16.Fejezet

HongBin szemszöge

-Mi a franc folyik itt? Mi történt? Nem értem..Összezavarodtam! És mi van Ravival?

- Nyugodj le – csitítgat Hyuk – Még meghallják, hogy itt ordítozol. És nem hiszem hogy jó vége lesz..

- Bocsánat. Elragadtak az indulataim. – mondom miközben tekintettemmel végigfürkészem Ravit. Tekintete homályos, haja csapzott..és meztelen. Meglep felismerésem. De ez nem elég. Egész teste vörös, és vérzik. Szeménél egy hatalmas lila folt díszeleg. Karjai is tele vannak kék-zöld sérülésekkel. Alig van eszméleténél. Bárki is tette ezt vele, nagyon meg fogja bánni. Mérhetetlenül nagy fájdalmai lehetnek, mégis csendben tűri mindezt. Lélegzetvétele lassul..alig lélegzik. Próbálok odafutni hozzá, de rájövök, hogy ki vagyok kötözve, és mozogni sem bírok,ahogy Hyukkie sem. Valahogy ki kell szabadulnunk innen, de gyorsan..mielőtt Ravi..belegondolni is szörnyű.

- Ravi, mi történt?- próbálok higgadtan, és kedvesen hozzá szólni, annak ellenére, hogy engem is nagyon felzaklattak a történtek. Ki tehette ez vele? Miért nem vettük észre, hogy eltűnt? Már több napja itt lehet..mi meg boldogan éltük tovább az életünket. Nélküle..ezt sose bocsátom meg. De várjunk csak. Úgy tűnik Taemin is benne van ebben az egészben..azt mondta Ravi nála van,ezért nem kerestük. Vagyis a feltételezésem nem teljesen jogos. Lehet, hogy  Ravi azután került ide, miután eljött Taemintől, és Minnie ártatlan. De ösztöneim azt súgják, hogy nem az. A végére kell járni a dolognak. Addig, amíg még nem késő. Ravi válaszra nyitja a száját, de nem jön ki hang  a torkán. Újra próbálkozik, mire sikerül leolvasnom ajkairól, mit szeretne mondani.

-„ Meneküljetek” – tátogja. E szavak hallatára csak dühösebb leszek. Mégis hogyan hagyhatnánk itt őt? – Nélküled nem megyünk sehova – tiltakozom. Újra mondd valamit, de nagy koncentrációt igényel, hogy rájöjjek mit szeretne Harmadszorra már sikerül kivennem a szavakat

-„Kérlek. Én tudom mi folyik itt. És ti sem akarhatjátok ezt” –olvasom le szájáról.

- Akkor mondd el nekünk, hogy segíteni tudjunk. – Vesz egy nagy levegőt, és nagy nehezen sikerül megszólalnia. Látszik, hogy nagy erőfeszítésébe kerül minden egyes szót kinyögnie. Arca eltorzul a fájdalomtól.

- Az egész 4 napja kezdődött. Miután beszéltem N-el nagyon dühös voltam. De nem rá, hanem önmagamra. Hülye voltam, amiért kiabáltam vele, és emiatt nagyon rosszul éreztem magam. N nem mondott semmit?  Biztos nagyon maga alatt volt.

- Hát..elég rosszul nézett ki. Leoék szerint napokig ki sem mozdult a szobájából, csak sírt. Alig evett és ivott valamit. Ő igazán szeretett téged. Mi ezalatt az idő alatt az árvaház felé tartottunk, de eltévedtünk. Voltam olyan béna, hogy veszélybe sodortam magunkat.

- Nem a te hibád Binnie. – nyugtatott meg Hyuk.

- Sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okoztam szegény N-nek. Én ezt nem így akartam elintézni- elkezd zokogni. Könnyei patakokban folynak  vértől koszos arcán. Egész teste remeg.

- Emiatt ne utáld magad, kérlek. N ügyes fiú és túlteszi magát rajta. Persze csak egy feltétellel. Ha túléled ezt az egészet. Meg ne merj itt halni nekünk! Remélem ha ki jutunk innen, nem csinálsz semmi hülyeséget. – zavartan a földre néz, és lehunyja szemeit. Bátorságot gyűjt valamihez.

- Az igazat megvallva, már csináltam egy nagy hülyeséget. Miután eljöttem HakYeontól a kórház folyosóján  sétálgattam. Kerestem valamit.

- Mit kerestél?- szólt közbe Hyukkie izgatottan. Akár egy rossz kisgyerek. Még ilyen helyzetben is képes így viselkedni. Valahogy nem hiszem el, hogy ő mentett meg engem. Olyan kis pici.

-Tényleg,  szerelmem, innen nem tudsz valahogy kijuttatni minket? 11 évesen sikerült megszöktetned az árvaházból..remélem most is van valami ötleted.

- Sajnálom, de most nem tudok segíteni. Rég óta nem gyakoroltam, kijöttem a gyakorlatból, és a megfelelő eszközök sincsenek most nálam. Ilyenkor tehetetlen vagyok.

- Mégis miről beszéltek? – nyögi Ravi. Nehezére esik feldolgozni ezeket az információkat.

- Mindegy. Majd később elmeséljük, hosszú történet. Inkább folytasd te. – hezitál.

- Tehát kerestem valamit.. egy éles tárgyat, amivel fájdalmat tudok okozni magamnak. Nagyon utáltam önmagam, amiért ekkora fájdalmat okoztam N-nek, ezért elrejtőztem egy sikátorba, hogy senki se találjon rám. Nektek sem akartam gondot okozni. Megfogtam a szikét, és megvágtam magam.

- Nem akartál gondot okozni nekünk? Mégis  hogy képzelted, hogy megvágod magad, és öngyilkos leszel? Ránk nem gondoltál? Ezzel nem segítettél volna..csak tovább rontottad volna  a helyzetet. Nem gondoltál arra, hogy mi szeretünk téged? És ha elveszítünk, akkor abba mi is belepusztulunk?

- Hülye voltam..akkor nem gondolkodtam, csak meggondolatlanul cselekedtem. Erősen véreztem, a fejem majd széthasadt, szédültem, majd elsötétült a világ. Amikor újra magamhoz tértem ebbe a szobába találtam magam , kikötözve, akár csak most ti. Nem soká egy nő lépett be az ajtón, aki azt mondta a főnök meg fog ölni engem. Ja, és a legjobb az egészben, hogy azt hiszi én vagyok Hyuk. Nem tudom, hogy lehet ennyire béna, hogy  összetévesszen vele? Nem olvas újságokat,sem híreket? Mert azért elég híresek vagyunk..na de mindegy, én nem mondtam el az igazságot. Ezzel meg tudtalak védeni téged Hyuk. Bármikor képes vagyok feláldozni az életem. Úgyhogy kérlek ne akadályozzatok ebben. – az utolsó mondatainál elakad a lélegzetem. Meredten nézek előre, és bámulok az ürességbe. Minden tiszteletem Ravié..ő nem azért akadt ki, mert elrabolták, hanem azért mert nem ismerték fel őt. Elég vicces. Ennek ellenére mégis Hyuknak vallotta magát, hogy megmentse szerelmemet.

- Mégis miért tetted ezt értem? – kérdi Hyuk, mintha csak gondolataimban olvasna.

- Rájöttem, hogy már nincs veszítenivalóm. Amúgy is öngyilkos akartam lenni. És nem akartalak titeket elszakítani egymástól. Legalább téged megmenthettelek volna.És rájöttem, hogy szeretem N-t. Legalábbis adok neki egy esélyt.. Persze azért nem lett volna rossz, ha túlélem ezt az egészet, de beletörődtem a sorsomba. A karma  visszaütött rám. Jogosan.

-E-ezt nem engedhetem! Amint bejön valaki, elmondom, hogy én vagyok Hyuk, és nem te!

- Nyugodtan. Amúgy sem fognak hinni neked. Ők már döntöttek. Meg fogok halni és kész, nincs vita.

-De-de..-dadog Hyukkie. Ravinak sajnos igaza van. Nem fognak hinni nekünk. Éppen ezért kell minél gyorsabban kijutnunk innen. –És miért vagy csupa vér? Máris elkezdtek kínozni téged? Ezek tényleg nagyon gonosz emberek lehetnek. Um..azt nem mondták miért akarnak megölni engem?

- A-a. Arról nem tudok semmit. És hogy miért vagyok véres? Az nagyon gáz történet..-mérgesen nézek rá. –Jó,jó, elmondom- nyögi. –A nő szóval…elkezdett vetkőztetni. Ekkor lehetőséget láttam a szökésre, és elindultam az ajtó felé. Ekkor kiderült, hogy van még 2-3 fickó a terembe, akik elkaptak.A nő távozott, ezután a pasik meg akartak erőszakolni engem..2 bennt maradt, de az egyik elment, nem tudom mi baja lehetett. A másik kettő meg..khm..szóval na megerőszakoltak-ezt úgy mondja mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Próbálja erősnek mutatni magát..de tudom, hogy legbelül szenved. – Amikor lehetőségem volt rá, megharaptam az egyik férfiasságát..emiatt persze büntetést kaptam. Jól megvertek, aztán meg itt hagytak akárcsak egy kutyát. Gondolom nemsokára visszajönnek..é-én tényleg próbáltam harcolni ellenük, de túl erősek voltak. Annyira szánalmas lehetek..

- Szánalmas? Inkább ők azok! Gyáva férgek..csak úgy mertek szembeszállni veled, hogy meg voltál kötözve! Ez  övön aluli volt..persze, hogy nem tudtál védekezni. – könnyek gördülnek végig arcán.

- Köszönöm, hogy ennyire megértőek vagytok..azt viszont nem tudom, ti miért vagytok itt. Mi történt veletek? Vagy ti sem tudjátok?

- Tehetetlenül mászkáltunk az utcákon, és próbáltuk megtalálni az árvaházat, de beesteledett. A közelben láttam egy gyárat, gondoltam ott tölthetnénk az éjszakát. Amikor beléptünk, egy nagy csattanást hallottam. Azt hittem, hogy csak egy doboz esett le..de most már biztos vagyok benne, hogy az egy pisztoly hangja volt. Valaki el akart minket onnan tüntetni. Éppen ezért gondolom megvárta míg elalszunk. Úgy egyszerűbb..tehát amikor felébredtünk már mi is itt találtuk magunkat. És fogalmam sincs, hogy hol lehetünk most. Az sem biztos, hogy Koreában vagyunk..- válaszolom, de ekkor abbahagyom gondolatmenetem. Egy ijesztő,de ismerős külsejű nő lép be az ajtón.