19.Fejezet

Ravi szemszöge

 A sok szenvedéstől,veréstől  és a kevés étel miatt elmém teljesen összezavarodott.  Hajam kócos, a szám teljesen kiszáradt, alig bírok nyelni.  Szemeim vörösek és bedagadtak. Gyakorlatilag most egy ősemberre hasonlíthatok. Testem gyenge, néha alig tudok eszméletemnél maradni. Arra is nehezen  eszmélek rá, hogy valami új jövevényeket dobtak be ebbe a szobába. Ismét. Nem  merek belegondolni, hogy kik lehetnek ezek a szerencsétlen áldozatok. Ekkor felnézek, és Leo összezavarodott képével találom szemben magam. Oldalra pillantok. Mellette Ken ül Mindkettő kikötözve, akár csak én és Hyukék... Ne-nem..ez nem lehet , hogy őket is elkapták..hisz Leoék  Párizsban vannak. Hogy kerülnének ide?... És ekkor leesik. Már nem Koreában tartózkodunk. Mi is Párizsban vagyunk. Valahogy képtelenségnek tűnik az egész, mivel nagyon sok ideig kellett eszméletlennek lennem,hisz egy nap ide az út ...és én ebből semmit nem éreztem. Rendesen kiütöttek minket a droggal, a kloroformmal vagy ki tudja mivel.

Ekkor Leo tekintetét rám helyezi és értetlenül néz. Nem érti mi történik körülötte. Mondjuk igazából én sem. Csak annyit tudok, hogy már napok óta be vagyok zárva ebbe a sötét lyukba..és..még mindig azt hiszik, hogy Hyuk vagyok. Bármi történjen is, megvédem őt, hogy együtt lehessenek Binnievel.

-Ti mit kerestek itt? És mégis mi folyik? Valaki világosítson fel! Mi köze van ehhez a nővéremnek?- követeli Leo. Teljesen kiborul. A nővérének? A nővére is benne van a dologban? Ezt nem hiszem el.. hisz Leo mindig is nagyon megbízott benne, sőt, még mi is nagyon kedveltük őt. Hogyan

keveredhetett bele ebbe a dologban? Nem értem..megint összezavarodtam.

-Veled mi történt Ravi? Miért van mindenki itt? Válaszoljatok.. Szörnyű állapotban vagytok…ki kell szabadulnunk innen!- ordítja, és próbálja leszedni magáról a kötelet, de sehogy sem sikerül.  Egy idő után feladja.

- Azt nem tudom, mi köze van ehhez az egésznek a nővéredhez – feleli HongBin. – Én is csak annyit tudok, hogy azt hiszik, hogy Ravi Hyuk, és meg akarják ölni őt.. És minket is fogva ejtettek, meg úgy tűnik titeket is elkaptak. Azt hittem Párizsban vagytok, és legalább ti biztonságban lehettek.

- De miért nem mondjuk el nekik, hogy ő nem Hyuk?

- Mert amúgy sem hinnének nekünk..és Ravi nem engedi..ő akar meghalni Hyukkie helyett, hogy ő biztonságban lehessen velem, és boldogok lehessünk..de ő nem érti, hogy ha Hyuk megmenekül, de elveszítjük őt, akkor azzal sem tesz jót.. Ravi nélkül nem lenne értelme már semminek.

 - HongBinnek igaza van- helyesel Ken. – nélküled már nincs értelme semminek.. ha bárkit is elveszítünk, abba mindenki belepusztul. Szóval találjuk ki hogyan szökünk meg.-Már épp próbálok ellenkezni,de inkább úgy döntök, hogy mégsem teszem..fölösleges.

- Még mindig Párizsban vagyunk- nyögöm ki végül egy kis fáziskéséssel.- a többiek nem értik miről beszélek.

- Igazad lehet- feleli Leo- Alig két órája találkoztunk a nővéremmel. Azt mondta beszélni akar velünk. Mire belém nyomott egy tűt, és elkábított. Csakúgy mint Kent. Szóval a lényeg az, hogy két óra alatt nem juthattunk vissza Koreába, vagy bármely más országba.

- De nem értem..- kezdi Hyuk- miért akarnának minket fogva tartani? Miért nem raboltak el csak engem? – kérdi félénken.

- Azért cicám, mert így láthatjátok hogyan végezzük ki a barátotokat – lép be a nővérke ruhás nő a szobába. Az a nő az , aki nemrég megerőszakolt engem. A hideg is kiráz, és undorodom tőle.

- Ugyan már, ne nevettess. Ekkora hülyeséget még életemben nem halottam – mondom gúnyosan.

- Pedig így igaz. Te meg fogsz halni, és a többiek végig fogják nézni az utolsó perceidet. Ja és ha szökni próbálsz, a többieket is lelövöm..vagy..hm..lehet, hogy kedves leszek,  és megkímélem az életüket. Elég helyes fiúknak tűnnek, szóval velük is eljátszadozom majd egy kicsit. Úgyhogy ajánlom hogy jól viselkedj, vagy mind megbántjátok. – annak hallatára, hogy velük is eljátszadozik…még jobban gyűlölöm . Utálom, és végezni akarok ezzel a az őrülttel.

- Nah, de nem azért jöttem, hogy csevegjek veletek –folytatja. – Elviszem Hyukot. Ideje cselekedni,és végre eltenni láb alól.

- Hagyd őt békén! –ordítja Ken hisztérikusan.

- Nem megyek sehova! Vedd le rólam a mocskos kezeidet – ellenkezem, de a nő jelen pillanatban erősebb nálam.

- Ne aggódjatok drágáim. Ti is mindjárt jöhettek. – mondja miközben kivezet az ajtón. Még utoljára végignézek a többieken..lehet, hogy most látom őket utoljára.

N szemszöge

 Már jó pár órája sétálgatok az utcákon, remélve, hogy megtalálom szerelmemet…persze a szerencsém teljesen elhagyott, és eddig semmi nyomra nem bukkantam. Ekkor eszembe jut valami használható. Taemin! Hogy nem jutott eszembe , a legegyértelműbb válasz? Kiszedem Taeminből mi folyik itt. Az utam most már Taemin lakása felé vezet. Ha Ravi tényleg ott van, akkor látni fogom. Ha meg valami gond van, akkor valahogy kihúzom Taeminből az igazságot. Végigsétálok a hosszú főutcán, majd jobbra kanyarodok,  és már meg is érkezem. Nem járok gyakran erre a környékre, mert nem szeretem a sok csillogó épületet, és azt nézni, ahogy a gazdagok fenn hordják az orrukat. Szerencsére a mi házunk  ettől a helytől messze van. Ott minden olyan nyugodt, csendes, mégis elég kulturált környék.  Gondolatmenetemet megzavarja egy hangosan elrobogó autó, szóval végül

erőt veszek magamon, és megnyomom  a kapucsengőt.

 Taemin szemszöge:

-Kész. Végeztünk.- Mondja a nő.- Hagyj békén, és ne zaklass többé! Tűnj el örökre az életemből, ha jót akarsz magadnak. Tedd meg ezt értem .Kérlek. Fogd fel, hogy én nem szeretlek! Igazából soha nem is szerettelek. Csak kihasználtalak! Értsd meg..te soha nem kellettél nekem. Ugyan már, gondolj bele. Miért állnék össze egy olyannal, mint te?

- De hát én tényleg szerettelek! Mindent megtettem amit mondtál.. Elfogtam Hyukot, elvittem Párizsba, és napokig kínoztam! Én mindenemet feladtam miattad. Erre meg most csak úgy itt hagynál? Hogy teheted ezt? Hogy van képed nekem ezt mondani azok után, miután annyi dolgon keresztül mentünk? Mindig ott voltam melletted, és mindenben támogattalak!

- Részemről az egész csak színjáték volt. Minden veled kapcsolatos érzésem amit mondtam, hamis. Csak a tervem egy része voltál, hogy el tudjam rabolni Hyukot, aztán megölhessem, hogy örökre eltűnjön, és végre kettesben lehessek az én HongBinemmel. Sose gondoltam volna, hogy azok ketten valaha összejönnek. Mindig azt hittem, hogy Binnie is kedvel engem..és nem kell ilyen súlyos lépéshez folyamodnom, de aztán  a VIXX többi tagja keresztbe húzta a számításaimat, így őket is el kellett rabolnom.. még a saját öcsémet is. Büntetésül végig fogják nézni, ahogy megölöm a barátjukat.

- A többieket is elraboltad? Nekem azt mondtad, hogy békén hagyod őket! És csak Hyukot fogod bántani. Én persze soha sem kérdeztem, hogy miért akarod annyira megölni őt. Mindig hűségesen követtelek!  És te végig hazudtál nekem!

- Arról már nem én tehetek, hogy hülye voltál. Na szia drágám – mondja, és lecsapja  a telefont. Köpni nyelni nem tudok. Hogyan szerethettem én egy ilyen nőt? Szerencsére mégsem voltam annyira hülye. Hyuk helyett Ravit raboltam el. Mégpedig azért mert Ravit mindig is utáltam..valahogy soha sem volt szimpatikus nekem, és akkor csak még jobban felhúztam magam,  amikor összejött azzal a lánnyal, aki nekem is tetszett. Ekkor találkoztam Leo nővérével, Krystallal, akibe rögtön beleszerettem valamilyen különös oknál fogva..bármit mondott, én követtem őt, és engedelmeskedtem neki. Akkor sem volt ez másképp , amikor megkért, hogy ejtsem csapdába Hyukot. Szerencsére akkor már sejtettem, hogy valami nincs rendben. Tudtam, hogy valakit mindenképp el kell fognom, de Hyukot nem akartam, hisz őt nagyon szeretem, mert olyan kis aranyos..és még csak gyerek. Ezért gondoltam Ravira. Persze erre a többiek nem jöttek rá, mert még soha életükben nem látták a VIXX tagokat..Párizsban elég ismeretlenek még..Krystal pedig soha sem végzi saját kezűleg a piszkos munkát, szóval tudtam, hogy ő sem fog rájönni egy darabig a kis csalásomra.