezeim feltartottam, ezzel jeleztem, hogy megadtam magam. Csöndben követtem őt, amíg vissza nem értünk a barlang előterébe. Óvatosan lefektetett a rózsaszirmok közé.. Újra rám feküdt, és ott folytattuk ahol az előbb abbahagytuk

11.Fejezet

Leo szemszöge

-Biztos velem akarsz jönni Európába? Még nyugodtan meggondolhatod magad, ha szeretnéd..

- Ken, miért nem akarod hogy veled menjek? Félsz tőlem? Nagyon szívesen elkísérlek,már mondtam.

- De,de ez olyan furcsa..te nem ilyen szoktál lenni. Megváltoztál. Sokkal boldogabb vagy mostanában.

- Ezt hogy érted ? Én nem vettem észre semmit..Vagy szeretnéd, hogy visszatérjen a régi Leo?

- Ne-nem.  Nagyon szeretem a mostani éned..persze a régit is szerettem, ne értsd félre.

- Értem mire gondolsz – elmosolyodtam. – Kérdezhetek valamit?

-­ Persze, mondd csak- tekintetét a földre szegezte..Nem mert  szemeimbe nézni.

- Miért viselkedsz velem másképp mint a többiekkel? Velem nem mersz poénkodni, szégyenlős vagy..Én próbálok olvasni a jelekből, de sokszor összezavarsz. Tényleg nem értem mi jár a fejedben.

- É-én.-arcára kiült a pír.Hosszasan fürkésztem orcáját.Tökéletes szempárjai megtalálták lelkem tükrét

- Elmondom hogyan érzek..De kérlek ne legyél mérges rám.. A forróságtól lüktetve vágyom rád..A nyelvemmel akarom érezni minden porcikádat, magamnak akarlak. Sajnálom.

- Nem kell bocsánatod kérned – kezemmel megérintettem puha bőrét – Az az igazság, hogy én is ugyanígy érzek. .Ezt képtelenség szavakkal kifejezni, ezért remélem nem haragszol ha- gondolatomat nem tudtam befejezni. Egy mézédes csókkal hallgattatott el.

- Leo, lazíts. Nem kell mindenért engedélyt kérned..csak cselekedj.

- Rendben- elpirultam-..viszont most már engeded, hogy veled menjek Európába?

- Persze. Mindig is azt akartam, csak nem szerettem volna, hogy kényszerből gyere velem.

- Tudod jól, hogy megmondtam volna, ha nem akarnék  veled menni. Amúgy mikor indulunk?

- Nem tudom..csak azt, hogy minél  több időt akarok veled kettesben tölteni. Talán ma délután sikerül jegyet vennem az egyik repülőre .Első célpontként Párizsra gondoltam,mint a szerelem városára. Remélem neked is megfelel..Aztán mehetünk akárhova.

- Én is Párizsra gondoltam..Azután megnézhetnénk Rómát. És ott van egy meglepetésem számodra.

- Meglepetés? Milyen meglepetés? És miért Rómában van?

- Majd minden kiderül a maga idejében- ujjamat szájára tettem- Aki kíváncsi hamar megöregszik.

- De..- próbált ellenkezni.

- Semmi de. Inkább menj, és foglalj két helyet a repülőre..Kérlek

- Csak akkor, ha kiskutya szemekkel kérlelsz..

- Pontosan tudod, hogy az nem megy nekem. .Miattad viszont hajlandó vagyok rá..Kérlek-bevetettem kiskutya szemeim… Ilyent sem csinálok túl sűrűn. Nem ismerek magamra.

- Hehe. Ezt még ki fogom használni párszor. Furcsa, hogy engedelmeskedsz nekem.

- Ne szokj hozzá. Na, menj lefoglalni a jegyeket- kilöktem a szobámból. – Uh,- dőltem neki az ajtónak, és beletúrtam a hajamba. El sem hiszem hogy sikerült tisztáznunk a dolgokat. Most már lazíthatok egy kicsit. Az utóbbi időben alig aludtam.. Mindegy megérte, mert végül minden jól alakult. Ellentétben Ravival és N-el.. Remélem jól vannak.

- Héé! A francbaa! Hogy lehetek ennyire ügyetlen? Aish…- halottam Kent, ahogy üvöltözik.

- Mi történt?-rohantam ki a konyhába. Egy törött poharat pillantottam meg a földön,sok vérrel együtt.

- S-semmi – háta mögé rakta kezét, hogy elrejtse előlem.

- Aha, persze. Akkor meg tudod nekem magyarázni, hogy miért csupa vér a padló?

- Hát, az úgy volt, hogy..- elakadt és nem merte folytatni.

- Igen, folytasd..

- Éppen telefonáltam,hogy lefoglaljam a jegyeinket,  amikor megszomjaztam, ezért inni akartam, de a pohár kicsúszott a kezemből…megpróbáltam összeszedni a szilánkokat, de megvágtam magam..

Tényleg nem történt semmi különös. Most már engeded, hogy befejezzem a telefonálást?

-Hadd nézzem a tenyered..Ez egy nagyon mély vágás, be kéne kötözni – felálltam, és előkerestem az elsősegélydobozt. Kivettem belőle a fertőtlenítőt, és gondosan bekentem vele a sebet.

- Au, ez fáj- felszisszent.

-Tudom, de ez segít .Nem akarom, hogy elfertőződjön-elővettem egy ragtapaszt és befedtem vele a vágást. Elég csúnyán nézett ki, de nem hiszem, hogy komolyabb baja lenne tőle.

- Köszönöm..de tudod ha adnál rá egy puszit, az segítene- vigyorgott.

- Ne szórakozz velem..nem kapsz puszit.

- De akkor fájni fog a kezem.. azt te sem akarod, ugye? – cseles..Ken bármire rá tud venni..Ez nem jó..

- Na jó.. De ezt még megkeserülöd – megpusziltam tenyerét. – Így már jobb?- bólintott.

- A jó hír viszont az, hogy ma még van egy repülő ami Párizsba megy. Azonban nemsokára indul, úgyhogy sietnünk kéne…nagyjából 1 óránk van…

- 1 óraa?? 40 perc kijutni a reptérre..Szerencsére én már összepakoltam. Gondolom te nem.

- Ne-nem. – sütötte le szemeit. - Azt hittem, hogy csak holnap indulok.

- Semmi baj, segítek-  gyorsan előkereste bőröndjét, és elkezdte beledobálni ruháit. Ezután mérgesen próbálta összehúzni táskáját, de nem sikerült neki. Odamentem, kipakoltam, és ruháit szépen összehajtogattam. Bőröndjét így már rendesen össze lehetett csukni. - Így ni. Indulhatunk?- bólintott.

Mielőtt elhagytuk volna a házat, írtunk egy levelet N-nek.

„HakYeon ! Sajnálom hogy végül nem tudtál velünk jönni..Remélem jól vagy. Hagytam rament a hűtőbe, tudom ,hogy szereted. Persze rendelhetsz  magadnak kaját is ha szeretnél. Vizet találsz a hűtőben, de főztem teát is.. A ruháid nagy részét kimostam, és ki is vasaltam. Ott vannak a szekrényedben. Remélem jól megleszel nélkülünk és érezd jól magad!

Ui: tényleg sajnálom hogy nem tartottál velünk „

Irományom gondosan elhelyeztem a konyhapulton, majd  kiléptünk az ajtón. Az eső illata csapott meg, és hallottam ahogy leszakad az ég. Villámlott, dörgött, a szél is erősen fújt. Remek..

-Gyere, siessünk- intettem Ken-nek. Gyors léptekkel haladtam. A kocsi felé vettem az irányt. Szegénykém alig bírta velem tartani a lépést, de végül utolért. Fáradtan huppant le mellém az autóba

- Jól megáztunk… te nem fázol?- kérdeztem tőle aggódva.

- Nem- megrázta haját, hogy ne legyen olyan vizes…pont mint egy kutya. Nem zavartatta magát,lábait felrakta a műszerfalra, és úgy leste minden mozdulatomat.

- Ne bámulj már..így nem tudok koncentrálni a vezetésre. - abban a pillanatban ,ahogy ezt kimondtam egy kocsi vágott be elénk. A az utolsó percben sikerült a fékre taposnom, mire a mögöttünk lévő jármú jött majdnem belénk.. Szerencsére nem történt semmi baj,de közel volt..

- Uh, ez meleg helyzet volt- sóhajtott Ken.

- Ühm, sajnálom- hajtottam le fejem..majdnem balesetet okoztam..jobban kell figyelnem.

- Nem a te hibád, az a hülye vágott be elénk..Most már amúgy is mindegy- az út további részét végig beszélgettük..én nem vagyok egy dumálós típus, de Ken előtt meg tudtam nyílni, ő meghallgatott,és én is őt. Alig egy óra múlva már ott voltunk a reptéren, és felszálltunk a repülőre.

- Hány órás is az út? – tudakoltam.

- 10 órás…tudom elég hosszú, de egy 5 csillagos hotelben foglaltam szobát, úgyhogy  szerintem megéri.

- 5 csillagosban? Nem kellett volna.. elég lett volna egy egyszerű kis nyaraló is.

- Tudom, de mindenből a legjobbat akarom adni neked- válaszolta. - De ha nem haragszol én most alszom egy picit.-Fejét a vállamra hajtotta, és pár perc múlva már hallottam is horkolását. Adtam neki egy puszit,majd beraktam a fülhallgatót a fülembe.Én is elaludtam

10. Fejezet

10. Fejezet

Ravi szemszöge

Szemeim lehunytam,és vártam, hogy megtörténjen a legrosszabb.

-Cicám, újra felteszem a kérdést. Mit csináljunk veled először?Szeretnél kikötözőset játszani?

- Nem! - ellenkeztem ahogy csak tudtam. - Nem tehetitek ezt velem!

- Dehogynem..szerintem még élvezni is fogod.

- Azt nem hiszem. Épp elég volt,hogy ma már egyszer majdnem megerőszakoltak. De lakkor legalább egy nő volt!

- Ez van. Most velem kell beérned – Nemsokára a harmadik férfi is megérkezett. Még mindig nagyon ismerős volt számomra, de kizártnak tartottam, hogy „Ő” legyen az. Bár, arcvonásai kissé felismerhetetlenek voltak a sötétben. Ahogy közelebb jött, láttam, hogy egy maszk van rajta. Nem tudtam mire vélni. Biztos volt valami oka amiért nem láthattam a profilját, mert a többi őr nem viselt álarcot. Különös.. Az alak végül átadta az óvszert mire a nagy kopasz diadalittasan vette el tőle.

- Nah, végre kezdhetjük. Már alig bírtam türtőztetni magam.

- Én még mindig nem támogatom az ötletet-vonakodott Bill..

- Nem érdekel a véleményed. Ha ti nem akarjátok csinálni, akkor húzzatok el. De ez egy különleges alkalom. Kár lenne kihagyni.

- Jó, maradok. - mondta a Bill nevezetű fickó.

- Én viszont megyek- közölte a maszkos és távozott.

- Akkor kezdhetjük is – hahotázta a kopasz egy perverz mosoly kíséretében. Nagy, fekete ruháit sorra dobálta le magáról. Bill követte példáját, míg végül csak egy alsónadrág maradt rajtuk. - Most te jössz- próbáltam tiltakozni de hiába. Végem volt. Rólam is elkezdték leszedni a ruhákat. A köteleket is letekerték, de közben erősen fogtak,  nehogy ismét megszökhessek. Felállítottak és egy oszlophoz kötöztek, hogy jobban hozzám férhessenek. Mire észbe kaptam már rajtam is csak egy alsónadrág maradt.. Nagyon szánalmasnak éreztem magam.

- Hagyjatok már békén !

- Ne is álmodj róla – nevetett és letépte az alsómat is. Szégyenemben lehajtottam fejem.

- Oh, látom zavarban vagy, de előttem nem kell szégyenlősnek lenned- levette saját alsóneműjét is, Bill pedig követte példáját. Pénisze méretének láttán a szívroham kerülgetett.

-E – ez óriási- nyögtem. Ha ezt belém helyezi, nem fogom kibírni. Óriási fájdalmat fog ez nekem okozni ..

- Ne félj cicám, vigyázni fogok rád. Ha valami bajod esik, akkor engem is megölnek – elbotorkált az egyik sarokba, ahol valószínűleg egy szekrény lehetett. Ha jól láttam kivett belőle valamit.Talán egy síkosító lehetett az. Visszajött hozzám, majd egy adagot  a tenyerébe nyomott.  Billnek is adott belőle..végül megfogta férfiasságomat. Én megpróbáltam megrúgni őt,de nem ment. Lábaim túlságosan is ki voltak feszítve. Ráadásul egyszer csak erősen megszorított odalent..

- Ah, ne- ne tedd ezt .. Kérlek- ő nem felelt csak tovább folytatta. Még erősebben szorította merevségem. Nem olyan gyengéden és lágyan csinálta, mit ahogyan Binnie csinálná.. Nem, ő durva, önző, és követelőző volt. Testem semelyik porcikája nem kívánta őt. Én csak HongBin-t akartam.  Vagyis már őt sem..  Nem lehetek olyan önző, hogy elválasszam Hyuk-tól , amikor most jöttek össze. És N-t sem hagyhatom szenvedni. Mondjuk, most biztos utál, amit teljesen megértek. Minden joga megvan hozzá. Ő egész idő alatt szeretett, én meg csúnyán megbántottam őt. Mindegy, most nincs időm arra, hogy ostorozzam magam.

A férfi eközben egyre durvábban és durvábban húzogatta péniszem. Azt hittem menten szétszakadok..Én még sosem voltam együtt fiúval..Nem lehet, hogy ez lesz az első alkalmam..Végül Bill is hozzám ért. Ő ugyan kíméletesebb volt, de azért vadul tapadt ajkaimra. Nyelvét erőszakosan dugta át az enyémbe.

Undorító volt.Ez a  két ember gyakorlatilag azt csinált velem amit csak akart..

HongBin szemszöge

Hyukkal egyedül sétálgattunk az éjszakában, sikátorok és kihalt utcák között. Nagyon féltem, sőt rettegtem..Persze nem magamért aggódtam. Nem érdekelt ha bajom esik. De Hyuk olyan kis törékeny. Ha valami rossz történne vele és nem  tudnám megvédeni, akkor azt nem bocsátanám meg magamnak. Apró testét közelebb húztam magamhoz,és kezét még erősebben szorítottam. Minden áron meg akartam védeni. Persze nem biztos , hogy egyáltalán történni fog valami, de jobb ha felkészülök a legrosszabbra. Ő észrevette rajtam az idegességet, ezért apró puszikkal halmozott el. Máris jobban éreztem magam, de ő folytatta. Ráharapott a fülemre, mire egy nyögés hagyta el a számat. Csak egy halk kuncogással válaszolt. Én  is megharaptam fülét, mire  ficánkolni kezdett.

- Hé! Ez csikiz - tovább nevetett. - Ne csináld már,mindjárt összeesek- annyira  édes volt ahogy ott nevetgélt, de közben mégis szenvedett.

- A-a. Nem hagyom abba, amíg nem kapok egy újabb puszit- megcsókolt. - Oh,puszi helyett csókot kaptam? Ez is megfelel.. Sőt..- visszacsókoltam. Még mindig nagyon furcsa volt, hogy ő engem csókolt meg és nem mást... Hyukkie csak az enyém. De végre sikerült elterelnie a gondolataimat a jelen körülményekről..Arról, hogy eltévedtünk,és egy sötét utcában sétálgatunk vak sötétben..Én mindig is utáltam a sötétet..rossz emlékeim vannak róla.

- Valami menedéket kéne keresnünk éjszakára,ijesztő itt kint.

- Rendben,keressünk egy elhagyatott raktárt vagy sikátort.

- Te megőrültél?- értetlenül néztem rá.

- Hát van jobb ötleted? – kérdezte ártatlanul.

- Nincs – feleltem és belerúgtam egy kőbe. Egy lény mászott elő a sötétből, mire Hyukkie karjaimba ugrott.

- Shh, nyugalom, csak egy macska ugrott elő egy bokorból.

- Oh, értem sajnálom- elpirult és lehajtotta fejét. Buksiját a két kezem közé szorítottam, és elértem, hogy szemeimbe nézzen. Újra megcsókolt, de ez nem olyan volt mint az eddigiek. Vadabb, érzelmesebb, és sokkal émelyítőbb. Éreztem, hogy szüksége van rám. Nem kellettek szavak ahhoz, hogy megértsük egymást. Mindketten pontosan tudtuk, hogy mire van szüksége a másiknak .Végül egy hangos cuppanással váltunk el egymástól.

- Szeretlek- suttogta, de hangja megremegett.

- Te fázol..Miért nem szóltál?- levettem a kabátomat és a hátára terítettem.

- Így meg te fogsz megfázni..kérlek vedd vissza a dzsekid.

- Ne törődj velem. Nem lesz semmi bajom.

- De..- próbált ellenkezni mire egy csókkal elhallgattattam.

- Na, most már tényleg ideje lenne keresni egy raktárt. Ott legalább meleg van.

- Re-rendben. – mondta és körülnézett. Tekintete végül   az égre tévedt .

- Nézd csak milyen gyönyörű a Hold! Meg a csillagok is..

- Tényleg nagyon szépek..olyan közelinek tűnnek, de mégis elérhetetlenek.

- Pontosan. Éppen ezért szeretem a csillagokat..Annyira érdekes.

- Szerintem is. – feleltem mire egy vízcsepp esett  bele a szemembe. – Francba. Esik az eső. Gyere siessünk és keressünk valami menedéket. - mondtam. Kéz a kézben futottunk  végig a hosszú, sötét utcán mire egy elhagyatott épülethez nem értünk.

- Nézd csak Hyukkie! Ott van egy gyár, oda bemehetnénk. Nem túl biztonságos de megteszi. -Ő némán bólintott. Nesztelenül léptük át a gyár kapuját. Körülnéztem, de nem láttam semmit, mivel vak sötét volt.

- Hahóó, van itt valaki?- kiabáltam, de nem jött válasz. Egy percig néma csend volt,majd egy hangos dörrenés hallatszott.

- E-ez mi volt?- kérdezte ijedten Hyukkie,és hozzám bújt.

- Biztos vagyok benne, hogy ez egy pisztoly hangja volt..

9.Fejezet

9.Fejezet

HongBin szemszöge

Hyukkieval szótlanul sétálgattunk egymás mellett az árvaház felé. Ma is csodásan nézett ki. Szeme  megcsillant a napfényben..azt hittem elájulok. Egyszer csak azt vettem észre, hogy  szerelmem keze az enyémhez ér. Lassan, óvatosan közeledett felém, végül puha mancsait belehelyezte az enyémbe.

- Ugye nem baj, ha megfogom a kezed?- a hangjából érződött, hogy fél a reakciómtól. Már csókolóztunk is..nem értem miért fél még mindig tőlem.

- De, nagyon is baj- válaszoltam. – Annyira, hogy meg foglak enni vacsorára is. Jajj te kis butus- simogattam meg buksiját .- Tudod, hogy szeretlek. Nyugodtan fogd meg a kezem, hadd tudja meg mindenki, hogy te csak az enyém vagy!- mélyen csillogó íriszeibe néztem..Megint elöntött a vágy. A testem bizseregni kezdett,és alig kaptam levegőt. Megőrjít a közelsége..én ezt már nem bírom.

- Megőrjítesz –mondtam neki is. Ő ártatlanul pislogott rám.

- M-mit csináltam? –szemeiben tükröződött csalódottsága. Az, hogy már megint valami rosszat csinált..Komolyan olyan mint egy gyerek…Ártatlan ,tudatlan és mindig vidám.

- Semmit,. csak szó szerint megbolondulok miattad. Beléd szerettem,és soha nem engedlek el

- Oh,értem.  Örülök neki, mert én sem nagyon terveztem, hogy magadra hagylak. Szeretlek. - Teljes lelkesedéssel ,örömmel és gyönyörűséggel mondta ki ezt a csodás szót. Ajkai lassan, de biztosan közeledtek felém. Óvatosan ízleltem meg párnácskáit,amiket eper ízű szájfénnyel tett még csábítóbbá. Egy halk cuppanással váltunk el egymástól.

- Hmm, nagyon finom vagy- mondta huncutul.

- Ehj, te kis perverz…de ezért is szeretlek..- gyönyörű pillanatunkat a telefon csörgése zavarta meg. Már megint? Ez hihetetlen..Kezd elegem lenni.

 - Hallo - szóltam bele  kicsit mérgesen a készülékbe.

- Szia! - hallottam Ken hangját - Mi ez a morcos hang?Valami rosszat tettem?Megzavartalak titeket?Juuujj, csókolóztatok? Vagy volt több is?

- Nem tartozik rád. Na de mondd, miért hívtál? Van valami hír Raviról? - Erre már Hyuk is felfigyelt, ezért fülét ő is a telefonomhoz nyomta. Testünk teljesen összeért..amit én nagyon élveztem is. Élveztem ahogy arca az enyémhez ér..Gondolatmenetem Hyuk szakította félbe.

Lehet hogy jobb is, mert mostanában nagyon piszkos gondolataim vannak.

-Öhm, kihangosítanád a telefont? Úgy egyszerűbb lenne-kérlelt. Persze teljesítettem kérését.

- Igen , tudunk valamit Raviról - folytatta Ken.- Elvileg Taeminnél van .

- És nem esett baja? –kérdeztük egyszerre Hyukkieval.

- Nem. Kutya baja. Jövő héten talán hazajön. Mi épp hazafele tartunk. Majd hívjatok. Hali-

- Úgy látszik semmi baja. Örülök neki…de nagyon megijesztett- mondtam.

- Igen, engem is. Már majdnem a legrosszabbra gondoltam és feladtam.

- Sosem szabad feladni!- üvöltöttem neki, erre ő megijedt,és elesett.- Vigyázz magadra! Ha  bármi bajod lesz neked is akkor azt nem élem túl..kérlek figyelj oda szerelmem.

- É-értem. Bocsánat- sütötte le szemeit. Én nem bírtam ellenállni neki és megöleltem.

- Én csak neked akarok jót, és nagyon vigyázok rád..Tudod hogy rám mindig számíthatsz.

- Ühm.- bólintott. - De te is rám..lehet hogy egy felelőtlen gyerekként viselkedek, de érted bármit megtennék. - visszaölelt. Hogy lehet valaki ennyire aranyos ? Hihetetlen.

- Amúgy egyáltalán tudod merre megyünk? És mikor érkezünk már meg?- türelmetlenkedett.

- Elveszítettem a fonalat. Szerintem eltévedtünk..túlságosan is rád figyeltem. Bocsánat.

- Semmi baj. Csak hívj egy taxit, és akkor gyorsan odaérünk az árvaházhoz

 - Oké..de hol vagyunk most? Kéne tudni egy utca címet..de sehol nem látom kiírva.

- Nézd csak!-mutatott at egyik házra Hyuk – ott van egy cím.

- Remek!- mondtam és megpróbáltam hívni egy taxit.,de ekkor lemerült a telefonom. – Francba-ordítottam.- Lemerült a telefonom. Pont most..És emberek sincsenek az utcán, akiktől elkérhetnénk a telefont, vagy útbaigazítást adnának.

- Nyugalom. Minden rendbe jön..Csak azt ne mondd, hogy ennél már nem lehet rosszabb, mert akkor tuti elkezd esni az eső vagy hasonlók. Nem akarom hogy elázz, és megfázz itt nekem. Az  a hangodnak sem tenne jót. – bíztatott .Valamennyire megnyugodtam, de még mindig nem tudtam, hogy mit csináljunk. Lassan besötétedik , és veszélyes itt..

N szemszöge

A haza út nagyon lassan telt. Ken és Leo lázasan beszélgettek valamiről, de nem különösebben érdekelt. Jelenleg sokkal nagyobb gondjaim vannak. Aggódom Raviért..valamit kéne csinálnom, de még nem tudom , hogy mit. Gyerünk N erőltesd meg magad, és találj ki valamit. Gondolataimat Ken zavarta meg.

-Szeretnél velünk jönni Európába? 2 hétig úgysem csinálunk semmit..semmi fellépésünk ,sem interjúnk nem lesz . Igazán pihenhetnénk egy kicsit. Még Leo is belement, úgyhogy neked is jönnöd kell. Ravi Taeminnél van, Hongbinék pedig elvannak egymással. Csak mi hárman. Na? Hogy tetszik? Gyere  , légyszii!- nyaggatott.

- Nem hiszem hogy tudok menni. Gondolkodnom kell..és talán írok egy új dalt is. Nagy visszatérést tervezek. Most muszáj a munkába temetkeznem..

- Ne csináld már..Lazíts egy picit- próbált meggyőzni Leo is. AZ út további része arról szólt, hogy érveket soroltak fel , miért kéne velük mennem. Végül feladták a dolgot és másról kezdtek beszélgetni. Mikor hazaértünk fáradtan dobtam le magam a kanapéra. Leo és Ken elmentek zuhanyozni, úgyhogy egyedül maradtam.. végre egy kis csend. Itt mindenki annyira boldog körülöttem. Persze örülök nekik, de én magamra maradtam.. Csak magamra számíthatok….Nem hiszem el.. annyira bunkó vagyok mostanában. - dühösen kapcsolgattam a tv-t.,de semmi jót nem találtam. Mindenhol nyálas, és szerelmes filmek mentek, amitől a hideg is kirázott. Úgy döntöttem, hogy böngészgetek egy kicsit az interneten, de találtam egy cikket Raviról, ..Most még erre sem bírtam ránézni.Inkább abbahagytam a netezést is. Végső elkeseredésemben bementem a stúdió szobába és komponálni próbáltam. Mérgesen ütögettem a zongora billentyűit. Borzalmas dallamokat sikerült írnom..Semmi nem úgy alakult ahogy szerettem volna, a dalszöveg írás sem ment. Végül semmit nem csináltam,csak ültem a székben és szenvedtem. Annyira, hogy pilláim elnehezedtek és elaludtam. Még éreztem ahogy valaki felemel és belefektet az ágyamba. Ezután elsötétült minden, az álom magával ragadott. Azt álmodtam, hogy Hyuk és HongBin összeházasodnak, és együtt élik le az életünket. Örökbe fogadtak két tündéri kisfiút is, és felnevelték őket. A gyerekeik is sikeres zenészek lettek, akár csak ők. Annyira gyönyörű volt minden. A VIXX is még sokáig híres volt, nagyon szerettek minket a rajongók. Leo és Ken is boldogok voltak..Csak Ravi hiányzott, akit sehol nem találtam. Eszeveszettül kerestem mindenhol, amikor megpillantottam az egyik sikátorban. Gyorsan odafutottam hozzá,és nem hittem el hogy végre megtaláltam szerelmemet. Amikor megöleltem teste hideg és élettelen volt..Meghalt-ebben a pillanatban felébredtem. Elsikítottam magam,miközben kivert a víz,és levegőt is alig kaptam. Leo és Ken egyszerre rontottak be a szobámba.

- Mi történt? – tudakolták.

- Nem tudom..- feleltem, de még mindig émelyegtem és nagyon rosszul éreztem magam.

- Semmi baj. Valószínűleg csak rémálmod volt. - átöleltek..Úgy látszik mégiscsak számíthatok rájuk.. engem azonban csak a rémálmom foglalkoztatott. Nem akartam elmondani nekik mi történt, mert nem akartam megijeszteni őket..de még sosem éreztem ehhez foghatót . Annyira valóságosnak tűnt az egész..

8.Fejezet

8.Fejezet

Ravi szemszöge

 Gyorsan rohantam az ajtó felé,miközben szívem hevesen vert. A nő a nyomomban volt,és már majdnem sikerült meglógnom,amikor nekiütköztem egy testnek. Egy nagy, hatalmas termetű ember volt. Szemei sötétek voltak,és kopasz volt.  Tekintete villámokat szórt felém. Teljesen olyan volt, mint a filmekben a maffia vezér,aki embereket öl.. Ijedten hátrálni kezdtem,mire a nőbe ütköztem bele. Egy gúnyos „megvagy”-ot suttogott,  kapott az alkalmon, és gyorsan lefogott,majd a nagy darab kopasz férfi a segítségére sietett..ketten együtt túl erősek voltak, meg kellett adnom magam. Testem elernyedt,pilláimat lecsuktam. Újra megkötöztek, és megint védtelen voltam. Basszus ezt jól elszúrtam…lehetett volna egy okosabb menekülési tervem is. Nem biztos, hogy lesz még egy ilyen remek alkalmam a szökésre. De reménykedem..nem adom fel! Csak a többiekre tudtam gondolni.. Nagyon hiányoznak már. Nem is értem , hogy lehetettem majdnem öngyilkos..Komolyan,nem ismerek magamra.. Bár most sem sok választ el a haláltól..de ha ez az ára hogy Hyuk-ot megvédjem, bármit megteszek. Ha Hyukkienak bármi baja esne akkor HongBin is teljesen összetörne. Azt végképp nem akarom… Remélem ők legalább jól vannak.

- Szép kis szökés volt – hallottam a nő hangját. - De sajnos korábban kell felkelned ahhoz, hogy átverj engem. - gúnyos mosoly rajzolódott ki arcára.

-A többiek meg fognak menteni engem! – ordítottam.

- Azt nem hiszem.. Megzsaroltuk az egyik barátod, hogy azt mondja nála vagy..így a többiek nem fognak téged keresni..

- Ne-nem, az nem lehet..- de ha azt hiszik, hogy Hyuk vagyok ,akkor az ő barátját hívták fel..mondjuk nagyon sok közös barátunk van. Francba.

- Sajnos ez az igazság. Ja,mellesleg gondolom eddig az őröket sem vetted észre. 3 őr őrzi az ajtót,és kamerák is vannak.  Ha bármi gyanúsat csinálsz, akkor bünti jár. Szerintem azt te sem akarod. Majd később még visszajövök.Légy jófiú - kacsintott és kiment az ajtón. Hihetetlen ez a nőszemély. Borzalmas személyisége van , de valahogy mégis csábító..Nem hiszem el.. Mik járnak a fejembe? Nem szabad ilyenekre gondolnom..é-én Binnie-t szeretem..érte megtennék bármit. Lehunytam pilláim, és gondolkoztam.. Alig pár éve ismerem a többieket, de mégis annyi élményünk volt együtt.. Emlékszem arra, amikor N bevette Hyukkiet is a csapatba..akkor még annyira picik voltunk. És annyira más volt minden. Nem voltak gondjaink, csak poénkodtunk meg próbáltunk, próbáltunk ,és próbáltunk..Egy apró könnycsepp csordult végig az arcomon. Tudom, hogy szégyen ha egy férfi sír, de már nem bírtam tovább. Ott ültem a sötét szobában megkötözve, és csak zokogtam.

- Hé,szerinted mi baja a gyereknek?- kérdezte az egyik őr  a másiktól.

- Nem tudom Bill. De ha nem hagyja abba hamarosan, akkor tennünk kell valamit.

- Mégis mit akarsz vele csinálni?- tudakolta  a harmadik. Bár alig láttam valamit, próbáltam kivenni a harmadik őr arcát. Annyira ismerős volt, de nem tudom honnan. Talán….nem , az nem lehet-ráztam meg a fejem. Biztos csak képzelődök..Nagyon fáradt vagyok,alig ettem ,ittam és a sírás is kimerített. Biztos ez az oka.

- Még nem tudom. De elég szép kis fiú. Sok mindent lehetne vele tenni..

- Ugye nem akarod megerőszakolni vagy hasonlók?- röhögött a Bill nevezetű férfi.

- Miért ne? Csak mi hárman vagyunk itt, meg ő. A kamerákat majd kikapcsoljuk.Ha ti nem mondjátok el, senki nem fogja megtudni. Főleg nem a főnök, mert ha ez a tudomására jut megöl minket.

- Nem is tudom…én még sosem csináltam férfival- vonakodott Bill.

- Gyere már, jó lesz! Higgy nekem..nekem nem ez lesz az első.

- Heh? Te már csináltad pasival? Mégis kivel? És közben megcsaltad  a feleséged?

- Igen, már csináltam. De ez most lényegtelen- mondta és alakja felém közeledett. – Na, nem jöttök?- buzdította a többieket is. Végül mindhárman vészesen közeledtek felém. Én eszeveszetten próbáltam szabadulni, de esélyem sem volt. A kötél túlságosan is leszorította  a kezem,annyira hogy éreztem ahogy a húsomba vágódik..ez majd csúnya foltot hagy  maga után.

- Szerintetek mit csináljunk vele először? – érdeklődött a nagy kopasz.

- Először is szerezz óvszert, ha nem akarsz mindenféle betegséget összeszedni.

- Basszus. Tényleg. Rob hozz egyet. De gyorsan! Már nem bírom sokáig türtőztetni magam .- mondta  a harmadiknak és kiküldte a az őrt a szobából .Én becsuktam a szemem,és imádkoztam. Egy napon belül kétszer akarnak megerőszakolni..Remek…

N szemszöge

- Nem! Biztos nem vitt fel senkit egy hotelbe. Érzem, hogy bajban van. És sajnos a megérzéseim sosem csalnak. - ordítottam.

- Gondolkodjunk..merre mehetett? –töprengett Ken.

- Kérdezzük meg az embereket. Egy-két fan biztos látta valamerre- vetette fel az ötletét  Leo. - Ti viszont nyugodtan menjetek csak az árvaházba..fontos hogy megtaláld a szüleid-nézett rá HongBinra. Hihetetlen, hogy Leo még ilyen helyzetben is képes nyugodt maradni..

- De-de nem hagyhatunk itt titeket. Ravi eltűnt, mi meg tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna?- kérdezte Hyuk.

- Nem azt mondom..de azt akarom, hogy menjetek. Tényleg, nyugodtan. Ha bármi hírt megtudunk Raviról majd hívunk titeket. Sok szerencsét,és remélem megtalálod a szüleid- mondta Leo. Mi elindultunk az egyik irányba, HongBin-ék pedig a másikba. Én lázasan fürkésztem  az utcákat, de sehol nem láttam szerelmemet. Megint úrrá lett rajtam a pánik.

- Nyugi HakYeon. Nincs semmi baj. Meg fogjuk találni-bíztatott Leo..lehet hogy én vagyok a leader, de ő sokkal felelősségteljesebben viselkedik,és érettebb is. Mindig számíthatok rá.

- Hát nem tudom. Nagyon rossz előérzetem van.

- Emlékszel amikor én is rosszul éreztem magam, mert veszekedtem Ken-el?- kérdezte Leo.

- Ühüm-bólintottam.

- Na, akkor nekem is rossz előérzetem volt..úgy éreztem, hogy valami baja lesz. De szerencsére nem történt semmi. Úgyhogy neked sincs mitől tartanod. A  megérzéseink  néha csalnak..Remélem, hogy nálad is ez a helyzet.

- Igen. Én is remélem-megöleltem.

- Elnézést - szólított le Ken egy embert- Nem látta a barátunkat?- mutatott fel egy képet Raviról. A férfi csak megrázta a fejét, és tovább sietett.

- Francba..ez el fog tartani egy darabig. – panaszkodott Ken, amikor megcsörrent a telefonja.-Halló-szólt bele a készülékbe- Taemin, szia. Miért hívtál? Várj,kihangosítalak, hogy a többiek is halljanak. Na, most már mondhatod. – Sziasztok.- szólt bele Taemin   a telefonba.-Csak gondoltam szólok,mielőtt elkezdtek aggódni. Hyuk nálam van.

- Hyuk?De Hyukkie épp előbb ment el HongBinnal. Nem lehet nálad.

-ŐŐ Hyuk –ot mondtam?- kérdezte zavartan.- Ravit akartam mondani. Bocsánat teljesen szét vagyok esve..A lényeg hogy nálam van.

- És hogy van? Ugye nem esett baja?- kérdeztem hisztérikusan.

- Ne-nem. Semmi baja. Épp eszik, aztán meg aludni akar..

- Teljesen rá vall. Biztos jól van- mondta Leo.

- Nem tudom. Én még mindig nem vagyok biztos benne- hisztiztem. -És mikor jön haza?

- Azt még nem tudom..szerintem egy pár napig itt fog maradni. Ti legyetek jók! Sziasztok-lecsapta a telefont. Mi értetlenül pislogtunk egymásra.

- Na, gyertek menjünk haza – „parancsolta” Leo és haza fele vettük az irányt..