21.Fejezet

N szemszöge

Taemin terve nem kifejezetten zseniális, de nem érdekel. Ennél jobb pillanatnyilag amúgy sem jutna eszembe. Még megbeszéljük pontosan a részleteket, és egy Párizsi térképet is kapok a biztonság kedvéért, ha esetleg Taemint észrevennék, és csak magamra kéne hagyatkoznom. Igazából most is ez a helyzet. Nem bízom benne. Éppen ezért késemet végig magamnál tartom.

-Látom nem akarod eltenni azt a kést. De egy kés nem lesz elég az akcióra…ennél több kell – mondja miközben feláll a székből, és elindul az egyik szekrény felé. Keres valamit. Már éppen meg akarom kérdezni mit csinál, amikor a szekrény mélyén megpillantok egy széfet. Taemin beüt egy hosszú számkódot, majd amikor kinyílik a széf, diadalom ittasan néz felém. Ekkor megpillantok a kezében két darab pisztolyt. Felemeli az egyiket,és felém tartja. A lélegzetem eláll, és moccani sem merek. Úgy döntök, hogy ennek így nincs semmi értelme, muszáj lesz cselekednem. Eldöntöm, hogy el fogom hajítani a késemet. Egyenesen a szívére célzok. Ekkor a fiú hangosan felnevet.

-Nyugaloom- tarja fel a kezeit és eldobja a fegyvereket. – Csak neked akarok segíteni. Tessék- mondja miközben felém nyújtja az egyik pisztolyt. Teljesen ledöbbenek..most komolyan csak szórakozik ?

- Ah értem…- mondom, de legszívesebben itt és most megölném. Bár holtan nem sok hasznát venném, szóval inkább türtőztetem magam, és csak mosolygok. – Köszönöm. Végül is ennek még hasznát vehetem. Jobb mint egy kés..

Ezután lefoglaltam két jegyet a legközelebbi járatra, és el is indultunk a reptérre. A kocsiban szótlanul ültünk egymás mellett, akárcsak a repülőn.  Végül én szólaltam meg elsőnek.

-Hogyan szerettél bele Krystalba?- töröm meg a kínos csendet.

- Hosszú történet..és az egész olyan értelmetlen. Így jobban belegondolva, nem értem magamat. Mindvégig éreztem, hogy valami nem stimmel, de nem hallgattam az ösztöneimre. Pedig jobb lett volna mindenkinek. Sajnálom – szipogja, és nemsokára könnyei is folyni kezdenek. Valahogy nem tud meghatni a látványa, de azért mégsem kéne ennyire haragudnom rá…végül is ő csak szerelmes volt..de aztán meg eszembe jut az, hogy én is az vagyok, és mennyire szeretem Ravit..és Ravi meg Taemin miatt szenved . Bár nem tudom mennyivel lenne jobb a helyzet, ha Ravi helyett most Hyuk

szenvedne…

-Semmi baj- felelem végül. Természetesen nem bocsátottam meg neki, de valahogy el kell nyernem a bizalmát, hogy aztán majd valahogy végezhessek vele.   Nem felel. Úgy gondolom inkább nem húzom a témát, ezért berakom a  fülhallgatómat,  és lepihenek egy kicsit.

A bemondó hangjára ébredek. 5 perc múlva leszállunk. Gyakorlatilag átaludtam az egész utat, ami azért megkönnyebbülés, mert így kevesebb ideig éreztem magam kínosan Taemin társaságában. Szerintem ő ugyanígy van vele. Eddig nagyon jó barátok voltunk, de most értelemszerűen minden megváltozott közöttünk. Eltűnt a kölcsönös bizalom és egyéb dolgok a barátságunkból. Nem poénkodunk egymással, egyszerűen csak akkor szólunk egymáshoz, ha muszáj.

Miután leszállunk  a gépről, elindulunk az egyik szálloda felé. Egy kis szobát vettünk mi, mert úgyis csak rövid ideig lesz rá szükségünk, és így legalább nem keltünk feltűnést. Benyitok a szobába. Az alkohol és a hányás keverékének szaga csap meg. Valami elviselhetetlen ez a bűz. Kezemet orrom elé tartom. Beljebb merészkedek, de ott csak még rosszabb látvány fogad. Mindent a por és a mocsok lep el. A sarokban valóban egy hányásfolt díszeleg. Így már érthető  a szag.  Na igen, gondolom ezért volt ilyen olcsó a szállás. Mindegy is. Lassan leülök az ágyra, mire abból rengeteg por száll fel.  Taemin követi a példámat. Szétterítjük rajta jegyzeteinket, és még egyszer utoljára átbeszéljük a tervet, mielőtt tényleg akcióba lépnénk.

Ravi szemszöge:

A nővérke ruhás nő egy hosszú folyóson vezet végig. Egy szoros bilincset helyez a csuklómra, hogy véletlenül se szökhessek meg. Hallom, ahogy a többieket is kivezetik a szobából, és elviszik őket valahova. Engem belöknek egy helyiségbe aminek közepén egy szék található. A székkel szemben egy üvegfal van, ahol a többiek aggódó tekintetével találom szembe magam. Őket is megbilincselték, hogy ne menekülhessenek el. Hát persze, már el is felejtettem. A nő azt mondta, hogy végig fogják nézni a halálomat..lehet, hogy jobb lenne ha öngyilkos lennék. Így mindenkinek megkönnyíteném a  dolgát. A többieknek sem kéne végignézniük a haláltusámat, és talán így maradna egy kis méltóságom is..de semmit nem találok, amivel végezhetnék magammal.

A terembe bejön egy sötét hajú férfi. Odakötöz a székhez, majd leveszi a felsőmet. Tehetetlen vagyok. Csak azt tudom, hogy ma biztosan meg fogok halni. Egyedül az zavar, hogy nem tudtam elbúcsúzni a  többiektől..főleg nem N-től. Veszekedéssel váltunk el egymástól.

A férfi ekkor fogja magát, elővesz egy fekete filcet, és elkezd szaggatott vonalakat rajzolni a testemre. Először furcsán méregetem,hogy mit csinál. Nem tudom elképzelni, hogy miért rajzolgat rám vonalakat. Aztán leesik. A bemetszések helyét rajzolja rám, akár az orvosok, amikor plasztikai műtétre készülnek.

Úgy tűnik, hogy az elrablóm nagyon utálhat engem, pontosabban Hyukot, hogy ennyire gondosan eltervezett mindent. Gondolataimat az zavarja meg, hogy a férfi egy szikével közelít felém. A vonalak mentén bemetszéseket ejt rajtam. Pont ahogy gondoltam. Felüvöltök a fájdalomtól. Nem egyszerű fájdalmat érzek, hanem olyan, mintha mindent százszor jobban érzékelnék. Testem minden része csupa vér. És úgy tűnik, hogy ez csak a kezdet. A férfi kimegy a szobából, majd egy perc múlva visszatér, kötelekkel a kezében. Eloldoz a széktől, majd felborítja a tárgyat velem együtt. Arra kényszerít, hogy felálljak. Minden erőmet össze kell szednem ehhez az egyszerű művelethez, ugyanis fejem hasogat, a látásom zavaros, csakúgy mint elmém. Végtagjaim nem úgy mozognak , ahogy én szeretném,és még mindig vérzek. A nagy vérveszteség miatt el is ájulok.

5 perc múlva, mikor magamhoz térek kikötözve találom magamat. Kezeim és lábaim feszülnek. Olyan vagyok, mint egy kifeszített baba.  Alig bírok eszméletemnél maradni, de nem akarok újra elájulni. Látom, ahogy a többiek sírnak és üvöltöznek az őrökkel. Teljesen kikészültek. Engem elszomorít ez a látvány.. nem akarom, hogy miattam szenvedjenek.

N szemszöge

Egy épület mögött rejtőzködöm. Taemin az egyik fa mögött húzódott meg, ahonnan rálát a bejáratra, ahol fogva tartják a többieket. Én hátulról próbálok bejutni. Felmászok a tűzlétrán. A tűzlétra mellett egy terasz található. Taemin szerint sosem őrzik az épület azon részét, így gond nélkül bejuthatok. Megpróbálok átugrani a létráról a teraszra. Ez többé kevésbé sikerül is. Fél kézzel kapaszkodom az erkély szélébe, hogy le ne zuhanyjak. Lábaim a  levegőben  lógnak. Ha most leesek, végem. 7 emeletnyi zuhanást biztos nem élnék túl. Összeszedem minden erőmet, és arra gondolok, ha én meghalok, akkor Ravin sem tudok segíteni. Sikerül felhúznom magam. Felállok, majd kabátom belsejét kezdem el tapogatni. Meggyőződök róla, hogy fegyverem nálam van.

-Tiszta. Mehetsz – hallom Taemin hangját a vonal túlsó végéről. Összeszedem minden bátorságom, és belépek az épületbe. Gyorsan körülnézek. Egyelőre nem találok semmi gyanúsat. Csendben haladok végig egy szűk folyóson, mikor kiáltásokra leszek figyelmes. Elkezdek rohanni a hangok irányába, mire két nagy darab testnek ütközök. Az őrök azok. Gondolkodás nélkül előveszem kabátomból fegyveremet. Ők is pisztolyukért nyúlnak, de késő. Én gyorsabb vagyok, és rájuk szegezem a cső végét. Hezitálás nélkül meghúzom a ravaszt. Nem nézek vissza, nem tudom megöltem- e őket, csak gyorsan rohanok tovább a hangok irányába. Hirtelen megtorpanok az egyik ajtó előtt, ahol különösen hangosan hallatszik a kiabálás. Benyitok  a helyiségbe. Megpillantom Ravit kikötözve, ahogy egy sötét hajú férfi éppen egy  nagy kést vesz elő, és szerelmem hátába akarja szúrni. Gondolkodás nélkül elé ugrom, hogy megvédjem őt.