18. Fejezet

Leo szemszöge

Reggel Ken szoros ölelésére ébredek. A kezét óvatosan levakarom magamról, úgy, hogy ne ébredjen fel. Kimegyek a barlang elé. A Nap állásából ítélve olyan 10 óra lehet. Még nincs szívem felébreszteni Kent, de én már nem bírok tovább aludni, és a barlang fullasztó hatással van rám. A testem lángolni kezd ahogy a tegnap estére gondolok. Ráadásul a tűző nap, és a harminc fokos meleg sem segít a helyzeten. Úgy döntök megpróbálom lehűteni magamat és lemegyek a közeli tóhoz. A kezem hozzáérintem a csillogó vízhez, és élvezem, ahogy lehűti testemet. Óvatosan egyre beljebb megyek a vízbe. Nem tudom miért viselkedem így. Hisz nem leselkedik rám semmiféle veszély. Mégis úgy érzem megőrülök. A testem egyre jobban lángol, hiába lubickolok  a hideg vízben. Túl sok dolog történt az elmúlt napban..ekkor felvillannak előttem az elmúlt este emlékképei. Ken leteper a földre. Ken egy centire van ajkaimtól. Ken a nyakamat csókolgatja. Aztán egyszer csak átveszem az irányítást és mindezt most már én teszem vele. Látom elégedett arcát, ahogy átadja magát a gyönyörnek. Mégis mi a fészkes  fenét csináltam az este? Ha ezt megtudják a rajongók.. Mégis..valahogy nem tudok haragudni magamra, mert tudom, hogy helyesen cselekedtem. Régóta vágyakozom a szerelem iránt. Először hülyeségnek tartottam, mert eddig mindig mindenki fájdalmat okozott nekem. Ezért viselkedek olyan elutasítóan az emberekkel. Aztán jött a VIXX, és egyre jobban bíztam bennük, bár még így sem múltak el kétségeim. Végül jött Ken, aki miatt teljes változáson mentem át. Az igazat megvallva örülök is neki. Talán végre az lehetek aki akarok, és nem irányít senki. A magam ura vagyok. Egyszer csak arra eszmélek, hogy valaki megérinti a vállamat. Szerelmem az. Szerencsére a víz csillapította testem lángolását, így Ken nem érezhettem meg rajtam a forróságot. Mélyen a szemeimbe néz, és némán várja, hogy cselekedjek. Ekkor veszem észre, hogy teljesen meztelen. Zavarba jövök, és oldalra pillantok. Ő csak elmosolyodik, végighúzza ujjait ajkamon. Megint elönt a vágy, és a testem újra lángokban áll. Csillapítani akarom szomjamat az érintésével..egyszerűen szükségem van rá. Különben úgy érzem, hogy megőrülök. Nem. Már most megőrültem. Hirtelen ledugom a fejem a víz alá, hogy ki tudjam zárni a külvilágot, és tisztán láthassam a dolgot, de ez sem segít. Jobban összezavarodom. Csak egy dologban vagyok biztos. Abban pedig nagyon.

-Szeretlek - suttogom alig hallhatóan Ken fülébe ezt a rövid, de gyönyörű szót. Úgy veszem észre egy pillanatig lassul a szívverése, aztán pedig egyre gyorsabb ütemben kalapál.

- Én is – örömmel nyugtázom válaszát. Az elmúlt napokban sokszor hallottam tőle ezt a szót, de most éreztem a legőszintébbnek mindkettőnk részéről.

- Amúgy megkérdezhetem, hogy miért hagytál egyedül a barlangba? Teljesen védtelen voltam, akár meg is ölhetett volna egy vadállat. – mindketten egyszerre nevetünk fel, hisz tudjuk, hogy ez lehetetlen.

- Sajnálom – motyogom az orrom alatt. – Ha gondolod csinálhatok neked valami reggelit cserébe, hoztam egy kis kaját, mert gondoltam a nagy hasadra – mosolygok. Miután megcsináltam a reggelinket gondosan összepakoljuk a cuccainkat, majd elindulunk vissza a Hotelbe. Fájdalmas búcsút veszek a tájtól, hisz megbabonázott a szépsége. Azt kívánom , bárcsak örökre itt maradhatnék Kennel kettesben a vadonban. Soha senki nem zavarna minket. Mindez örökre csak az én megvalósíthatatlan álmom marad….Amikor este eljöttünk erre a helyre, valahogy rövidebbnek tűnt az út. Most viszont a perzselő nappal és az óriási hőséggel kell megküzdenünk. Ekkor megcsörren a telefonom, és megzavarja a körülöttünk uralkodó csendet. Először teljesen váratlanul ér a készülék csörgése, aztán sikerül észhez térnem, és felveszem a telefont. A telefon arra emlékeztet, hogy ideje visszatérnem a valós világba, vége a kis pihenőnek. A nővérem hangja köszön vissza a telefonból.

- Oh , Szia- köszönök én is udvariasan. Nagyon szeretem a nővéremet, és megbízok benne, mert ő mindig mellettem állt. Bármilyen őrültségre készültem, ő kitartott mellettem. - Miért hívtál?-

- Hallottam, hogy Párizsban vagytok Kennel kettesben –A szívem egy pillanatra megáll. Honnan tud erről? Én biztos nem mondtam neki semmit,és kétlem, hogy a többiek szóltak volna neki.

- Honnan tudod? – kérdem tőle izgatottan.

- A nővéred vagyok. Olvasok a jelekből. Már régóta tudom, hogy szereted Kent.- ledöbbenek. Elég rosszul titkolhattam, ha még a távolban élő nővérem is rájött a dologra. Mindegy, kicsit azért megkönnyebbültem. Legalább előtte nem kell titkolóznom. – Na a lényeg az, hogy én is Párizsban vagyok. Szeretném ha benéznétek hozzám. Rég láttuk egymást..meg szeretném megnézni milyenek vagytok együtt. Biztos nem fogok csalódni bennetek. Találkozzunk a szállodámban, sms-ben elküldöm a címet- mondja és lerakja a telefont mielőtt bármit is válaszolhatnék.

- Mit akart?- kérdi szerelmem kíváncsian.

- A nővérem volt az. Azt akarja, hogy menjünk el hozzá, mert ő is Párizsban van..nem fogad el nemlegest választ. Bocsánat, persze ha nem akarsz menni, valahogy majd megbeszélem vele.

- Szívesen megyek. Szeretem a nővéredet – mondja mosolyogva, és hív egy taxit. Elmondom az  úti célunk nevét, és már gördülünk és végig a hosszú utcákon. A fárasztó út alatt nekidöntöm fejemet Ken vállának, aki óvatosan simogatni kezd. Megint elönt az a furcsa érzés, és a testem lángolni kezd. Végül lehunyom szememet és csak élvezem a pillanatot. Arra ébredek, hogy Ken halkan azt suttogja a fülembe , hogy „megérkeztünk”. Úgy tűnik elaludtam. Gyorsan kiszállunk a kocsiból, mire egy elhagyott raktárépülettel  találjuk szembe  magunkat. Gyanakodva bár, de közeledni kezdünk az épület felé, mire a nővérem sétál ki onnan. Picit megnyugszom, de valahogy nem tudom elhinni, hogy ő egy ilyen helyen szállt meg. Remélem nem keveredett bajba..

- Leo..öhm..tudom hogy furcsán hangzik, de az ösztöneim azt súgják, hogy fussunk. – mondja Ken. Én csak meredten nézek rá.

- De ő a nővérem, ha bajba keveredett segítenem kell neki. Nem hagyhatom itt.

- Jó bocsánat, igazad van – feleli. – természetesen én is itt maradok- mondja, mire nővérem megáll, és int, hogy menjünk közelebb hozzá. Lassan újra elindulunk, mire már csak egy lépés választ el minket.

- Sajnálom, hogy ide rángattalak titeket, de megvolt rá az okom. - mondja, és előcsúsztat a kabátja alól egy injekciós tűt. Kérdően nézek rá, mire hirtelen belém döfi a tűt. Forogni kezd a világ, és az erőm elhagy engem. Összeesek. Ken üvöltését hallom, és a teste becsapódik mellém, a földre. Még pár percig eszméletemnél vagyok, és csak arra tudok gondolni, hogy nem akarom elveszíteni őt. Nem akarok megint egyedül maradni ebben a kegyetlen világban. Ezután minden elsötétül.

Mire újra észhez térek egy  aprócska szobába ébredek. A fejem még mindig iszonyatosan fáj, és nagyon szédülök, de örömmel nyugtázom, hogy Ken mellettem van. De nem vagyunk egyedül.  6 szempár szegeződik ránk.

N szemszöge

Napok óta nem alszom..egyszerűen nem tudok aludni nélküle. A szemeim is vörösek és bedagadtak..elég rossz állapotban vagyok. Ha valaki meglátna így, biztos nem ismerne rám  Nem hiszem, hogy Ravi valóban Taeminnél van. Az ösztöneim azt súgják, hogy valami rossz dolog történik vele..valami nagyon rossz.Kétségbeesetten próbálom megnyugtatni magamat, de sehogy sem sikerül. Az aggaszt a legjobban, hogy én vagyok a leader, de mégis én viselkedem  a leggyerekesebben. Nem értem mit szeretnek bennem a többiek. Erőt veszek magamon, felöltözök, csinálok magamnak egy erős kávét, és kimegyek az utcára, hogy megtaláljam szerelmemet. Fogalmam sincs , hol kéne kezdenem.