N szemszöge
Nem gondolkodom. Nem gondolok a következményekre. Egyszerűen csak Ravi
elé vetem magam, hogy megvédjem őt. A kés eltalál,, egyenesen a mellkasomba fúródik.
Érzem, ahogy a hegyes tárgy
szétmarcangolja a húsom. Éles fájdalom hasít végig testemen. Az égető, bizsergő érzés átjárja
egész lényemet.Az egész mellkasomban szétárad, majd megfertőzi karomat, a
lábaimat, sőt a fejemet is. Érzem, ahogy a szívverésem lassulni kezd, fejem
egyre jobban lüktet. Ránézek arra a helyre, ahol a kés eltalált. Azt hittem
sokkal több vért vesztettem, de meglepetésemre alig vérzek. Ekkor rájövök, hogy
a kés még mindig bennem van. Valahogy ki kéne szednem onnan. Mély levegőt
veszek, és egy hatalmas üvöltés kíséretében kirántom onnan. Mindenki a
meglepetés hatása alatt van. Senki nem számított arra, hogy előbukkanok a
semmiből..a sötét hajú férfi sem, így utolsó erőm összeszedve eldobom az előbb
még bennem lévő kést. Mint ahogy az várható volt, nem találom el. Ő még jobban
bedühödik, előveszi a fegyverét, és rám céloz. Még sosem lőttek meg pisztollyal,
fogalmam sincs milyen érzés lehet, de úgy tűnik hamarosan megtudom. Ravi
hisztérikus hangjára leszek figyelmes.
-Ne! N érlek…ne..nem akarlak elveszíteni.
- Sh…semmi baj..senkinek nem fogok hiányozni.
- Nekem igen!- ordítja- Végig szerettelek! Eddig össze voltam
zavarodva..de amikor a halál torkában
voltam, csak rád tudtam gondolni. Számomra egyértelművé vált, hogy te vagy a
legfontosabb számomra. Tudod miért akarlak? Azért, mert nem tudtam, hogy elveszett
voltam, míg te meg nem találtál. Mert te vagy az aki tökéletes vagy számomra.
Rájöttem, hogy rád vártam, mióta csak élek. Te vagy a másik felem. A
kristálytiszta levegő, mely körülvesz, és élettel tölti meg a testemet. A
csillagok, és az ezüstös holdfény az éjszakában, amely nélkül komor lenne a
világ. A bársonyos víz, ami úgy simogatja minden porcikámat, mit ereiben
sebesen rohanó vér, ami felforr , ha a közelembe érsz. Ha azt akarod hallani,
hogy meghalnék e érted, a válasz igen. És semmi kétség, hogy ölnék is ,
gondolkodás nélkül..sajnálom, hogy ezt most nem tudom teljesíteni. Szeretlek.
Éppen ezért nem hallhatsz meg…most nem. Ha kijutunk innen minden ígéretemet
teljesíteni fogom. Ígérd meg, hogy túléled!– Megpróbál kiszabadulni a kötél
szoros fogságából, hogy odajöhessen hozzám, de mozdulni sem bír. Én még a sokk
alatt vagyok. Szavai hallatára könnyeim kicsordulnak.
Értem, hogy mit akar. Mivel ő nem tudom mozdulni összeszedem magam, és felállok. Nagy nehezen sikerül lábaimra
állnom, de egész testem remeg a fájdalomtól. Mindez nem érdekel. Ravi szeret,
és csak ez számít. Remegő lábaimon szerelmem felé veszem az irányt, ugyanis ő
még mindig nem tud mozdulni, mert ki van kötözve, akár egy játékszer. Arcát
közelebbről is megvizsgálom. Ő is sír. Kezemet ráteszem szívére. Ekkor ő
megteszi azt a mozdulatsort, amire egész életemben vágytam. Ajkaink némán
összeforrnak. Szemeim lehunyom, és átadom magam a pillanat hevének. Kizárom a
mellkasomban lüktető fájdalmat. Számomra megszűnik minden. Elmémet még jobban
ellepi a köd. Mikor puha ajkai ténylegesen számhoz érnek, úgy érzem mintha tűk
fúródnának minden egyes porcikámba. Nem fáj, csak kellemesen bizsergető érzés.
Az illat amely pórusaiból és bőréből árad még jobban felkavar, elkápráztat. A
körülmények ellenére ez mégsem egy éhes, vágyakozó, kétségbeesett csók , hanem
olyan lágy, és óvatos, mintha csak ujjaival simított volna végig párnácskáimon.
Csupán egy csók volt, az első és utolsó csókunk,érzékszerveim mégis teljesen
megbolondultak .El akarom mondani, hogy én is mennyire szeretem őt. Hogy
folyamatosan csak rá gondoltam. Hogy ő a
legfontosabb számomra. Tudatni akarom vele, hogy utálom magam, amiért nem
találtam meg korábban őt…Elkéstem..de már nekem is késő. A mellkasomban lévő
fájdalom a százszorosára nő. A férfi elsüti a fegyvert. A golyó a szívembe
fúródik. Itt a vége.
- Szeretlek Ravi- csak ennyit tudok kinyögni, mielőtt pilláim lecsukódnak.
Örökre.
Ravi szemszöge
Fájdalmamban üvöltök. N keze lassan elernyed, érintése eltűnik
mellkasomról. Élettelen teste a földre zuhan. Szíve leáll. Lélegzete megszűnik.
Csillogó szemei lecsukódnak. Azok az íriszek, amik még pár másodperce az
arcomat fürkészték, nincsenek már. Gyönyörű
ajkai nem mozognak többé. Nem érezhetem
újra magamon puha párnácskáit, bármennyire is szeretném. Vége. Mindennek vége. Nem
akarom elhinni, hogy meghalt. Nem. Az lehetetlen. N mindent kibír..ezen is
túlleszünk. Biztos, hogy ez az egész csak egy rossz álom. Végre elmondhattam
neki, hogy hogyan érzek.. Erre az univerzum így vág vissza. Megöli őt..most már
nekem sincs miért élnem.. N meghalt, fölösleges életben maradnom…- A férfi,
mintha hallaná gondolataimat újra felemeli a fegyverét. Most én vagyok a
célpont. Lassan, kimérten mozog.
Egyenletesen veszi a levegőt. Arca rezzenéstelen. Az iránta való gyűlöletem
egyre nagyobb mértékben jelenik meg bennem. Ekkor azonban elsüti a pisztolyt.
Fejbe talál. Nem érzek semmit. Se fájdalmat, se égető érzést. Egyedül ez az
üresség zavar..Úgy tűnik így fogok meghalni. Egy dohos kis szobában, Párizsban.
De legalább N velem van.A túlvilágon találkozunk
Leo szemszöge
Abban a pillanatban, amikor a férfi előveszi a nagy kést, hogy
leszúrja Ravit kiszabadítanom kezeimet. Két őr van velünk, akik a szobában lévő
történéseket figyelik. HongBinnak is sikerül kiszabadulnia. Egy másodperc
erejéig pillantásunk találkozik. Mindketten tudjuk, hogy mit kell tennünk.
Egyszerre felpattanunk a székeinkről, és az őrök felé vesszük az irányt. Éppen
lőni akarnak, amikor hirtelen behúzok neki egyet. Fegyverét kiütöm kezéből, és
magamhoz ragadom. HongBin követi példámat. A többieket szintén megszabadítjuk a
kötelektől. Nem tudom miért, de valahogy
az az érzésem van, hogy túl könnyen ment ez az egész. Még biztos lesznek más
nehézségeink is. Ekkor meghallom azt a hangot. Egy pisztoly dörrenését. Mind a
négyen egy emberként fordulunk a szoba felé, ahol Raviék vannak. Az üvegen
keresztül látjuk, ahogy Ravi megcsókolja N-t, majd leaderünk összeesik. Nincs
időnk feldolgozni az eseményeket. Mindenki csak arra tud gondolni, hogy valahogy meg kell
menteni őt..még nem hallhatott meg. Kirontunk a helyiségből, ahol eddig fogva
tartottak minket, és befutunk a mellettünk lévő szobába, ahol Ravi
tartózkodik. Én megyek elöl, és belépek a helyiségbe. Az őr éppen ekkor húzza meg a
ravaszt. A célkeresztben rapperünk van. Én is előrántom fegyverem, és bemérem
áldozatomat de már késő. Ravi végtagjai szintén elernyednek. Teste élettelen,
akár csak N-é. Mérhetetlenül nagy gyűlöletet érzek a férfi iránt. A többiek
mögöttem vannak, és sírnak. Én azonban minden erőmet összeszedem, fogaimat
összeszorítom, és próbálom tartani magam. Én is a sokk alatt vagyok,de most
nekem kell megvédenem a többieket is, mert csak nálam van fegyver. Csendre
intem őket. Ugyanis úgy tűnik még az őr
nem vett észre minket. Itt a tökéletes lehetőség. Mielőtt azonban sikerülne
elsütnöm a fegyvert, egy ismerős női hangra leszek figyelmes. Krystal az.
-Megölte már Hyukot? – kérdi izgatottan a Krystal egy őrtől.
- Igen.- feleli- Két
lövést is hallottam. Valószínűleg Hyuk már nem él.
- Örömmel hallom. – mondja nővérem.Idő közben nekünk sikerült
elrejtőznünk, így nem vehetett észre minket. Egy olyan helyről figyelem az
eseményeket, ahonnan tökéletesen rálátok a szobában zajló dolgokra. A nő belép a helyiségbe. Arcán a döbbenet tükröződik.
- Miért fekszik a földön ez a két áldozat? Hyuk miért nincs közöttük?
Mit tettettél te barom?- üvölti a teremben lévő sötét hajú férfinak.
- Én csak megöltem Hyukot, ahogy kérted. Ez a másik meg útban volt- bök a fejével N felé.
- Ravit, és N-t ölted meg te szerencsétlen! Hyuk nincs közöttük! Még
egy képet is küldtem róla. Hogy keverhetted össze őket?
- Nem tudom..sajnálom- süti le fejét a férfi.
- Hol vannak most a többiek? – kérdi idegesen Krystal. A szomszédos
szobában- mutat az üveg felé.
- De hát nincs ott senki! – üvölti a nővérem. – Csak azt ne mondd hogy
megszöktek.. És Hyuk is közöttük van..Az egész tervemet elszúrtad, te szánalmas
alak! – elővesz egy puskát, és lelövi vele a sötét hajú férfit. – Nincs szükségem
szánalmas alakokra! Viszont mindenki figyeljen. Nem juthattak messzire. Még az
épületben lehetnek! Az összes kijáratot zárják le!– üvölti. Ekkor azonban szívéhez kap, és összeesik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése