9.Fejezet

9.Fejezet

HongBin szemszöge

Hyukkieval szótlanul sétálgattunk egymás mellett az árvaház felé. Ma is csodásan nézett ki. Szeme  megcsillant a napfényben..azt hittem elájulok. Egyszer csak azt vettem észre, hogy  szerelmem keze az enyémhez ér. Lassan, óvatosan közeledett felém, végül puha mancsait belehelyezte az enyémbe.

- Ugye nem baj, ha megfogom a kezed?- a hangjából érződött, hogy fél a reakciómtól. Már csókolóztunk is..nem értem miért fél még mindig tőlem.

- De, nagyon is baj- válaszoltam. – Annyira, hogy meg foglak enni vacsorára is. Jajj te kis butus- simogattam meg buksiját .- Tudod, hogy szeretlek. Nyugodtan fogd meg a kezem, hadd tudja meg mindenki, hogy te csak az enyém vagy!- mélyen csillogó íriszeibe néztem..Megint elöntött a vágy. A testem bizseregni kezdett,és alig kaptam levegőt. Megőrjít a közelsége..én ezt már nem bírom.

- Megőrjítesz –mondtam neki is. Ő ártatlanul pislogott rám.

- M-mit csináltam? –szemeiben tükröződött csalódottsága. Az, hogy már megint valami rosszat csinált..Komolyan olyan mint egy gyerek…Ártatlan ,tudatlan és mindig vidám.

- Semmit,. csak szó szerint megbolondulok miattad. Beléd szerettem,és soha nem engedlek el

- Oh,értem.  Örülök neki, mert én sem nagyon terveztem, hogy magadra hagylak. Szeretlek. - Teljes lelkesedéssel ,örömmel és gyönyörűséggel mondta ki ezt a csodás szót. Ajkai lassan, de biztosan közeledtek felém. Óvatosan ízleltem meg párnácskáit,amiket eper ízű szájfénnyel tett még csábítóbbá. Egy halk cuppanással váltunk el egymástól.

- Hmm, nagyon finom vagy- mondta huncutul.

- Ehj, te kis perverz…de ezért is szeretlek..- gyönyörű pillanatunkat a telefon csörgése zavarta meg. Már megint? Ez hihetetlen..Kezd elegem lenni.

 - Hallo - szóltam bele  kicsit mérgesen a készülékbe.

- Szia! - hallottam Ken hangját - Mi ez a morcos hang?Valami rosszat tettem?Megzavartalak titeket?Juuujj, csókolóztatok? Vagy volt több is?

- Nem tartozik rád. Na de mondd, miért hívtál? Van valami hír Raviról? - Erre már Hyuk is felfigyelt, ezért fülét ő is a telefonomhoz nyomta. Testünk teljesen összeért..amit én nagyon élveztem is. Élveztem ahogy arca az enyémhez ér..Gondolatmenetem Hyuk szakította félbe.

Lehet hogy jobb is, mert mostanában nagyon piszkos gondolataim vannak.

-Öhm, kihangosítanád a telefont? Úgy egyszerűbb lenne-kérlelt. Persze teljesítettem kérését.

- Igen , tudunk valamit Raviról - folytatta Ken.- Elvileg Taeminnél van .

- És nem esett baja? –kérdeztük egyszerre Hyukkieval.

- Nem. Kutya baja. Jövő héten talán hazajön. Mi épp hazafele tartunk. Majd hívjatok. Hali-

- Úgy látszik semmi baja. Örülök neki…de nagyon megijesztett- mondtam.

- Igen, engem is. Már majdnem a legrosszabbra gondoltam és feladtam.

- Sosem szabad feladni!- üvöltöttem neki, erre ő megijedt,és elesett.- Vigyázz magadra! Ha  bármi bajod lesz neked is akkor azt nem élem túl..kérlek figyelj oda szerelmem.

- É-értem. Bocsánat- sütötte le szemeit. Én nem bírtam ellenállni neki és megöleltem.

- Én csak neked akarok jót, és nagyon vigyázok rád..Tudod hogy rám mindig számíthatsz.

- Ühm.- bólintott. - De te is rám..lehet hogy egy felelőtlen gyerekként viselkedek, de érted bármit megtennék. - visszaölelt. Hogy lehet valaki ennyire aranyos ? Hihetetlen.

- Amúgy egyáltalán tudod merre megyünk? És mikor érkezünk már meg?- türelmetlenkedett.

- Elveszítettem a fonalat. Szerintem eltévedtünk..túlságosan is rád figyeltem. Bocsánat.

- Semmi baj. Csak hívj egy taxit, és akkor gyorsan odaérünk az árvaházhoz

 - Oké..de hol vagyunk most? Kéne tudni egy utca címet..de sehol nem látom kiírva.

- Nézd csak!-mutatott at egyik házra Hyuk – ott van egy cím.

- Remek!- mondtam és megpróbáltam hívni egy taxit.,de ekkor lemerült a telefonom. – Francba-ordítottam.- Lemerült a telefonom. Pont most..És emberek sincsenek az utcán, akiktől elkérhetnénk a telefont, vagy útbaigazítást adnának.

- Nyugalom. Minden rendbe jön..Csak azt ne mondd, hogy ennél már nem lehet rosszabb, mert akkor tuti elkezd esni az eső vagy hasonlók. Nem akarom hogy elázz, és megfázz itt nekem. Az  a hangodnak sem tenne jót. – bíztatott .Valamennyire megnyugodtam, de még mindig nem tudtam, hogy mit csináljunk. Lassan besötétedik , és veszélyes itt..

N szemszöge

A haza út nagyon lassan telt. Ken és Leo lázasan beszélgettek valamiről, de nem különösebben érdekelt. Jelenleg sokkal nagyobb gondjaim vannak. Aggódom Raviért..valamit kéne csinálnom, de még nem tudom , hogy mit. Gyerünk N erőltesd meg magad, és találj ki valamit. Gondolataimat Ken zavarta meg.

-Szeretnél velünk jönni Európába? 2 hétig úgysem csinálunk semmit..semmi fellépésünk ,sem interjúnk nem lesz . Igazán pihenhetnénk egy kicsit. Még Leo is belement, úgyhogy neked is jönnöd kell. Ravi Taeminnél van, Hongbinék pedig elvannak egymással. Csak mi hárman. Na? Hogy tetszik? Gyere  , légyszii!- nyaggatott.

- Nem hiszem hogy tudok menni. Gondolkodnom kell..és talán írok egy új dalt is. Nagy visszatérést tervezek. Most muszáj a munkába temetkeznem..

- Ne csináld már..Lazíts egy picit- próbált meggyőzni Leo is. AZ út további része arról szólt, hogy érveket soroltak fel , miért kéne velük mennem. Végül feladták a dolgot és másról kezdtek beszélgetni. Mikor hazaértünk fáradtan dobtam le magam a kanapéra. Leo és Ken elmentek zuhanyozni, úgyhogy egyedül maradtam.. végre egy kis csend. Itt mindenki annyira boldog körülöttem. Persze örülök nekik, de én magamra maradtam.. Csak magamra számíthatok….Nem hiszem el.. annyira bunkó vagyok mostanában. - dühösen kapcsolgattam a tv-t.,de semmi jót nem találtam. Mindenhol nyálas, és szerelmes filmek mentek, amitől a hideg is kirázott. Úgy döntöttem, hogy böngészgetek egy kicsit az interneten, de találtam egy cikket Raviról, ..Most még erre sem bírtam ránézni.Inkább abbahagytam a netezést is. Végső elkeseredésemben bementem a stúdió szobába és komponálni próbáltam. Mérgesen ütögettem a zongora billentyűit. Borzalmas dallamokat sikerült írnom..Semmi nem úgy alakult ahogy szerettem volna, a dalszöveg írás sem ment. Végül semmit nem csináltam,csak ültem a székben és szenvedtem. Annyira, hogy pilláim elnehezedtek és elaludtam. Még éreztem ahogy valaki felemel és belefektet az ágyamba. Ezután elsötétült minden, az álom magával ragadott. Azt álmodtam, hogy Hyuk és HongBin összeházasodnak, és együtt élik le az életünket. Örökbe fogadtak két tündéri kisfiút is, és felnevelték őket. A gyerekeik is sikeres zenészek lettek, akár csak ők. Annyira gyönyörű volt minden. A VIXX is még sokáig híres volt, nagyon szerettek minket a rajongók. Leo és Ken is boldogok voltak..Csak Ravi hiányzott, akit sehol nem találtam. Eszeveszettül kerestem mindenhol, amikor megpillantottam az egyik sikátorban. Gyorsan odafutottam hozzá,és nem hittem el hogy végre megtaláltam szerelmemet. Amikor megöleltem teste hideg és élettelen volt..Meghalt-ebben a pillanatban felébredtem. Elsikítottam magam,miközben kivert a víz,és levegőt is alig kaptam. Leo és Ken egyszerre rontottak be a szobámba.

- Mi történt? – tudakolták.

- Nem tudom..- feleltem, de még mindig émelyegtem és nagyon rosszul éreztem magam.

- Semmi baj. Valószínűleg csak rémálmod volt. - átöleltek..Úgy látszik mégiscsak számíthatok rájuk.. engem azonban csak a rémálmom foglalkoztatott. Nem akartam elmondani nekik mi történt, mert nem akartam megijeszteni őket..de még sosem éreztem ehhez foghatót . Annyira valóságosnak tűnt az egész..