Leo szemszöge
Reggel Ken szoros ölelésére ébredek. A kezét óvatosan levakarom
magamról, úgy, hogy ne ébredjen fel. Kimegyek a barlang elé. A Nap állásából
ítélve olyan 10 óra lehet. Még nincs szívem felébreszteni Kent, de én már nem
bírok tovább aludni, és a barlang fullasztó hatással van rám. A testem lángolni
kezd ahogy a tegnap estére gondolok. Ráadásul a tűző nap, és a harminc fokos
meleg sem segít a helyzeten. Úgy döntök megpróbálom lehűteni magamat és
lemegyek a közeli tóhoz. A kezem hozzáérintem a csillogó vízhez, és élvezem,
ahogy lehűti testemet. Óvatosan egyre beljebb megyek a vízbe. Nem tudom miért
viselkedem így. Hisz nem leselkedik rám semmiféle veszély. Mégis úgy érzem
megőrülök. A testem egyre jobban lángol, hiába lubickolok a hideg vízben. Túl sok dolog történt az
elmúlt napban..ekkor felvillannak előttem az elmúlt este emlékképei. Ken
leteper a földre. Ken egy centire van ajkaimtól. Ken a nyakamat csókolgatja.
Aztán egyszer csak átveszem az irányítást és mindezt most már én teszem vele.
Látom elégedett arcát, ahogy átadja magát a gyönyörnek. Mégis mi a fészkes fenét csináltam az este? Ha ezt megtudják a
rajongók.. Mégis..valahogy nem tudok haragudni magamra, mert tudom, hogy
helyesen cselekedtem. Régóta vágyakozom a szerelem iránt. Először hülyeségnek
tartottam, mert eddig mindig mindenki fájdalmat okozott nekem. Ezért viselkedek
olyan elutasítóan az emberekkel. Aztán jött a VIXX, és egyre jobban bíztam
bennük, bár még így sem múltak el kétségeim. Végül jött Ken, aki miatt teljes
változáson mentem át. Az igazat megvallva örülök is neki. Talán végre az
lehetek aki akarok, és nem irányít senki. A magam ura vagyok. Egyszer csak arra
eszmélek, hogy valaki megérinti a vállamat. Szerelmem az. Szerencsére a víz
csillapította testem lángolását, így Ken nem érezhettem meg rajtam a
forróságot. Mélyen a szemeimbe néz, és némán várja, hogy cselekedjek. Ekkor
veszem észre, hogy teljesen meztelen. Zavarba jövök, és oldalra pillantok. Ő
csak elmosolyodik, végighúzza ujjait ajkamon. Megint elönt a vágy, és a testem
újra lángokban áll. Csillapítani akarom szomjamat az érintésével..egyszerűen
szükségem van rá. Különben úgy érzem, hogy megőrülök. Nem. Már most megőrültem.
Hirtelen ledugom a fejem a víz alá, hogy ki tudjam zárni a külvilágot, és
tisztán láthassam a dolgot, de ez sem segít. Jobban összezavarodom. Csak egy
dologban vagyok biztos. Abban pedig nagyon.
-Szeretlek - suttogom alig hallhatóan Ken fülébe ezt a rövid, de
gyönyörű szót. Úgy veszem észre egy pillanatig lassul a szívverése, aztán pedig
egyre gyorsabb ütemben kalapál.
- Én is – örömmel nyugtázom válaszát. Az elmúlt napokban sokszor
hallottam tőle ezt a szót, de most éreztem a legőszintébbnek mindkettőnk
részéről.
- Amúgy megkérdezhetem, hogy miért hagytál egyedül a barlangba?
Teljesen védtelen voltam, akár meg is ölhetett volna egy vadállat. – mindketten
egyszerre nevetünk fel, hisz tudjuk, hogy ez lehetetlen.
- Sajnálom – motyogom az orrom alatt. – Ha gondolod csinálhatok neked
valami reggelit cserébe, hoztam egy kis kaját, mert gondoltam a nagy hasadra –
mosolygok. Miután megcsináltam a reggelinket gondosan összepakoljuk a
cuccainkat, majd elindulunk vissza a Hotelbe. Fájdalmas búcsút veszek a tájtól,
hisz megbabonázott a szépsége. Azt kívánom , bárcsak örökre itt maradhatnék
Kennel kettesben a vadonban. Soha senki nem zavarna minket. Mindez örökre csak
az én megvalósíthatatlan álmom marad….Amikor este eljöttünk erre a helyre,
valahogy rövidebbnek tűnt az út. Most viszont a perzselő nappal és az óriási
hőséggel kell megküzdenünk. Ekkor megcsörren a telefonom, és megzavarja a
körülöttünk uralkodó csendet. Először teljesen váratlanul ér a készülék
csörgése, aztán sikerül észhez térnem, és felveszem a telefont. A telefon arra
emlékeztet, hogy ideje visszatérnem a valós világba, vége a kis pihenőnek. A
nővérem hangja köszön vissza a telefonból.
- Oh , Szia- köszönök én is udvariasan. Nagyon szeretem a nővéremet,
és megbízok benne, mert ő mindig mellettem állt. Bármilyen őrültségre
készültem, ő kitartott mellettem. - Miért hívtál?-
- Hallottam, hogy Párizsban vagytok Kennel kettesben –A szívem egy
pillanatra megáll. Honnan tud erről? Én biztos nem mondtam neki semmit,és
kétlem, hogy a többiek szóltak volna neki.
- Honnan tudod? – kérdem tőle izgatottan.
- A nővéred vagyok. Olvasok a jelekből. Már régóta tudom, hogy
szereted Kent.- ledöbbenek. Elég rosszul titkolhattam, ha még a távolban élő
nővérem is rájött a dologra. Mindegy, kicsit azért megkönnyebbültem. Legalább
előtte nem kell titkolóznom. – Na a lényeg az, hogy én is Párizsban vagyok.
Szeretném ha benéznétek hozzám. Rég láttuk egymást..meg szeretném megnézni
milyenek vagytok együtt. Biztos nem fogok csalódni bennetek. Találkozzunk a
szállodámban, sms-ben elküldöm a címet- mondja és lerakja a telefont mielőtt
bármit is válaszolhatnék.
- Mit akart?- kérdi szerelmem kíváncsian.
- A nővérem volt az. Azt akarja, hogy menjünk el hozzá, mert ő is
Párizsban van..nem fogad el nemlegest választ. Bocsánat, persze ha nem akarsz
menni, valahogy majd megbeszélem vele.
- Szívesen megyek. Szeretem a nővéredet – mondja mosolyogva, és hív
egy taxit. Elmondom az úti célunk nevét,
és már gördülünk és végig a hosszú utcákon. A fárasztó út alatt nekidöntöm
fejemet Ken vállának, aki óvatosan simogatni kezd. Megint elönt az a furcsa
érzés, és a testem lángolni kezd. Végül lehunyom szememet és csak élvezem a
pillanatot. Arra ébredek, hogy Ken halkan azt suttogja a fülembe , hogy „megérkeztünk”.
Úgy tűnik elaludtam. Gyorsan kiszállunk a kocsiból, mire egy elhagyott raktárépülettel
találjuk szembe magunkat. Gyanakodva bár, de közeledni kezdünk
az épület felé, mire a nővérem sétál ki onnan. Picit megnyugszom, de valahogy
nem tudom elhinni, hogy ő egy ilyen helyen szállt meg. Remélem nem keveredett
bajba..
- Leo..öhm..tudom hogy furcsán hangzik, de az ösztöneim azt súgják,
hogy fussunk. – mondja Ken. Én csak meredten nézek rá.
- De ő a nővérem, ha bajba keveredett segítenem kell neki. Nem
hagyhatom itt.
- Jó bocsánat, igazad van – feleli. – természetesen én is itt maradok-
mondja, mire nővérem megáll, és int, hogy menjünk közelebb hozzá. Lassan újra
elindulunk, mire már csak egy lépés választ el minket.
- Sajnálom, hogy ide rángattalak titeket, de megvolt rá az okom. -
mondja, és előcsúsztat a kabátja alól egy injekciós tűt. Kérdően nézek rá, mire
hirtelen belém döfi a tűt. Forogni kezd a világ, és az erőm elhagy engem. Összeesek.
Ken üvöltését hallom, és a teste becsapódik mellém, a földre. Még pár percig
eszméletemnél vagyok, és csak arra tudok gondolni, hogy nem akarom elveszíteni
őt. Nem akarok megint egyedül maradni ebben a kegyetlen világban. Ezután minden
elsötétül.
Mire újra észhez térek egy
aprócska szobába ébredek. A fejem még mindig iszonyatosan fáj, és nagyon
szédülök, de örömmel nyugtázom, hogy Ken mellettem van. De nem vagyunk egyedül.
6 szempár szegeződik ránk.
N szemszöge
Napok óta nem alszom..egyszerűen nem tudok aludni nélküle. A szemeim
is vörösek és bedagadtak..elég rossz állapotban vagyok. Ha valaki meglátna így,
biztos nem ismerne rám Nem hiszem, hogy
Ravi valóban Taeminnél van. Az ösztöneim azt súgják, hogy valami rossz dolog
történik vele..valami nagyon rossz.Kétségbeesetten próbálom megnyugtatni
magamat, de sehogy sem sikerül. Az aggaszt a legjobban, hogy én vagyok a
leader, de mégis én viselkedem a
leggyerekesebben. Nem értem mit szeretnek bennem a többiek. Erőt veszek
magamon, felöltözök, csinálok magamnak egy erős kávét, és kimegyek az utcára,
hogy megtaláljam szerelmemet. Fogalmam sincs , hol kéne kezdenem.


Te atya úr Isten! :O Én nem is jutok szóhoz. Nem is tudok mit mondani! :O Ez most mi? Hol? Miért? :O Nem értek semmit!
VálaszTörlésLeo és Ken ollllyaaan cuki párocska *o* Asszem beléjük szerettem XD
De, hogy Leo nővére ilyet tegyen...? Mi oka volt rá? És hova vitte Őket? És kié az a 6 szempár? o.O Ahjjj... >.< Néhány tippem van de inkább kivárom a kövi fejezetet...
De mi az, hogy már csak szegény N van szabadon? o.O Jaj Istenem... annyira sajnálom Őt is a a többieket is... mindenkit! És úgy félek és izgulok.... Remélem N valamit kitalál...
Taemin meg ássa el magát! Imádom azt a nyomikát de így elárulni valakit csak a pénz miatt! Ch...
Jajj teljesen beleéltem magam már megint....^^" Egyszer ez visz majd a sírba... egy ficitől fogok szívrohamot kapni XD
Jaj minden esetre agyon tetszik még mindig az írásod, ügyes vagy! ;-) Izgatottan, tűkön ülve várom a folytatást! *o* ^^ :D ♥
Nyuhuhu, köszönöm szépen^^ nehogy meghalj itt nekem~ hiányolnálak>< és öhm...már megvan a befejezés, szóval kitartást:) Taeminről is lesz szó a következő fejezetben , ennyit elárulok~ Próbálok sietni vele^^
Törlés