10. Fejezet

10. Fejezet

Ravi szemszöge

Szemeim lehunytam,és vártam, hogy megtörténjen a legrosszabb.

-Cicám, újra felteszem a kérdést. Mit csináljunk veled először?Szeretnél kikötözőset játszani?

- Nem! - ellenkeztem ahogy csak tudtam. - Nem tehetitek ezt velem!

- Dehogynem..szerintem még élvezni is fogod.

- Azt nem hiszem. Épp elég volt,hogy ma már egyszer majdnem megerőszakoltak. De lakkor legalább egy nő volt!

- Ez van. Most velem kell beérned – Nemsokára a harmadik férfi is megérkezett. Még mindig nagyon ismerős volt számomra, de kizártnak tartottam, hogy „Ő” legyen az. Bár, arcvonásai kissé felismerhetetlenek voltak a sötétben. Ahogy közelebb jött, láttam, hogy egy maszk van rajta. Nem tudtam mire vélni. Biztos volt valami oka amiért nem láthattam a profilját, mert a többi őr nem viselt álarcot. Különös.. Az alak végül átadta az óvszert mire a nagy kopasz diadalittasan vette el tőle.

- Nah, végre kezdhetjük. Már alig bírtam türtőztetni magam.

- Én még mindig nem támogatom az ötletet-vonakodott Bill..

- Nem érdekel a véleményed. Ha ti nem akarjátok csinálni, akkor húzzatok el. De ez egy különleges alkalom. Kár lenne kihagyni.

- Jó, maradok. - mondta a Bill nevezetű fickó.

- Én viszont megyek- közölte a maszkos és távozott.

- Akkor kezdhetjük is – hahotázta a kopasz egy perverz mosoly kíséretében. Nagy, fekete ruháit sorra dobálta le magáról. Bill követte példáját, míg végül csak egy alsónadrág maradt rajtuk. - Most te jössz- próbáltam tiltakozni de hiába. Végem volt. Rólam is elkezdték leszedni a ruhákat. A köteleket is letekerték, de közben erősen fogtak,  nehogy ismét megszökhessek. Felállítottak és egy oszlophoz kötöztek, hogy jobban hozzám férhessenek. Mire észbe kaptam már rajtam is csak egy alsónadrág maradt.. Nagyon szánalmasnak éreztem magam.

- Hagyjatok már békén !

- Ne is álmodj róla – nevetett és letépte az alsómat is. Szégyenemben lehajtottam fejem.

- Oh, látom zavarban vagy, de előttem nem kell szégyenlősnek lenned- levette saját alsóneműjét is, Bill pedig követte példáját. Pénisze méretének láttán a szívroham kerülgetett.

-E – ez óriási- nyögtem. Ha ezt belém helyezi, nem fogom kibírni. Óriási fájdalmat fog ez nekem okozni ..

- Ne félj cicám, vigyázni fogok rád. Ha valami bajod esik, akkor engem is megölnek – elbotorkált az egyik sarokba, ahol valószínűleg egy szekrény lehetett. Ha jól láttam kivett belőle valamit.Talán egy síkosító lehetett az. Visszajött hozzám, majd egy adagot  a tenyerébe nyomott.  Billnek is adott belőle..végül megfogta férfiasságomat. Én megpróbáltam megrúgni őt,de nem ment. Lábaim túlságosan is ki voltak feszítve. Ráadásul egyszer csak erősen megszorított odalent..

- Ah, ne- ne tedd ezt .. Kérlek- ő nem felelt csak tovább folytatta. Még erősebben szorította merevségem. Nem olyan gyengéden és lágyan csinálta, mit ahogyan Binnie csinálná.. Nem, ő durva, önző, és követelőző volt. Testem semelyik porcikája nem kívánta őt. Én csak HongBin-t akartam.  Vagyis már őt sem..  Nem lehetek olyan önző, hogy elválasszam Hyuk-tól , amikor most jöttek össze. És N-t sem hagyhatom szenvedni. Mondjuk, most biztos utál, amit teljesen megértek. Minden joga megvan hozzá. Ő egész idő alatt szeretett, én meg csúnyán megbántottam őt. Mindegy, most nincs időm arra, hogy ostorozzam magam.

A férfi eközben egyre durvábban és durvábban húzogatta péniszem. Azt hittem menten szétszakadok..Én még sosem voltam együtt fiúval..Nem lehet, hogy ez lesz az első alkalmam..Végül Bill is hozzám ért. Ő ugyan kíméletesebb volt, de azért vadul tapadt ajkaimra. Nyelvét erőszakosan dugta át az enyémbe.

Undorító volt.Ez a  két ember gyakorlatilag azt csinált velem amit csak akart..

HongBin szemszöge

Hyukkal egyedül sétálgattunk az éjszakában, sikátorok és kihalt utcák között. Nagyon féltem, sőt rettegtem..Persze nem magamért aggódtam. Nem érdekelt ha bajom esik. De Hyuk olyan kis törékeny. Ha valami rossz történne vele és nem  tudnám megvédeni, akkor azt nem bocsátanám meg magamnak. Apró testét közelebb húztam magamhoz,és kezét még erősebben szorítottam. Minden áron meg akartam védeni. Persze nem biztos , hogy egyáltalán történni fog valami, de jobb ha felkészülök a legrosszabbra. Ő észrevette rajtam az idegességet, ezért apró puszikkal halmozott el. Máris jobban éreztem magam, de ő folytatta. Ráharapott a fülemre, mire egy nyögés hagyta el a számat. Csak egy halk kuncogással válaszolt. Én  is megharaptam fülét, mire  ficánkolni kezdett.

- Hé! Ez csikiz - tovább nevetett. - Ne csináld már,mindjárt összeesek- annyira  édes volt ahogy ott nevetgélt, de közben mégis szenvedett.

- A-a. Nem hagyom abba, amíg nem kapok egy újabb puszit- megcsókolt. - Oh,puszi helyett csókot kaptam? Ez is megfelel.. Sőt..- visszacsókoltam. Még mindig nagyon furcsa volt, hogy ő engem csókolt meg és nem mást... Hyukkie csak az enyém. De végre sikerült elterelnie a gondolataimat a jelen körülményekről..Arról, hogy eltévedtünk,és egy sötét utcában sétálgatunk vak sötétben..Én mindig is utáltam a sötétet..rossz emlékeim vannak róla.

- Valami menedéket kéne keresnünk éjszakára,ijesztő itt kint.

- Rendben,keressünk egy elhagyatott raktárt vagy sikátort.

- Te megőrültél?- értetlenül néztem rá.

- Hát van jobb ötleted? – kérdezte ártatlanul.

- Nincs – feleltem és belerúgtam egy kőbe. Egy lény mászott elő a sötétből, mire Hyukkie karjaimba ugrott.

- Shh, nyugalom, csak egy macska ugrott elő egy bokorból.

- Oh, értem sajnálom- elpirult és lehajtotta fejét. Buksiját a két kezem közé szorítottam, és elértem, hogy szemeimbe nézzen. Újra megcsókolt, de ez nem olyan volt mint az eddigiek. Vadabb, érzelmesebb, és sokkal émelyítőbb. Éreztem, hogy szüksége van rám. Nem kellettek szavak ahhoz, hogy megértsük egymást. Mindketten pontosan tudtuk, hogy mire van szüksége a másiknak .Végül egy hangos cuppanással váltunk el egymástól.

- Szeretlek- suttogta, de hangja megremegett.

- Te fázol..Miért nem szóltál?- levettem a kabátomat és a hátára terítettem.

- Így meg te fogsz megfázni..kérlek vedd vissza a dzsekid.

- Ne törődj velem. Nem lesz semmi bajom.

- De..- próbált ellenkezni mire egy csókkal elhallgattattam.

- Na, most már tényleg ideje lenne keresni egy raktárt. Ott legalább meleg van.

- Re-rendben. – mondta és körülnézett. Tekintete végül   az égre tévedt .

- Nézd csak milyen gyönyörű a Hold! Meg a csillagok is..

- Tényleg nagyon szépek..olyan közelinek tűnnek, de mégis elérhetetlenek.

- Pontosan. Éppen ezért szeretem a csillagokat..Annyira érdekes.

- Szerintem is. – feleltem mire egy vízcsepp esett  bele a szemembe. – Francba. Esik az eső. Gyere siessünk és keressünk valami menedéket. - mondtam. Kéz a kézben futottunk  végig a hosszú, sötét utcán mire egy elhagyatott épülethez nem értünk.

- Nézd csak Hyukkie! Ott van egy gyár, oda bemehetnénk. Nem túl biztonságos de megteszi. -Ő némán bólintott. Nesztelenül léptük át a gyár kapuját. Körülnéztem, de nem láttam semmit, mivel vak sötét volt.

- Hahóó, van itt valaki?- kiabáltam, de nem jött válasz. Egy percig néma csend volt,majd egy hangos dörrenés hallatszott.

- E-ez mi volt?- kérdezte ijedten Hyukkie,és hozzám bújt.

- Biztos vagyok benne, hogy ez egy pisztoly hangja volt..