V(BTS)- One Shot

Egy kedveskedő csók ébreszt álmomból. Hideg van, ezért jobban magamra húzom  a takarót, és sóhajtva nyújtózkodom a meleg pokróc alatt. Nem szeretem a telet, ilyenkor mindig túl hideg van.  Egy gyengéd kezet érzek a tarkómon, ami óvatosan felfelé tol. Én engedelmesen felülök az ágyon, bár szemeimet még mindig nem nyitom ki. Hagyom, hogy gyengéd keze végigsimítson  alvástól gyűrött kissé puffadt arcomon.  Pupillám mindig lassan szokja meg a  fényt, ezért vonakodom attól, hogy  kinyissam szemeim.

-Tae Hyung, ébredj,hoztam egy kis teát – suttogja egy lágy hang, mire pislogva kinyitom szemeimet. Elveszem a csészét kedvesemtől.

- Köszönöm – felelem és egy apró csókot lehelek ajkaira. Ő az ablakhoz lép, és megcsodálja a rideg, téli tájat. Feltápászkodok az ágyból,mögé lépek,és hátulról átkarolom. Teste biztonságot és melegséget nyújt számomra. Ha ő mellettem van, már nem is olyan hideg ez az évszak. Szerelmem feje mögül én is kipillantok az ablakon.

A hóesés. Mindig nagy ámulattal nézem, ahogy a fehér hópelyhek lassan ellepik a téli tájat. Kövér pelyhekben száll alá a tél. Egyszer elolvad, de később visszatér, és takarót borít a fekete földre. A kietlen tájat fehérre festi. Lustán, álmosan szállnak. Csendesen, némán, magányosan, de szabadon Ez a hópelyhek  szabadsága, ami az emberek számára sosem lesz elérhető. Akármennyire is próbálunk küzdeni ez ellen a kegyetlen világ elől, nem menekülhetünk. Persze én szerencsésnek mondhatom magam. Megtaláltam a szerelmet, és a BTS-es srácokkal is jól kijövök.

Egy rakoncátlan tincs szökik ki kedvesem füle mögül, amit óvatosan visszatűrök  előbbi helyére. Arcát magam felé fordítom, és mélyen csillogó, barna szemeibe nézek.

-Gyönyörű vagy – mondom, és megízlelem ajkait. Minden egyes alkalommal, amikor megcsókolom csak arra tudok gondolni, hogy mennyire szeretem őt. Mézédes párnácskái gyengéden súrolják az enyémet. Szája egy résnyire kinyílik, én pedig kihasználom az alkalmat. Az apró résen keresztül nyelvem utat nyer. Most, hogy már ajkait teljesen birtokba vettem, egy új érzés tölt el. Ez az új érzés újabb erőt ad. Kezemet óvatosan ráhelyezem derekára, szorosan magamhoz húzom, ő pedig nyakamat kulcsolja át. Nyelveink hosszú csatába kezdenek, és körkörös utakat tesznek meg. Annyira gyengéd, mégis érzelemmel teli ez az egész. Pont ezt szeretem ebben. Ajkaink  egy halk cuppanással elválnak.

- Szeretnél elmenni sétálni?- teszem fel neki a kérdést. Tekintete kicsit homályos az előbbi kis akciómtól, de egy aprót bólint.

- Csak akkor, ha téged sem zavar. Tudom, hogy nem szereted a hideget. Én viszont odáig vagyok érte. - mosolyog amellyel láthatóvá teszi gyönyörű fogsorát. Na igen. Mi ketten majdnem teljesen ellentétek vagyunk, pont ezért hiszek benne, hogy az ellentétek vonzzák egymást.

- Szerinted miért kérdezném meg, ha zavarna? Miattad megbirkózom a hideggel. Na gyere, akkor induljunk. – felelem, miközben kedvesemre ráadom kabátját. Én is felöltözöm, majd kutatni kezdek valami után. Egy lámpást keresek, amely majd világítani fog nekünk. Ugyanis nem átlagos sétát tervezek, szükségünk lesz valami fényforrásra.

Lámpásokkal a kezünkben indulunk el, majd egyszer csak belépünk a ránk váró sötétségbe. Ugyan reggel van, de ilyenkor is köd borítja a városkát. Mi Szöul szélén élünk,  ahol tőlünk  balra dombok és fák vannak, egy erdő széle. Mi az erdő felé vesszük az irányt. A sötétség és csönd ott még mélyebb. Csak a madarak csipogása hallatszik. Egy őz suhan el mellettünk. Szerelmem megijed és hozzám simul. Én szorosan átölelem, és tudatom vele, hogy nincs mitől félnie, én itt vagyok mellette. Mikor már a madárkák hangja sem hallatszik, úgy érezzük, mintha egyedül lennénk a világon. Csak ő , és én. Kéz a kézben sétálunk , én erősebben szorítom mancsait. A hó hangosan ropog lábunk alatt. Egy pocsolya van előttünk, ami már befagyott. Én sikeresen kikerülöm, de kedvesem megcsúszik rajta. Hogy ne üsse meg magát, gyorsan alá vetem magam, így rám zuhan. Megpróbál fölülni, de én nem engedem. Fordítok a helyzeten, és magam alá szorítom.

-Nagyon megütötted magad? Sajnálom, hogy ilyen ügyetlen vagyok – mondja, és lesüti szemeit. Én válaszul csak oldalra döntöm buksiját, hogy hozzá férhessek füleihez. Óvatosan ráharapok. Tudom, hogy imádja, ha ezt csinálom. Ő is elmosolyodik, majd mellkasomat kezdi püfölni, így jelzi, hogy fel szeretne ülni. - Kérlek..hadd üljek fel..kemény ez a föld.

- Kemény? Akkor mit szólsz ehhez? – karjaimba veszem, és arrébb megyek egy métert, ahol már a friss hó borítja a földet. Óvatosan lefektetem kedvesem, majd én is mellé fekszem. Kezeim,és lábaim egyszerre mozgatni kezdem. Hóangyalt szeretnék csinálni. Ő csak megrázza fejét és elmosolyodik. Nevetve figyel engem. Feláll, majd kezét nyújtja felém.

- Gyere, ideje tovább mennünk, mielőtt megfázol – suttogja és felhúz. Lerázom magamról a havat,és tovább indulunk. Bár nem szeretem ezt az évszakot, de még is csodálattal figyelem a téli természetet. Látom, ahogy a fák havasak, a növények ritkák. Minden fehér, egyszínű.  Azonban a fehér tájból messziről kitűnik a vadrózsabokor piros termése. Hosszú jégcsapok lógnak a fák ágairól. Egy befagyott tó közelébe érkezünk. Jó lenne korcsolyázni rajta, csak sajnos ez alkalommal nem hoztunk magunkkal korcsolyát. Sebaj, majd legközelebb. Mára amúgy is más terveim vannak.

Hamar esteledik, a nap alacsonyan haladva hamarosan eltűnik a látóhatáron, még vörösre festi a felhőket. Ahogy a szürkület leszáll, a baglyok is megjelennek a fák kopasz ágain, és az erdő talaját fürkészik, hogy az avarban motoszkáló mezei egereket elkaphassák. Megállok,felmutatok az égre, ahol tisztán kivehető pár csillagkép. Például a Göncölszekér, vagy az Orion. Ő fejét az ég felé emeli, és megcsodálja a gyönyörű látványt. Pár perc után tovább folytatjuk utunkat. Végre megérkezünk az általam kiválasztott helyre.

-Mit keres itt egy üres kocsi? – lepődik meg kedvesem.

-Ne aggódj, a tervem része. Gondoltam jól esne egy kicsit megmelegedni, a fárasztó séta után. Faházak meg nincsenek errefelé, szóval csak ezzel tudok szolgálni. És így visszafele akár már autóval  is mehetnénk.  Kinyitom a jármű ajtaját, a lány beül, majd én is bemászok mellé. A kocsi műszerfalán megkeresem a fűtés gombot, és feljebb tekerem, bár ebben a hideg időben  lassú folyamat lesz  felmelegíteni az egész kocsit.

- Hát ez .. nagyon romantikus – feleli kedvesem, de látom rajta, hogy zavarban van, és elvörösödött. Annak ellenére, hogy arca piros, teste még mindig remeg. Szorosan magamhoz húzom,és ráterítem kabátom.

- Gondolj arra, hogy ha otthon leszünk csinálok neked egy jó meleg fürdőt egy bögre forró tejeskávéval együtt, jó sok tejjel, hogy aludni is tudj – pislogok rá egy édes vigyor kíséretében.

- Köszönöm… – motyogja alig hallhatóan.

- És még valami, ami segít felmelegedni. – egy forró csókot lehelek  párnácskáira. Szám nyakára téved, és óvatosan szívogatni kezdem. Próbálok vigyázni, de nem bírok uralkodni magamon..-Sajnálom..ennek látszani fog a helye.. Vissza térek fülére, és óvatosan rágcsálni kezdem azt.  Már ő sem ellenkezik, átadja magát a pillanatnak. Két kézzel kapaszkodik sálamba, de bátorságot vesz, és az egyik csók közben letekeri nyakamról, és eldobja. Én is erőt veszek magamon, és leveszem saját, majd az ő kabátját róla. Kezem pulcsija alá téved, de még így is túl sok ruha van rajta. Megszabadítom pulóverétől is, így már csak egy réteg választ el fehérneműjétől. Lassú mozdulatokkal simogatni kezdem melleit, mire ajkai közül apró sóhajok szöknek ki, amik engem csak még jobban feltüzelnek. Egyre jobban érzem ahogy szerelmem bársonyosan puha bőre lüktet. Leveszem az utolsó réteget is. Érzékien megnyalom kedvesem hasát. Élvezem a  selymes bőr édes ízét. Teljesen elbódulok tőle. Azonban most megálljt parancsolok magamnak. Ennyi egyelőre elég. Így még izgalmasabb az egész. Kedvesem tekintete elhomályosult, és nem érti miért hagytam abba.

- Sajnálom…tudod, hogy szeretek játszadozni veled..szóval majd később folytatjuk. Csak az volt a célom, hogy ne fázz. Úgy látom sikerült teljesítenem ezt a feladatot. Szeretnéd még azt a fürdőt azért?

- Igen, az jó lenne. – bólint  egy aprót, mire én beindítom a kocsi motorját.

Alig egy óra múlva már a város széle újra előbukkan, elérjük az utcánkat. Ránézünk a kivilágított házunkra (ugyanis tele raktuk égőkkel, hogy még meghittebb legyen az ünnepi  hangulat). Kiszállunk a kocsiból,én pedig egyből a fürdő felé veszem az irányt. Magamra zárom az ajtót, majd megengedem a forró vizet. Az estéhez szükséges többi tárgyat is már előkészítettem, csak gondosan el kell rendeznem őket. Különböző színű és méretű gyertyákat teszek a kád köré, némelyiknek levendula, vagy rózsa illata is van. Óvatosan meggyújtom őket. Idő közben a kád megtelt a meleg vízzel, így habfürdőt teszek bele. Végül a víz tetejére rózsaszirmokat szórok. Egy tábla csokit is előkészítek, tudom, hogy szerelemem  imádja. Csak úgy ahogy az epret, amiből szintén beszereztem egy keveset. Végül a tiszta törülközők se maradhatnak el. Minden készen áll, kinyitom az ajtót,és ezzel betekintést engedek kedvesemnek a helyiségbe.

-Hát erre készültél..nem tudtam mit csinálhatsz ennyi idő alatt...ez káprázatos. Igazán köszönöm.- mondja, és leveszi felsőjét. Elém tárulnak gyönyörű keblei, ugyan még mindig nem teljesen.

- Hadd segítsek- mögé lépek, és kikapcsolom melltartóját. Haját előre dobom, hogy ne zavarjon. Nyakát apró puszikkal halmozom el, majd egyre lejjebb haladok. Csípőjénél megállok egy pillanatra.

- Levehetem?- kérek engedélyt tőle, mire kezét az arca elé emeli, hogy ne lássam mennyire elvörösödött, de egy aprót bólint. Lecsúsztatom róla az utolsó ruhadarabot is, így gyönyörű feneke elém tárul. Hirtelen megfordul, és elkezdi kigombolni ingemet. Ugyan meglep hevessége, de hagyom magam. Már az övemet csatolja, mire nadrágom egy halk puffanással a földre esik. Már csak egy alsónadrág van rajtam, amitől könnyen megszabadít.  Férfiasságom már szerelmem jelenlététől izgalomba jön. Felkapom karjaimba, és belépek vele a kádba. A forró víz kellemesen felpezsdíti véremet. Őt is belerakom a vízbe, és rögtön elmerül a habok közé. Egy kisebb hab „kupacot” vesz fel tenyerébe,és megfújja azt. Az egész az arcomon landol. Elég vicces látvány lehet, ugyanis ő hangos kuncogásba kezd. Viszonzásul én lefröcskölöm, majd rá vetem magam. Kezembe veszek egy eperszemet, amit már előtte beleforgattam a csokiba, és lenyomom kedvesem torkán. Ő széles mosolyra húzza száját, és jelzi, hogy többet akar. Eleget teszek kérésének, és még több eperrel halmozom el, puszik, csókok kíséretében. Felültetem, és elkezdem masszírozni hátát. Először csak lassan csinálom, alig érek bőréhez, amivel elérem azt, hogy izgalomba jöjjön.Teste újra csak felforrósodik,és ott folytatjuk, ahol a kocsiban abbahagytuk.